Focista Apa (Marc-André Ter Stegen)

35.

"-Menjünk.-mosolygott fiam."

Elindultam munkahelyem felé. Mikor odaértünk a mélygarázs felé vettem az irányt. Megvártam, amíg felnyitják a sorompót és lehajtottam. Leparkoltam és kihúztam a kulcsot. Kiszálltam és kinyitottam a hátsó ajtót, majd kivettem Milan-t. Becsuktam az ajtót és megfogtam kisfiam kezét. Felsétáltunk az épületbe, ahol a recepciós mosolyogva fogadott. Felvettem Milan-t és kisétáltunk a pályához, ahol most azok a focisták edzettek, akik most tértek vissza a nyaralásból. Nem is értem Mats miért most megy. Milan-t felültettem a korlát tetejére és háta mögé álltam nehogy hátra essen. Az edzés vége felé volt egy kis meccs, mikor Mats hozzánk szaladt.

-Milan beállhat?-kérdezte.

-Ha ő is szeretne akkor igen.-válaszoltam. Milan kis kezeit Mats felé nyújtotta, mire a focista felkapta kisfiam és a pályára vitte. Mosolyogva figyeltem, ahogy Milan gólt lő. A kis szőkeséget Mats felkapta és megforgatta a levegőben. A meccs végült 6-5 lett Milan-ék javára. A hat gólból hármat az én fiam lőtt. Aztán Mats hozta le a pályáról.

-Láttad anya, hogy mekkora gólt lőttem?-kérdezte Milan.

-Persze, hogy láttam kincsem. Nagyon szép volt!-mosolyogtam rá. A mögöttünk jövő kapusra mosolyogtam, ezzel megköszönve, hogy hagyta Milan-t gólt lőni. Ám ekkor Karl sietett elénk.

-Örülök, hogy itt vagy Liese. Szeretnélek bemutatni a csapat többi tagjának.-mosolygott rám.

-Rendben.-mondtam. Karl elindult valamerre én pedig követtem. Mats és Milan mögöttünk jöttek. A férfi benyitott az öltözőbe, ahol szerencsére még mindenki fel volt öltözve.

-Uraim szeretném bemutani az új interjúsunkat.-szólalt meg.

-Sziasztok! Liese Schmidt vagyok.-mutatkoztam be. A focisták bemutatkoztak, majd Milan-nal kijöttünk. Megvártuk Mats-et és elindultunk a kocsimhoz. A védő kezében cipelte az alvó Milan-t. Kinyitottam a kocsit, mire a focista beültette a gyerek ülésbe kisfiam. Én beültem előre, míg Mats az anyós ülésre. Beindítottam az autót és elindultam fel felé, vagyis ki a garázsból. Haza felé vettük az irányt.

-Figyelj, Liese nem baj ha mégsem Ibizára megyünk?-kérdezte Mats.

-Nekem nem. Igazából annak is örülök, hogy elszabadulok egy kicsit.-kanyarodtam az utcánkba.-És hová mennénk?-érdeklődtem.

-Barcelonába.-válaszolt.

-Oh...-motyogtam.