Focista Apa (Marc-André Ter Stegen)

38.

"Gyorsan ajkaimra tapadt, de utána lassított és lassan hívta ajkaimat."

Mats jobb kezével végig simított bal arc félemen, míg én kezeimet a hajába vezettem. Lassan túrtam fekete tincsei közé, majd lesimítottam borostás arcára. Mats lassan elvált tőlem és mosolyogva szemeimbe nézett,de én megszakítottam a szemkontaktust és Marc-ékra néztem. A kapus féltékenyen tekintett vissza rám, mire én mosolyogni kezdtem, mivel a jelek szerint bevált a tervünk. Elisá-ra vezettem tekintetem, aki úgynézett vissza rám, mintha valami rossz ribancot látna, majd felénk vette az irányt. Megállt asztalunknál és villantott egy műmosolyt.

-Felvehetem a rendelésüket?-kérdezte.

-Persze, hölgyeké az elsőbbség. Mit kérsz Liese?-nézett rám Mats.

-Egy mozzarellás, csirkés szendvicset.-mondtam.

-Elnézést, de olyanunk most nincsen.-mondta Elise.

-Akkor csináljanak.-villantottam egy gúnyos mosolyt. Elisa megforgatta a szemeit és felírta a rendelésem.

-Milan te mit kérsz?-nézett kisfiamra a védő.

-Kinder csokis tortát.-mondta kisfiam.

-Én pedig egy szelet tiramisu tortát kérek.-mondta Msats.

-Rendben hozom.-fitkantott le a rendelést, aztán el is ment. Marc még mindig minket vizslatott, majd felállt és elindult felénk. Mikor odaért elmosolyodott.

-Sziasztok!-köszönt.

-Szia Marc!-forgattam meg szemeimet.

-Szia Marc!-állt fel Mats és kezet fogott a kapussal, majd visszaült a helyére.

-Szia apa!-mosolygott Milan.

-Szia kincsem!-hajolt le Marc, Milan homlokához és egy puszit nyomott homlokára.

-Leülhetek?-mutatott a negyedik székre Marc.

-Persze.-mondta Mats. A vedő még mindig kezemet fogta. Hüvelyk ujjával lágyan simogatni kezdte kéz fejem.

-Na, és milyen az élte München-ben?-kérdezte Stegen.

-Nagyon jó. Mats-el nagyon jó.-mosolyogtam a védőre, majd a kapusra is.-Milan-t pedig beírattam oviba, ha haza érünk már meg is kezdi.-mondtam.

-Ti összeköltöztetek Mats-el?-kérdezte Stegen.

-Nem, csak a napokban ott aludt nálam.-vontam vállat.

-Vele a legjobb aludni.-mosolygott Mats. Marc szemeiben féltékenység tükrödőzött.

-Ez nem igaz, mivel Mats ölel a legjobban éjjelente.-kacsintottam a védőre. A focista hozzám hajolt és egy puszit nyomott ajkaimra.

-Örülök, hogy boldog vagy Liese.-mondta Marc, bár látszott rajta, hogy nem valami boldog. Elisa kihozta a rendeléseinket és letette mindeki elé, amit kért.-Hogy-hogy itt vagytok Barcelonában?-kérdezte Marc.

-Nyaralunk.-mondta Mats.-Már alig várom, hogy kimenjünk a partra és végre bikinben is láthassam.-vigyorgott Mats. Marc dühösen nézett egy pillanatra, de rendezte vonásait.

-Mi lenne, ha esetleg veletek mennék? Én már úgyis ismerem a terepet.-kérdezte Marc.

-Marc négy évig itt éltem, csak nem változott anyitt a város pár nap alatt.-mondtam.

-De attól még nyugodtan jöhetsz.-mondta Mats. Marc elmosolyodott, aztán segített Milan-nak darabokat vágni a sütiből, hogy kisfiúnk meg tudja enni azt. Mosolyogva figyeltem, ahogy Marc még így is törődik fiával.