"Döbbenten fordultam felé és néztem barna szemeibe."
-Mats ez nem hiszem, hogy jó ötlet.-ráztam a fejem.
-Miért?-kérdezte.
-Hát...tudod...én...-beszéltem össze-vissze miközben valami jó kifogást kerestem.
-Nincs kifogásod, vagyis eljöttök velem.-mondta.
-Jó, elmegyünk veled.-sóhajtottam fel.
-Akkor holnap pakoljatok, mivel szerdán utazunk Ibizára.-mosolygott.
-Hogy hova? Ez nem túl drága?-kérdeztem döbbenten.
-Nyugi nem.-mosolygott rám bíztatóan.-Amúgyis nektek annyi lesz a dolgotok, hogy kikapcsolódjatpk!-jelentette ki.
-Rendben.-dőltem vissza az ágyba. Lekapcsoltam az éjjeli lámpát, mire a szobában sötét lett.
-Jó éjszakát Liese!-suttogta Mats.
-Neked is.-mondtam halkan. Lehunytam szemeimet és lassan elnyomott az álom.
Valamikor az éjjel közepén felriadtam. Körbe néztem, de a szobában sötét uralkodott. Magam mellé pillantottam, de Mats nem feküdt mellettem. Lassan kimásztam az ágyból és a focista keresésére indultam. Éppen benéztem Milan szobájába, ahol Mats éppen kisfiamat altatta. Mosolyogva figyeltem őket pár percig, mikor Mats szembe fordult velem.
-Csak sírt és átjöttem megnyugtatni.-mondta.
-Semmi baj. Nagyon kedves volt tőled!-mosolyogtam. A focista visszafektette kisfiamat az ágyba, majd elindult felém. Kiléptem az ajtón és megvártam a védőt, aki becsukta az ajtót. Visszamentünk a szobámba és bebújtunk az ágyba. A plafont kezdtem vizslatni, mikor fejemet a párnára hajtottam. Ám ekkor két kezet éreztem derekamon.-Mats.-suttogtam, de a focista már halkan szuszogott. Szemet forgattam és hagytam, hogy a focista átölelje a derekam.
Reggel ébresztőm idegesítő hangjára keltem. Lassan körbe néztem a szobámban. Mats mellettem szuszogott, én pedig kinyomtam az ébresztőm és kikászálódtam a védő ölelő kezei közül. Kisétáltam a szobából és lementem a konyhába. Neki láttam a reggelinek, ami Milan-nak nutellás kenyér lett, míg nekem és Mats-nek tükör tojás és bacon. Miközben sült a hús megterítettem aztán a kirakott poharakba narancs levet töltöttem. Aztán a tányéeokra raktam két-két bacon-t és egy-egy tükör tojást. Aztán Milan tányérjára raktam a nutellás kenyerét. Felsétáltam a szobámba és benyitottam. Az ágyamhoz sétáltam és végig simítottam Mats borostás arcán. A focista lassan nyitogatni kezdte szemeit, majd rám nézett.
-Jó reggelt!-mosolygott rám.
-Jó reggelt neked is!-ismételtem meg tettét. A focista hirtelen lehúzott fejéhez és egy puszit nyomott homlokomra, majd elengedett.-Megyek felébresztem Milan-t.-mondtam.
-Rendben.-ült fel Mats, mire felsőtestéről leesett a takaró, ezzel megvillantva izmos hasát. Kisétáltam a szobából és bementem Milan-éba. A kis szőkeség kitakarva aludt. Lassan odasétáltam hozzá és egy puszit nyomtam homlokára.
-Milan, kincsem ideje felkelni.-simogattam arcát. Milan lassan kinyitotta szemeit és rám emelte azokat a kék csodákat. Fejére nyomtam a számat megnézni, hogy lázas-e még, de homloka már nem volt forró. Kiemeltem az ágyból és kezemben vele lementem az étkezőbe. Az asztalnál ott ült Mats, de nem csinált semmit.
-Ezt nekem csináltad?-kérdezte.
-Persze. Azt hitted, hogy majd reggeli nélkül elengedlek?-ültettem Milan-t a helyére.
-Nem.-rázta a fejét. Mikor én is elfoglaltam a helyem a fiúk hozzá láttak a reggelinek. Én is neki láttam reggelimnek. Miután megettük az ételt Mats elvitte Milan-t mosakodni. Én felmentem a szobámba és kiválasztottam a ruhám.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az ágyra tettem a darabokat és a fürdőbe mentem, ahol már nem volt ott a két fiú. Megmostam az arcom, majd hajamat egy kontyba biggyesztettem a fejem tetejére. Fogat mostam és beparfümüztem magamat. Visszamentem a szobámba, ahol gyorsan felöltöztem. Blúzomat betűrtem barna nadrágomba és átmentem Milan szobájáb. Benyitottam és megpillantottam, ahogy Mats éppen Milan-t öltöztette. Mosolyogva figyeltem, ahogy a focista törődik a fiammal.
-Ideje indulni.-szólaltam meg. Mats megfogta Milan kezét és elindultak felém. Én pedig a lépcső felé mentem. Lesétáltam azon, mögöttem a fiúkkal és utunk az előszobába vezetett. Belebújtam telitalpúmba, aminek olyan színe volt, mint nadrágomnak. Mats feladta a cipőjét fiamra aztán belebújt a sajátjába. Kinyitottam az ajtót és előre engedtem a szőkeséget és a focistát. Aztán én is kiléptem a házból. Bezártam az ajtót és a fiúk után mentem, akik már az autómnál van dolgom. Kinyitottam azt a kulccsal és beültem a vezető ülésbe. Megvártam, amíg Mats beülteti Milan-t és utána beszállt az anyós ülésbe. Beindítottam a kocsit és elindultam az edzőközpont felé.
Fél óra múlva behajtottam a mélygarázsba, ahová csak a dolgozók hajthatnak be. Mats kiszállt a kocsiból, de még visszafordult és behajolt. Egy puszit nyomott arcomra, majd kihajolt a kocsiból és becsukta az ajtót. Lassan tolatni kezdtem, majd megfordultam a kocsival. Kihajtottam a garázsból és elindultam Milan ovija felé.
Negyed óra múlva megálltam a kék épület előtt, amin piros betűkkel virított az, hogy kinder garten. Kivettem Milan-t az üléséből és becsuktam az ajtót. Bezártam a kulccsal, majd megfogtam Milan kicsi kezét. Így indultunk el be az oviba. Besétáltunk, ahol megkerestük Milan csoportját. Bekopogtam az ajtón, mire az lassacskán kinyílt. Egy nálam pár évvel idősebb lány nyitotta ki azt.
-Jó reggelt! Miben segíthetek?-kérdezte.
-Jó reggelt!-köszöntem.-Pár napja jeleztem, higy szeretném beiratni a kisfiamat.-mondtam. A lány kilépett az ajtón és becsukta azt.
-Gyertek velem.-indult el. Bementünk egy irodába, ahol egy író asztal és jó pár fiókos szekrény helyezkedett el. Az asztal mögött egy, míg előtte két szék helyezkedett el. A velünk szembe lévő falon egy nagy ablak helyezkedett el.-Üljetek le.-mutatott a székekre. Milan-t felemeltem és az egyik székre tettem. Leültem a másikra, míg a lány velün szemben foglalt helyet. Elém csúsztatott egy papírt és egy tollat. Kitöltöttem a papírt és alá írtam az alját. Aztán egy másikat is ki kellett töltenem, amin leírom Milan adatait.-Rendben, akkor holnaptól ide járhat.-mosolygott rám.
-Jó, de szerdától pár napig nem jön, mivel nyaralni megyünk.-mondtam.
-Jó. Akkor jó nyaralást.-mondta.-De butus vagy. Elfelejtettem bemutatkozni. A nevem Aliz Schneider.-mutatkozott be.
-Liese Schmidt.-mondtam a nevem.
-Örülök, hogy minket választottak.-mosolygott rám.
-Akkor mi most megyünk.-emeltem fel Milan-t. Kisétáltunk az irodából, majd az oviból is. A kocsihoz mentünk, amit a kulcsommal nyitottam ki. Beültettem Milan-t az ülésébe, aztán én beültem előre. Beindítottam a kocsit és elhajtottam.-Mi lenne kincsem, ha megint elmennénk a focistákhoz?-néztem Milan-ra a visszapillatóból.
