Focista Apa (Marc-André Ter Stegen)

60.

-December 24.-

Reggel nem túl kellemes érzésre ébredtem. Gyomorom felkavarodott. Kimásztam a kapus ölelő kezei közül, és a fürdőszobába rohantam. A wc elé térdelve, vacsorámat újra láthattam. Lassan álltam fel. Elvettem fogkefémet a helyemről, majd nyomtam rá fogkefémet. Megmostam fogaimat, majd kiöblítettem a keféből a fogkrémet, és a helyére raktam. Halkan kiléptem a fürdőből. Lesiettem a lépcsőn, és az előszobába mentem. Nem törődve, hogy pizsama van rajtam, felvettem a kabátomat, aztán csizmámat. A kis asztalról felkaptam a kocsi kulcsot, és elhagytam a házat. 

Az autóhoz siettem, kinyitottam azt, és beültem abba. Beindítottam a járművet, majd elhajtottam a ház elől. Biztos voltam benne, hogy a gyógyszertár délelőtt, még nyitva van. Fél órát utaztam, a legközelebbi gyógyszertárig. Leparkolt az előtt, és kiszálltam. Bementem az épületbe. Ahogy beléptem, az ajtó felett lévő kis csengő megszólalt. Felvettem kapucnimat, hiszen nem akartam, hogy a gyógyszertáros felismerjen. A pulthoz léptem.

-Jó reggelt! Egy terhességi tesztet kérek.-mondtam. A nő elment valahova, majd egy kis dobozzal tért vissza. A pultra tette a terméket, mire előhúztam a pénztárcámat.  

-Öt euró.-mondta, mire odaadtam az összeget. Elvettem a tesztet, majd zsebre dugtam. Kisiettem a gyógyszertárból, majd a kocsimhoz rohantam. Beszálltam abba, majd elhajtottam. Minél gyorsabban otthon akartam lenni, hogy megtudhassam tényleg szívem alatt hordok-e valakit, vagy csak beteg vagyok.

Újabb fél óra után, leparkoltam otthonunk előtt. Kiszálltam a kocsiból, és bezártam azt. Besétáltam a házba, ahol halkan levettem a cipőmet, majd kabátomat a helyére akasztottam. Már húztam elő a kis dobozt a kabát zsebéből, mikor Marc hangja csapta meg a füleimet.

-Hol voltál?-kérdezte, kisebb szívrohamot hozva rám.

-Csak, elmentem az ajándékodért.-hazudtam. 

-Értem.-mosolyodott el. Elengedtem a tesztet, majd Marc-hoz léptem. A kapus ajkaimhoz hajolt, és csókot lehelt arra. Kezeivel átölelte derekamat, mire csókunkba mosolyogtam. A focista lassan elvált tőlem. Beljebb lépkedtünk a házban, mikor égett szag csapta meg az orromat.-Basszus, a palacsinta!-kapott fejéhez Marc, majd berohant a konyhába. Elnevettem magam a kapuson. A konyhába léptem, ahol a focista káromkodva dobta ki a serpenyőben lévő ételt. A Barcelona játékos, újabb adag tésztát tett a serpenyőbe.

-Mindjárt jövök, becsomagolom az ajándékodat.-léptem ki a helységből, majd az előszobába mentem, és kivettem kabátom zsebéből a tesztet.

 Felrohantam a lépcsőn, a fürdőszobába mentem. Bezárkóztam oda, aztán elvégeztem a tesztet. Pár pillanattal később, a mosdókagyló melletti kis pultra tettem a tárgyat. Felálltam, majd lehúztam a wc-t. Begomboltam a nadrágomat, és idegesen kezdtem fel-le járkálni. Tíz perccel később, a tesztnek jeleznie kellett az eredményt. Elmondtam egy gyors imát, és a tárgyra néztem. Két csík. Szívem hevesen kezdett verni. Nem tudnám megfogalmazni, hogy milyen érzés keringett bennem, abban a pillanatban. Nem tudtam eldönteni, hogy boldog, vagy szomorú vagyok. Csak néztem a kis rózsaszín tárgyat. Lassan magamhoz tértem. Leöblítettem a tárgyat, és a papír dobozával kezemben, mentem az ajtóhoz. Kinyitottam azt, kiléptem a nyílászárót. Elhagytam a fürdőszobát. A hálószobánkba mentem, ahol elővettem a csomagoló papírt, ragasztót. Szétnyitottam a dobozt, és beragasztóztam annak oldalát. Kiterítettem a csomagoló papírt, és a dobozt a papírra tettem. Körbe vágtam a körülötte lévő papírt, és újra összeraktam egy dobozzá, Beleraktam a tesztet, majd eldugtam, hogy Marc ne találja meg. Lementem a konyhába, ahol a kapus már nem volt ott. Az étkezőből hangok jöttek, szóval odasétáltam. A helységben Marc és Milan ott ült.