Focista Apa (Marc-André Ter Stegen)

44.

"-Szeretlek!-mondta."

-Én is szeretlek!-mosolyogtam rá, majd kisétáltam a szobaból. Lementem az emeletről, majd ki a kórházból. A kocsihoz sétáltam, amit kinyitottam, majd az egyik ajtót is kinyitottam. Milan-t az ülésébe ültettem és bekötöttem. Aztán a vezető ülés melletti ajtóhoz léptem és kinyitottam azt, majd beültem. Bezártam az ajtót és beindítottam a kocsit. Kitolatattam a helyről és elindultam Marc háza felé.

Mikor odaértem felhajtottam a kocsi feljáróra és leállítottam a kocsit. Kinyitottam az ajtót és kiszálltam, majd kivettem Milan-t hátulról. Bezártam az ajtót és a bejártai ajtót és azt a házkulccsal nyitottam ki, majd beljebb sétáltam. Visszafordultam, majd bezártam az ajtót és kibújtam a cipőmből, majd levettem Milan-ét is. Felsétáltam Milan által elfoglalt szobába és levetkőzettem Milan-t, majd átöltöztettem pizsamájába. Átmentem a hálószobába, ahol levetkőztem és felöltöztem a pizsamámba. Bebújtam az ágyba, majd Marc párnájához bújtam és lassan elaludtam.

Reggel a telefonom csörgésére keletem. Kómásan vettem el telefonomat az éjjeli szekrényről és hunyorogva figyeltem a kijelzőt és próbáltam felfogni ki hív. Aztán, mikor leesett, hogy Marc neve villog a kijelzőn, elhúztam a zöld gombot.

-Mi az?-kérdeztem álmosan.

-Neked is jó reggelt Liese.-hallottam Marc hangján, hogy mosolyog.

-Marc felébresztettél, vagyis nem lehet már jó reggelem.-mondtam.

-Bocsánat, nem tudtam, hogy alszol!-mondta Marc.

-Miért kellett felkeltened?-kérdeztem.

-Az orvos kiengedett a kórházból és örülnék, ha értem jönnétek és hoznátok nekem ruhát.-magyarázta.

-Jó, háromnegyed óra és ott vagyunk.-nyomtam volna ki, de Marc újra megszólalt.

-Liese.-mondta a nevem.

-Mi az?-kérdeztem.

-Ne aludj vissza!-mondta, majd kinyomta. Megforgattam szemeimet, majd kimásztam az eddig kényelmet nyújtó ágyamból.

Lementem és a dobozainból elővettem a szükséges dolgainkat, majd a fürdőbe sétáltam, ahol megfésültem a hajam, mire az egyel jobban nézett ki és nem éreztem magam úgy, mintha egy fészek lenne a fejemen. Aztán megmostam a fogamat, majd felsiettem a lépcsőn és Milan szobájába mentem. A szoba közepén lévő ágyhoz mentem és leguggoltam oda. 

-Milan, kincsem ideje felkelni.-simítottam végig arcán, mire Milan lassan nyitogatni kezdte a szemeit.

-Szia anya!-mosolyodott el, mikor meglátott.

-Gyere kincsem, megyünk apuért.-álltam fel, majd kiemeltem az ágyból. Letettem Milan-t a földre, mire ő elindult az ajtóhoz, de előtte megállt. Általában én nyitom ki neki, de most Milan lábujjhegyre állt és kinyitotta azt. Kiszaladt a szobából, én pedig utána mentem. Kisfiamat már csak a fürdőben értem utól, ahol már engem várt.

Felemeltem, majd a mosdókagyló melletti részre ültettem kisfiamat.

-Nyomhatok én?-kérdezte Milan, mikor elővettem a fogkeféjét.

-Persze.-adtam neki a gyerek fogkrémet. Odanyújtottam neki a fogfekét, mire Milan nyomott rá. Letette a krémet, mire én odaadtam neki a fogkeféjét. A kis szőkeség megmosta fogát és miután befejezte nekem adta a fogkeféjét, mire én kimostam abból a fogkrémet. Felemeltem Milan-t és a dobozokhoz mentem, ahol elővettem neki aznapi ruháját, majd átöltöztettem.-Kicsim ezt vidd fel.-adtam a kezébe pizsamáját, mire ő a lépcsőhöz rohant és felmászott azon. Én is elővettem aznapi ruhám, majd a fürdőbe mentem, ahol átöltöztem. Felsiettem a hálószobába és Marc egyik sport táskájba bedobtam egy pólót és egy nadrágot.