Focista Apa (Marc-André Ter Stegen)

66.

-Akarlak!-nyögte csókunkba. 

Mats kezeit fenekem alá csúsztatta, majd ölébe emelt. Lábaimat összekulcsoltam dereka körül, míg kezeimet nyaka mögött fogtam össze. Elindult velem valamerre. Elváltam a focistától, mert farzsebembe újra csörögni kezdett a telefonom. Mats is megállt. Ha valaki kívülről látna biztos azt gondolná, hogy bolondok vagyunk. A focista totál nyugodtan állt, velem a kezében, mintha valami pehely súlyú párna lennék. Kivettem telefonomat, majd megnyomtam a zöld gombot.

-Szia Andrea!-szóltam bele.

-Szia Liese! Műsor változás van, mert holnap lesz az interjúd, és holnap is repülsz haza.-mondta.

-Rendben, köszönöm, hogy szóltál! Szia!-gyorsan kinyomtam. 

-Baj van?-kérdezte Mats. 

-Holnap haza kell mennem.-mondtam szomorúan. 

-Hm, addig kiélvezhetnénk az együtt töltött időt.-mondta egy kacér mosollyal az arcán. 

-Remek ötlet, mondjuk elmehetnénk körbe nézni a városban.-mondtam, mire a focista megforgatta szemeit.

-Most szórakozol velem?-tette fel ezt az egyszerű  kérdést. 

-Nem.-villantottam rá ezer wattos mosolyt. Mats lerakott, mire talpaim alatt újra szilárd talaj volt. Az előszobába mentünk, ahol belebújtunk cipőinkbe, és kiléptünk a lakás ajtaján. Lementünk a lépcsőn, majd kiléptünk a társasház bejáratán. 

Elindultunk az utcán. Mosolyogva figyeltem az embereket, házakat, mindent ami körülöttünk volt. München mindig is egy álom város volt számomra. Minden annyira gyönyörű volt. A nap beszökött az utcába a társas házak közt. A sugarak lágyan cirógatták a bőrömet. Mats tenyere lassan lekúszott enyémre, így sétáltunk tovább. A focista hatalmas tenyere kellemesen meleg volt. Lassan lépkedtünk végig az utcán, aztán kiértünk a város főterére. Ott sétáltunk, Mats mosolyogva mesélte a történeteket, amik ezen e téren történtek, vagy valahol a közelben. Megálltunk egy cukrászdánál, ahol vettünk két-két gombóc fagyit, azzal kezünkben sétáltunk tovább. Néha-néha egy lágy szellő belekapott hajamba, ami hátra libbent ettől. A kék égen ott-ott bárány felhők voltak. 

Nagyjából egy órát tölthettünk sétálással, mikor visszaértünk a társas házhoz. Mats gyorsan bepötyögte a kódját, mire a zár hangosat kattant, mi pedig bejutottunk az épület lépcső házába. Felmentünk a lépcsőn Mats lakásnak emeletéig, majd a bejárati ajtó előtt megálltunk. A védő kinyitotta azt, majd előre engedett. Beléptem a lakásba, utánam pedig a focista. Megszabadultunk cipőinktől, és a nappaliba mentünk, ahol tévé nézéssel töltöttünk időnket. 

Mats a kanapén ült, míg én fejemet ölébe hajtottam, így néztük a lapos képernyőt, ami a falra volt felszerelve. Néha felnevettünk a film egyes jelenetein, aztán abba maradt a nevetés. A faliórára pillantottam, ami este hatot jelzett. 

-Elmegyek, lezuhanyzok.-ültem fel a kanapén felálltam. 

-Rendben, addig csinálok valami vacsit.-kelt fel Mats is.-A bőröndöd az előszobában van.-nézett rám, mire az említette helységbe sétáltam. Megfogtam a csomagom fogantyúját, aztán sietve a fürdőszobába mentem. 

Becsuktam magam mögött az ajtót. A bőröndömet eldöntöttem a földön, aztán kicipzároztam. Kivettem belőle a pizsamámat, és egy fekete pamut bugyit. A csap melletti kis pult részre tettem,  aztán előkotortam a begyűrt törcsimet is. Levetkőztem, és elcsomagoltam a koszos ruhát, hajamat copfba kötöttem, aztán beléptem a zuhan kabinba. Becsuktam a kabin ajtaját, majd megnyitottam a vizet, amit egyből hidegebbre állítottam. Bevizeztem testemet, lehunyva szemeimet, élveztem, ahogy a víz cseppek leszáguldanak testemen. Aztán kipattantak szemeim, hiszen eszembe jutott a tusfürdőm a bőröndömben maradt. Elvettem Mats, Adidas logóval ellátott tusfürdőjét, majd nyomtam a kezembe, és megmostam magamat vele. Leöblítettem magamról, aztán elzártam a vizet. Kiléptem a zuhany kabinból, és megszárítkoztam. Felvettem pizsamámat, és törölközőmet a tartóra raktam. A bőröndömet bezártam, majd azt magam után húzva, kiléptem a fürdőszobából. 

A melletti helység Mats hálója volt, így ott hagytam a csomagomat, majd elindultam a konyha fele, ahonnan isteni illatok szállingóztak. Orromba lassan beszökött a palacsinta illata. Arcomon halvány mosollyal mentem a konyhába. Leültem az egyik bár székre, és figyeltem, ahogy Mats a palacsintával ügyeskedik.  

-Ehetsz te palacsintát?-kérdeztem. 

-Persze, hogy ehetek. A héten, csak salátát ettem, szóval megérdemlem már, hogy mást is ehessek!-jelentette ki, majd az elkészült édességet a halom tetejére tettem.-Kész is van!-pillantott rám válla fölött. A tányért, amin az étel volt a bárpultra rakta, aztán kirakott elém, és a mellettem lévő helyre egy-egy tányért. A pultra kirakott pár dolgot, amivel ízesíteni tudjuk a palacsintát, majd pár evőeszközt is. Kijött a pult mögül, és helyet foglalt mellettem.-Szedj csak!-mosolygott, mire elvettem két palacsintát, amiket megkentem Nutellával. Mats is így tett, aztán neki láttunk elfogyasztani azokat.

Nagyjából mindketten hat palacsintát ettünk. Bevallom, Mats remekül süt, talán még jobban, mint Marc. Miután elfogyasztottuk vacsoránkat, elpakoltunk. A focista elment zuhanyozni, míg én a hálószobába vonultam, ahol az ágyon fekve a telefonomat kezdtem nyomkodni. Felnéztem pár közösségi oldalra, és rá kellett jönnöm, hogy a követőim száma megduplázódott. Pár perc elteltével, Mats lépett be az ajtón. Testét egyetlen Adidas boxer fedte, ezzel megvillantva tökéletes felsőtestét. 

-Remélem, tetszik, amit látsz!-mondta, mire arcom elpirosodott. Mats elnevette magát. Leoltotta a lámpát, majd bebújt mellém. Háttal fordultam a focistának, aki gyorsan átölelte derekamat, ezzel magához húzva. Kezei lágyan öleltek.-Jó éjszakát, Liese!-suttogta. 

-Jó éjszakát, Mats!-suttogtam vissza. Lassan lehunytam szemeimet, majd elnyomott az álom.