Focista Apa (Marc-André Ter Stegen)

20.

"-Nagyon csinos vagy ma.-suttogta."

Bókjára kicsit elpirultam.

-Köszönöm.-suttogtam. Marc elhajolt fülemtől és visszament az autóhoz és beült oda.

Én is elfoglaltam a saját járművem. Beindítottam azt és elhajtottam a munkahelyem felé.

Leparkoltam a kávézó előtt. Leállítottam és kiszálltam a kocsiból, bezártam az autót. Besétáltam a kávézóba, ahogy beléptem hangosan köszöntem a többieknek, aki visszaköszöntek. A pult mögé sétáltam és a jól megszokott mozdulattal megöleltem Elisá-t.

-Mizu?-engedett el barátnőm.

-Semmi.-vontam vállat. A pultból elővettem a kötényem és felkötöttem.

-Milyen volt az édes hármas?-kérdezte.

-Mi?-fordultam felé értetlenkedve.

-Marc-al és Marco-val milyen volt az édes hármas?-kérdezte.

-Te hülye vagy!-nevettem fel.

-De így szeretsz!-mondta Elisa.

-Igen, persze.-vakartam meg a tarkóm ártatlanul.

-Ez most fájt!-jelentette ki. Hangosan felnevettem, amit barátnőm is követett.-Amúgy nem lesz nehéz Marc nélkül?-kérdezte hirtelen.

-Ezt, hogy érted?-értetlenkedtem.

-Holnap elutazik Olaszországba.-adta a választ, de még mindig nem értettem.-Edzőtábora lesz a válogatottal, Marco is megy vele.-mondta.

-Nekem nem is szóltak!-mondtam durcásan.-Meg amúgyis, ha négy évig kibírtam nélküle akkor ez a pár hét semmiség lesz!-jelentettem ki magabiztosan.

-Drágám júniusban világ bajnokság van! Azt az időt is ki kell bírnod nélküle.-mondta Elisa.

-Az most lesz?-esett le.

-Igen. Június tizenötödikén kezdődik.-magyarázta.

-Basszus megígértem Milan-nak, hogy elviszem az egyik német meccsre.-kaptam fejemhez.

-Hát Liese, azokra már nem igen szerzel jegyet. Az összes elfogyott.-mondta szomorúan Elisa.

-Basszus...-motyogtam.-Akkora egy balfasz vagyok! Még ezt is elfelejtettem!-jelentettem ki idegesen.

-Nyugi Liese! Beszélj Marc-al, ő csak be tud juttatni. A fiad pedig megismerheti a válogatottat. Az jobb, mint egy meccs!-adott ötletet Elisa.

-Te vagy a megmentőm! Köszi!-mosolyogtam rá.

-Semmiség!-vont vállat.

A munka időnk lassan megkezdődött. Vendégek sokasága áramlott be, akiket próbáltam gyorsan kiszolgálni őket, ami sikerült is. Kifulladva dőltem a pultnak. Lehet, hogy kicsi a kávézó, de amióta megjött a jó idő kint is vannak asztalaink, szóval oda is rohangálhatok.

-Végre ebéd szünet!-mondta Elisa.

-Erre vártam mióta bejöttem.-mentem a szobába, ahol a dolgozók pihenni tudnak.

Van két bőr kanapé a szoba közepén egy csocsó asztal, míg az egyik sarokban van egy pult, az alatt és fölött két szekrény, mellette pedig egy hűtő. A hűtőből kivettem az ebédem, ami brokkolis rizs volt, foghagymás sült csirkével és sült foghagyma.

-Nagyon jól néz ki!-mondta az ebédemre nézve Elisa.

-Köszi!-tettem be a micróba.

Megmelegítettem az ételem, majd a fiókból kivettem egy villát és egy kést. Kivettem a micróból a tányért, amin ebédem volt. Az asztalhoz telepedtem, ami a szoba másik felén volt. El kezdtem enni, mikor Elisa is mellém ült. Tányérjában garnélás, sajtos penne volt.

-Megkóstolhatom?-kérdeztem. Elisa elém tolta tányérját, míg én az enyémet raktam elé. Ettem egy kicsit Elisa ebédjéből, ő is az enyémből.-Finom.-adtam neki vissza. Barátnőm is visszaadta ebédem. Megettük azokat, majd visszamentünk előre.

Szerencsére már csak egy perc volt a munka időmből. Kikötöttem a kötényem és összehajtottam, majd a helyére raktam. Megöleltem barátnőmet, majd kisétáltam a kávézóból. Ekkor állt meg egy autó előttem, Marc autója. Lehúzódott az ablak és megpillantottam a mosolyogó Stegen-t.

-Haza vihetjük hölgyem?-kérdezte.

-Hát uram nem is tudom.-gondolkoztam el.-Mi van ha ön és a barátja elrabol?-gondoltam Marco-ra.-Engem! Egy ártatlan lányt.-húztam az agyát.

-Ártatlan?-nevetett fel Marco.

-Hát Liese ilyen viccet még nem hallottam!-kacsintott rám Marc.

-Annyira viccesek vagytok!-forgattam meg a szemeimet.

-Liese én vettem el, szóval elég nehéz elhinni rólad, hogy ártatlan vagy!-mondta Marc. Arcom felvette a piros színt.-De inkább szállj be piroska.-nevetett Marc. Beültem hátra és bekötöttem magam.