Focista Apa (Marc-André Ter Stegen)

15.

"-Akkor lefeküdtem vele, de soha többet!-mondtam."

Barátnőm minden tudón bólogatott, de ekkor betért az első vendég. Elkezdődött a munkaidőm és elkezdtem a vendégeket kiszolgálni. Mosolyogva adtam oda a sütit egy lánynak, aki nagyjából velem egy idős volt' viszont a mögötte lévő emberen nagyon meglepődtem.

-Marco!-mosolyogtam rá. Kezében Nico pihent, aki a focista vállára hajtotta fejét és úgy mosolygott rám.

-Szia Liese!-mosolygott Marco is. Kiléptem a pult mögül és megöleltem.

-Hello picur!-nyomtam puszit Nico arcára.-Üljetek le! Csinálok neked egy szendvicset, Nico pedig kap egy csokis sütit.-mutattam egy üres asztalra.

-Jajj, Liese nem kell.-mondta Marco.

-De igen!-jelentettem ki.-Üljetek le!-parancsoltam rá. Marco halkan felnevetett, majd leült. Visszaléptem a pult mögé és kivettem egy csirkés szendvicset és egy csokis sütit, majd kivittem Marco-nak és Nico-nak.

A focista és a fiatalabbik Reus egész munkaidőm végéig maradt, majd az én kocsimmal elmentünk Milan-ért.

-Maradjatok itt. Bemegyek érte.-szálltam ki a kocsiból. Gyors léptekkel mentem be az épületbe. Bekopogtam a csoportba, mire Alexia nyitott ajtót.

Pár perccel később Milan-nal a kezemben jöttem ki. Mikor fiam meglátta, hogy kik ülnek a kocsiban egyből mosolyogni kezdett. Kinyitottam a hátsó ajtót és beültettem.

-Szia Marco bácsi!-hallottam meg Milan hangját. Beültem a vezető ülésbe és elindítottam az autót. Marco, Milan és Nico vigyorogva beszélgettek.

Fél óra múlva megálltam a hatalmas épület előtt. Leállítottam a kocsit. Marco kiszállt mellőlem és kivette mindkét fiút. Én is kiszálltam a kocsiból és el akartam venni Milan-t, de Marc ellökte a kezem. Egyik kezében Milan-t vitte, míg másik kezével Nico kezét fogta. Kivettem a két bőröndöt a csomag tartóból és úgy sétáltam Marco után. Bementünk az épületbe és lifttel felmentünk a lakásomba. Kinyitottam az ajtót és előre engedtem a focistát, aki segített a fiúknak levenni a cipőjüket. Milan, Nico elszaladt ezzel kettesben hagyva Marcoval. Lehúztam a cipőm, a focista is ezt tette. Odaléptem hozzá és megöletem.

-Annyira hiányoztál.-motyogtam. A focista kezeivel megtalálta derekam és szorosan húzott magához. Ezt a pillanatot az ajtó mögött kopogó valaki rontotta el.