"-Nagyon csinos vagy ma.-suttogta."
Bókjára kicsit elpirultam.
-Köszönöm.-suttogtam. Marc elhajolt fülemtől és visszament az autóhoz és beült oda.
Én is elfoglaltam a saját járművem. Beindítottam azt és elhajtottam a munkahelyem felé.
Leparkoltam a kávézó előtt. Leállítottam és kiszálltam a kocsiból, bezártam az autót. Besétáltam a kávézóba, ahogy beléptem hangosan köszöntem a többieknek, aki visszaköszöntek. A pult mögé sétáltam és a jól megszokott mozdulattal megöleltem Elisá-t.
-Mizu?-engedett el barátnőm.
-Semmi.-vontam vállat. A pultból elővettem a kötényem és felkötöttem.
-Milyen volt az édes hármas?-kérdezte.
-Mi?-fordultam felé értetlenkedve.
-Marc-al és Marco-val milyen volt az édes hármas?-kérdezte.
-Te hülye vagy!-nevettem fel.
-De így szeretsz!-mondta Elisa.
-Igen, persze.-vakartam meg a tarkóm ártatlanul.
-Ez most fájt!-jelentette ki. Hangosan felnevettem, amit barátnőm is követett.-Amúgy nem lesz nehéz Marc nélkül?-kérdezte hirtelen.
-Ezt, hogy érted?-értetlenkedtem.
-Holnap elutazik Olaszországba.-adta a választ, de még mindig nem értettem.-Edzőtábora lesz a válogatottal, Marco is megy vele.-mondta.
-Nekem nem is szóltak!-mondtam durcásan.-Meg amúgyis, ha négy évig kibírtam nélküle akkor ez a pár hét semmiség lesz!-jelentettem ki magabiztosan.
-Drágám júniusban világ bajnokság van! Azt az időt is ki kell bírnod nélküle.-mondta Elisa.
-Az most lesz?-esett le.
-Igen. Június tizenötödikén kezdődik.-magyarázta.
-Basszus megígértem Milan-nak, hogy elviszem az egyik német meccsre.-kaptam fejemhez.
-Hát Liese, azokra már nem igen szerzel jegyet. Az összes elfogyott.-mondta szomorúan Elisa.
-Basszus...-motyogtam.-Akkora egy balfasz vagyok! Még ezt is elfelejtettem!-jelentettem ki idegesen.
-Nyugi Liese! Beszélj Marc-al, ő csak be tud juttatni. A fiad pedig megismerheti a válogatottat. Az jobb, mint egy meccs!-adott ötletet Elisa.
-Te vagy a megmentőm! Köszi!-mosolyogtam rá.
-Semmiség!-vont vállat.
A munka időnk lassan megkezdődött. Vendégek sokasága áramlott be, akiket próbáltam gyorsan kiszolgálni őket, ami sikerült is. Kifulladva dőltem a pultnak. Lehet, hogy kicsi a kávézó, de amióta megjött a jó idő kint is vannak asztalaink, szóval oda is rohangálhatok.
-Végre ebéd szünet!-mondta Elisa.
-Erre vártam mióta bejöttem.-mentem a szobába, ahol a dolgozók pihenni tudnak.
Van két bőr kanapé a szoba közepén egy csocsó asztal, míg az egyik sarokban van egy pult, az alatt és fölött két szekrény, mellette pedig egy hűtő. A hűtőből kivettem az ebédem, ami brokkolis rizs volt, foghagymás sült csirkével és sült foghagyma.
-Nagyon jól néz ki!-mondta az ebédemre nézve Elisa.
-Köszi!-tettem be a micróba.
Megmelegítettem az ételem, majd a fiókból kivettem egy villát és egy kést. Kivettem a micróból a tányért, amin ebédem volt. Az asztalhoz telepedtem, ami a szoba másik felén volt. El kezdtem enni, mikor Elisa is mellém ült. Tányérjában garnélás, sajtos penne volt.
-Megkóstolhatom?-kérdeztem. Elisa elém tolta tányérját, míg én az enyémet raktam elé. Ettem egy kicsit Elisa ebédjéből, ő is az enyémből.-Finom.-adtam neki vissza. Barátnőm is visszaadta ebédem. Megettük azokat, majd visszamentünk előre.
Szerencsére már csak egy perc volt a munka időmből. Kikötöttem a kötényem és összehajtottam, majd a helyére raktam. Megöleltem barátnőmet, majd kisétáltam a kávézóból. Ekkor állt meg egy autó előttem, Marc autója. Lehúzódott az ablak és megpillantottam a mosolyogó Stegen-t.
-Haza vihetjük hölgyem?-kérdezte.
-Hát uram nem is tudom.-gondolkoztam el.-Mi van ha ön és a barátja elrabol?-gondoltam Marco-ra.-Engem! Egy ártatlan lányt.-húztam az agyát.
-Ártatlan?-nevetett fel Marco.
-Hát Liese ilyen viccet még nem hallottam!-kacsintott rám Marc.
-Annyira viccesek vagytok!-forgattam meg a szemeimet.
-Liese én vettem el, szóval elég nehéz elhinni rólad, hogy ártatlan vagy!-mondta Marc. Arcom felvette a piros színt.-De inkább szállj be piroska.-nevetett Marc. Beültem hátra és bekötöttem magam.
JE LEEST
Focista Apa (Marc-André Ter Stegen)
Fanfictie-Kié a gyerek?-kérdezte idegesen Marc. -A tiéd...-csuklott el a hangom.