-Remélem, hogy minél hamarabb!-simogatta a hátamat.
-Jó éjszakát Marc!-mondtam, mire a kapus sóhajtott.
-Jó éjszakát Liese!-nyomott csókot homlokomra.
Lehunytam szemeit, majd lassan elaludtam. Reggel arra ébredtem, hogy valaki ugrál az ágyon.
-Anya!-hallottam meg Milan hangját.
-Igen kincsem?-kérdeztem álmosan.
-Apa azt mondta, hogy keltselek fel, mert kész a reggeli.-mondta, mire lassan kinyitottam a szemeimet és felültem.
-Akkor menjünk.-másztam ki az ágyból és felemeltem Milan-t, majd kisétáltunk a szobából és utána a lépcsőn is lesétáltunk. A konyhába mentünk, ahol Marc elég béna mozdulatokkal reggelit készített.-Jó reggelt!-ültettem Milan-t a helyére.
-Jó reggelt!-nézett rám a válla felett Marc. A kapushoz sétáltam és egy puszit nyomtam arcára.
-Hogy aludtál?-kérdeztem.
-Jól, te?-nézett le rám.
-Veled mindig jól.-kacsintottam rá.
Az egyik szekrényhez léptem és elővettem belőle három tányért. Az asztalhoz mentem, amire letettem a kezemben tartott tárgyakat. Aztán a fiókhoz mentem, ahonnan kivettem három villát. Azt is asztalhoz vittem, majd letettem mindegyik tányér mellé egyet-egyet. Aztán, mikor a kapus kész volt, a tűzhrlyhez mentem és elvettem arról a serpenyőt. Marc az asztalhoz bicegett, míg én kezemben a serpenyővel sétáltam oda. Letettem az alátétre az edényt és szedtem mindenkinek a rántottából.
-Jó étvágyat!-mosolyogtam.
-Jó étvágyat anya!-mondta Milan teli szájjal.
-Jó étvágyat édesem!-mosolygott rám Marc.
Neki láttunk a reggelinknek, ami hamar el is tűnt. Felálltam és összeszedtem a tányérokat, majd a mosogatógéphez sétáltam. Beraktam a tányérokat a helyükre, majd a két fiúra néztem, akik éppen ujj szkanderoztak.
-Megyek beszélek Alexia-val, hogy Milan visszamehet-e az oviba.-sétáltam az emeletre, ott pedig a hálóba mentem. Besétáltam a szobába és az éjjeli szekrényről elvettem telefonom, majd a névjegyzékekben megkerestem a lány számát és tárcsáztam őt. Pár perccel később, fel is vette.
-Szia Liese!-köszönt.
-Szia!-viszonoztam gesztusát.-Azt szeretné kérdezni, hogy Milan visszamehet az oviba?-kérdeztem.
-Beszélek a főnökömmel és utána visszahívlak.-mondta.
-Rendben.-mondtam, mire a lány letette a telefont.
Visszatettem a helyére a telefont és nagyon reménykedtem, hogy megengedik, hogy Milan újra odajárjon, mert Marc elég teher lesz. Ha még Milan-ra is figyelni kéne, az nagyon megterhelő lenne. Pár perccel később, telefonom megcsörrent, mire elhúztam a zöld gombot és fülemhez emeltem.
-Megengedték, ma már jöhettek is!-mondta a lány.
-Rendben!-mosolyodtam el, majd kinyomtam a telefonom.
A szekrényemhez léptem és gyorsan kikaptam valami ruhát onnan.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Nem igazán, akartam túlzásba vinni a ruhám, ezért választottam valmi egyszerű outfit-et. Lesiettem a lépcsőn és az étkezőbe mentem, ahol a két fiú, még mindig ott ült.
-Milan irány öltözni!-mondtam, mire kisfiam leugrott a székről és már rohant is a lépcső felé, azon is sietett fel. Én pedig utána siettem, nehogy baja essen. Csak a szobájában értem utól. A szekrényéhez mentem és kitártam azt. Elővettem neki, aznapi ruháit, majd átöltöztettem kisfiamat. Pizsamáját az ágyra tettem, majd megfogtam Milan kezét és lesétáltunk a földszintre. A kis szőkeséget az előszobába vezettem, majd ráadtam kis Adidas cipőjét. Belebújtam fehér cipőmbe, majd a kis asztalról felkaptam a kocsi kulcsom.-Marc, mindjárt jövök!-kiabáltam, aztán az ajtóhoz léptem. Kinyitottam azt és előlre engedtem Milan-t, aki már futott is az autóhoz. Magam mögött becsuktam az ajtót és a járműhöz mentem, kinyitottam az autót a kulccsal. Kinyitottam az ajtót, beültettem Milan-t az ülésbe. Becsuktam az ajtót és a vezető ülés mellettihez léptem. Kitártam azt és beültem, becsuktam az ajtót és elindítottam a kocsit. Kitolattam a feljáróról és elindultam Milan óvódája felé.
Fél óra múlva, leparkoltam az épület előtt és leállítottam a kocsit. Kiszálltam a kocsiból, majd kinyitottam a hátsó ajtót. Segítettem kiszállni Milan-nak, majd becsaptam az ajtót. Megfogtam kis kezét és már sétáltunk is be az épületbe. Milan csoportjához sétáltunk, aminek ajtaja nyitva volt. Közelebb sétáltunk és az ajtónál Alexia állt. Mikor megpillantott minket elmosolyodott.
-Jó reggelt!-köszöntött minket.
-Neked is!-mosolyogtam rá.
-Jó reggelt Alexia néni!-intett neki Milan, majd sietett is a csoportba.
-Örülök, hogy itt vagytok!-mondta a lány.
-Már nekem is hiányzott ez a közeg!-mosolyodtam el.-Na, de sietek haza, mert Marc karambolózott és nagyon csúnyán megsérült.-mondtam.
-Üzenem neki, hogy jobbulást!-mondta bíztatóan. Rámosolyogtam és siettem is az autómhoz. Gyors léptekkel hagytam el az épületet és mentem a kocsimhoz. Kulcsommal kinyitottam, majd beültem előlre. Beindítottam az autót és már indultam is haza.
Újabb fél óra múlva, haza értem. Leparkoltam a kocsi feljárón, majd leállítottam a kocsit. Kiszálltam abból és az ajtóhoz mentem. Benyitottam a házba és beléptem oda. Kibújtam cipőmből és már sétáltam is beljebb.
-Marc! Megjöttem!-léptem be a nappaliba, ahol nem, csak a kapus ült a kanapén, de ahogy arcát néztem nem örült a két látogatónak.
