Focista Apa (Marc-André Ter Stegen)

29.

"Beindítottam a kocsit és elhajtottam."

-Itt most fordulj jobbra.-irányított Mats. Befordultam az említett utcába.-Itt parkolj le.-mutatott a helyre Hummels. Leperkoltam, majd kihúztam a kulcsot. Kiszálltam és becsuktam az ajtót. Át akartam sétálni és kiszedni Milan-t, de ekkor megpillantottam, hogy fiam már Mats nyakában ül. Melléjük sétáltam és felnéztem a focistára.

-Biztos vinni akarod?-kérdeztem.

-Persze.-mosolygott rám a focista. Milan szorosan fogta Mats kezeit.-Ott van a cukrászda.-biccentett a focista. Elindultunk arra amerre biccentett.-Mióta laktok itt?-kérdezte.

-Egy napja.-mondtam.

-Előtte hol laktatok?-érdeklődött.

-Barcelona-ba, de én Dortmund-ban születtem.-adtam választ. Odaértünk a kis cukrászda elé. Mikor odaértük Mats kinyitotta nekem az ajtót és a lábával kitámasztotta.

-Menj csak.-engedett előre.

-Köszi.-léptem be. Ő még gyorsan levette nyakából Milan-t, de ott maradt a kezében. Utánam sétáltak a pultig, ami mögött egy mosolygó lány állt. Hosszú, göndör szőke hajaölelte körbe arcát. Orrában ezüst színű orr piercing volt. Orrán szemüveg ült, aminek szintén ezüst színe volt.

-Sziasztok! Mit kértek?-kérdezte.

-Én csokit kérek!-mondta Milan.

-Én egy epret.-mondtam.

-Akkor lesz egy gombóc csoki, egy eper és egy citrom.-adta le a rendelést Mats. A lány először Milan-ét szedte ki. Átnyújtotta a pult felett, hogy valaki elvegye, ám Hummels-szel egyszerre nyúltunk oda és összeért a kezünk. A focista rám mosolygott, de elengedte kezem. Elvettem a fagyit és Milan kezébe adtam. Mats elvette az én, majd az ő fagyiját is. Az epreset odaadta nekem, majd egyik kezével a farzsebéhez nyúlt. Elővette tárcáját és fizetni akart, de közbe léptem.

-A miénket fizetem.-mondtam.

-Nem kell Liese!-vette elő a pénz összeget. Kifizette, majd auz egyik asztalhoz ment. Milan-nal utána mentünk. Letettem a fagyim az asztalra és felemelve Milan-t a székre ültettem. Leültem a másik székre és elvettem a fagyimat az asztalról.-Meddig éltél Dortmund-ban?-kérdezte Mats.

-Tizennyolc éves koromig.-válaszoltam.

-Akkor te most.-kezdett gondolkozni.-Huszonkét éves vagy.-mondta végül.

-Találdt, süllyedt.-mosolyogtam rá.

-Nagyon fiatal vagy!-jelentette ki.

-Köszönöm?-kérdeztem.

-Úgy értettem, hogy egy gyerekhez vagy fiatal.-mondta.

-Hát ez egy hosszú történet. Egyszer talán elmesélem.-kezdtem nyalni a fagyimat. Míg mindenki megette az édességet csend honolt köztünk. Aztán mikor elfogyasztottuk a fagyikat Mats újra nyakába kapta Milan-t. Kisétáltunk a cukrászdából, de nem mentünk sokáig, mivel az ajtó mellett pár méterrel megálltunk.

-Nem messze innen van egy park.-mondta Mats.-Nincs kedvetek elmenni oda?-kérdezte. Milan-ra néztem, aki hevesen bólógatott.

-De, mehetünk.-mosolyogtam. Mats elindult, mire én utána mentem. A focista nagy lépésekkel ment én pedig szinte néha kocogtam utána. Pár perc múlva odaértünk a parkba, ahol voltak páran. Volt egy kis játszótér kialakítva, ahol a gyerekek hangosan nevetve vagy kiabálva játszottak.

-Ott egy pad üljünk le. Addig Milan játszik.-mondta Mats. Odasétáltunk a padhoz, ahol Hummels levette a fiamat a nyakából.

-De én veled szeretnék játszani.-nézett fel Milan a focista.

-És mit szeretnél?-kérdezte Mats.

-Fogócskázzunk kérlek.-mondta Milan.

-Rendben nagy fiú, de ne fuss olyan gyorsan, mert lassú vagyok.-mondta Mats. Milan elszaladt és Mats utána. Leültem a padra és mosolyogva néztem, ahogy a két fiú fogócskázik. Mikor Mats beérte Milan felkapta és megpörgette a levegőben. Fiam ezt hangosan nevetve fogadta.-Elkaptalak!-emelte a magasba Milan-t. Hummels letette a földre Milan-t, aki aztán Mats után futott persze a focista nem szaladt olyan gyorsan. Milan majdnem beérte Mats-et, de elesett. Hangosan felsírt, mire én felpattantam és Milan-hoz rohantam, bár a focista egyből felkapta és a legközelebbi padhoz vitte. Odarohantam hozzájuk és odaguggoltam a Milan elé.

-Nyugi kincsem.-pusziltam meg a térdét. Farmere térdénél elszakadt és térde véres volt.-Szerintem mára elég volt a fogócskából. Ideje haza menni.-emeltem fel fiamat.

-De ugye Mats bácsi átjöhet még játszani?-kérdezte Milan. Hummels-re néztem, aki bólintott jelezve, hogy szívesen átjön.

-Persze.-indultam ki a parkból. Mats mellettem sétált egészen a kocsimig. Kinyitottam a járművet és beültettem Milan-t. Mats beült az anyós ülésbe, míg én a vezető ülést foglaltam el. Beindítottam az autót és elindultunk haza fele.

Fél óra múlva megálltam a házunk előtt. Leállítottam a kocsit és kihúztam a kulcsot. Mats kikötötte magát, kiszállt és kivette Milan-t. Én is kiszálltam a kocsiból, majd bezártam azt. A bejárati ajtóhoz mentünk, amit én nyitottam ki. Besétáltam a házba mögöttem Mats-el, akinek a kezében Milan pihent. A focista lerakta kisfiam, majd segített neki levenni a cipőjét. Én is és a focista is levette lábbelijét. Milan és Mats egyből a nappaliba mentek, míg én a konyhába és neki láttam a csoki darabos muffinnak, amit uzsonnára készítek.

Bekevertem a tésztát és feldaraboltam két tábla csokit. Beleszortam a tésztába és összekevertem. A muffin sütő minden részébe raktam papírt és egy kanál segítségével mindegyikbe raktam tésztát. Bekapcsoltam a sütőt és mikor felmelegedett beraktam a muffinos tepsit a sütőbe. Aztán a maradék tésztából tele raktam egy másik tepsit. Tizenöt perc múlva egy sütő kesztűvel a kezemen kinyitottam a sütőt és kivettem a tepsit, majd beraktam a másikat. Kiszedtem a muffinokat és egy tányérra raktam. Megint csak tizenöt perc múlva kiszedtem a másik adag muffint. Azokat is a tányérra tettem, aztán azokat a nappaliba vittem.

-Uzsi.-mosolyogtam a két fiúra, akik egyből enni kezdték a sütit. Én is elvettem egy muffint és enni kedztem.

-Anya ma Mats bácsi itt aludhat?-kérdezte Milan.