Focista Apa (Marc-André Ter Stegen)

51.

"-Egyik se volt jó!-jelentette ki Marc."

-Neki látok az ebédnek.-sétáltam a konyhába, ahová Marc elég nehézkesen, de követett.

-Mi lesz az ebéd?-dőlt a pultnak a kapus.

-Brokkoli krémleves.-adtam a választ.

-Hm, azt szeretem.-mondta Marc.-De, téged jobban szeretlek!-kacsintott rám. Megforgattam szemeimet, majd a hűtőből elővettem a brokkolit. A mosogatóhoz léptem és megmostam a zöldséget. Aztán megtöltöttem egy nagy lábast vízzel és feltettem a vizet forrni. Amíg vártam, addig felültem a pultra. Marc a két lábam közé furakodott, majd elég nehézkesen, de megállt.

-Szeretnél valamit?-kulcsoltam össze nyaka mögött kezeimet. Marc a homlokát az enyémnek döntötte, mire elmosolyodtam. Egy gyors puszit nyomott ajkaimra, amit egyből elmélyítettem. Marc bal kezével végig simított oldalamon, aztán kezét bevezette a pólóm alá.-Marc...-váltam el tőle.

-Baj van?-kérdezte.

-Ezt még nem kéne.-mondtam.

-Miért?-nézett rám szomorúan.

-Nem szeretném, ha elhamarkodnánk.-mondtam.

-Rendben, tiszteletben tartom a döntésedet.-mosolygott rám a kapus. Ekkora felforrt a víz, mire Marc arrébb lépett, én pedig lemásztam a pultról. Beletettem a brokkolit, aztán  visszaültem a pultra.-Már, csak egy hét.-suttogta Marc.

-Mi?-néztem rá értetlenkedve.

-Már, csak egy hét és leszedik a gipszemet.-mosolygott. Mosolyogva figyeltem a kapus örömét, aki szintén mosolyogva nézett rám. Lassan megfőtt a brokkoli, mire levettem a lábast és óvatosan leszűrtem, majd elővettem a botmixert és felaprítottam vele, aztán még egyszer megmelegítettem.

-Kész is van!-kapcsoltam ki a tűzhelyet. Az órára néztem, ami fél egyet mutatott.-Elmegyek Milan-ért, addig ha lehet ne törd össze magadat!-mondtam a kapusnak, majd elhagytam a konyhát. Sietve mentem az előszobába, ahol belebújtam cipőmbe, aztán a kis asztalról elvettem a kocsi kulcsot. Kisétáltam a szobából, aztán az autóhoz mentem. Kinyitottam és beültem, beindítottam a kocsit és elindultam az óvóda felé.

Fél óra múlva, laparkoltam az ovi előtt, majd kiszálltam a kocsiból. Bezártam azt, majd sietve sétáltam be az épületbe. A csoport ajtaja előtt megálltam és bekopogtam. Alexia nyitott ajtót és egyből szólt Milan-nak, aki kiszaladt hozzám.

-Szia!-köszöntem el, majd kisfiam kezét.-Milyen napod volt?-kérdeztem a kis szőkeséget.

-Jó volt, rúgtam egy gólt.-mosolygott.

-Ügyes vagy babuci!-nyitottam ki az ovi ajtaját, majd előlre engedtem Milan-t, aki kiszaladt. Utána mentem, majd a kocsinál megálltunk. A kocsi kulccsal kinyitottam azt és beültettem Milan-t, aztán bekötöttem. Beültem előllre és beindítottam az autót, aztán elindultam haza.

Újabb fél óra múlva, leparkoltam Marc háza előtt. Kiszálltam és Milan ülése melletti ajtóhoz léptem. Kinyitottam és behajoltam, aztán kisegítettem Milan-t, aki egyből szaladt az ajtóhoz. Láb ujjhegyre állt és csimpaszkodva kinyitotta az ajtót. Utána siettem és bementem, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Kibújtam cipőmből és Milan után mentem, aki már cipő nélkül rohant be.

A konyhába mentem és a leveses lábast az asztalra vittem. Aztán összeszedtem három tányért, majd három villát. Az asztalhoz vittem és megterítettem.

-Fiúk, ebéd!-szóltam a két fiúnak, mire pár perccel később, Marc és Milan bejöttek a konyhába. Elfoglaták helyüket, aztán szedtem kettőjünlknek, majd magamnak is. Leültem és enni kezdtem. Miután elfogyasztottuk ebédünket, összeszedtem a tányérokat és evőeszközöket, majd kivittem a konyhába. Bepakoltam a mosogatógépbe, aztán visszamentem a lábasért és azt is a konyhába vittem. A nappaliba mentem, ahol Marc és Milan tv-t néztek.

-Képzled apa, ma rúgtam egy nagy gólt!-mondta kisfiúnk.

-Ügyes vagy!-nyomott egy puszit Marc, Milan feje búbjára.

Mosolyogva figyeltem, ahogy apja kisfiára figyelt. Marc felnézett rám és elmosolyodott, aztán megfogta mankóját és lassan hozzám bicegett. Kicsit szomorkásan figyeltem, ahogy szerencsétlenkedik a mankójával, de már csak egy hét van hátra.