"-Marc fogd már fel, hogy nem tetszik nekem! Te idióta te vagy a gyerekem apja és a szerelmem is.-magyaráztam, de mikor leesett, hogy azt mondtam rá, hogy a szerelmem lefagytam, de bizony Marc se szólalt meg."
-Vagyis...-próbáltam menteni a menthetőt.
-Nem Liese! Ebből már húzhatod ki magad! A szerelmednek hívtál.-nevetett fel. Arcom felvette a paradicsom színét.-De hidd el Liese én is így érzek!-jelentette ki. Ha lehet arcom még jobban elpirosodott. Nem hiszem el, hogy szerelmet vallott!
-Oh...-csak ennyit tudtam kinyögni. Marc felnevetett, majd egy idő után abba hagyta.
-Hagylak aludni. Jó éjszakát Liese!-búcsúzott.
-Jó éjszakát Marc!-nyomtam ki. Ebben a pillanatban Marco lépett be a szobába. Testét egy fekete Puma boxer takarta, ezzel megvillantva izmos felsőtestét és a kezein lévő tetkóit. Szőke haja most kócosan állt feje tetején. Mosollyal az arcán sétált az ágyhoz és bebújt mellém. Telefonomat az éjjeli szekrényre tettem.
-Alszunk?-kérdezte Marco.
-Igen.-takaróztam be. A focista lekapcsolta a kis lámpát, ami csak az ő oldalán égett.
-Jó éjszakát Marco!-suttogtam. Reus kezeivel átölelte derekam, ezzel "kis kiflivé" téve.
-Neked is Liese!-suttogta. Lehunytam szemeimet és elnyomott az álom.
Reggel az ébresztőm hangjára keltem, mint minden reggel most is, morogva nyomtam ki. Felültem az ágyon és lábaimat belecsúsztattam a papucsomba. Már álltam volna fel, de két kéz derekamba kapaszkodott.
-Marco!-kuncogtam fel.
-Liese aludj még.-motyogta.
-El fogok késni.-szedtem le a derekamról a kezeit és felálltam. Kisétáltam a szobából és bementem Milan-éba.
Halkan léptem be a szobába. A két fiú még mélyen aludt. Odamentem az ágyhoz és egy puszit nyomtam Milan homlokára. Lassan kinyitotta szemeit és ahogy meglátott elmosolyodott.
-Szia mami!-mosolygott Milan.
-Szia kincsem!-tettem én is ezt. Egy puszit nyomtam Nico homlokára, mire ő is felébredt.
-Liese!-jelent meg arcán hatalmas mosoly.
-Szia Nico!-köszöntem vidáman. Kivettem Milan-t az ágyból, majd Nico-t felemeltem a kinyitható ágyról, ami Milan szobájába volt. Nico bőröndjéből ruhákat neki, míg Milan-nak a szekrényéből vettem ki a ruháit. Nico saját ruháit fogta és Milan is, így mentünk a fürdőbe.
Felültettem a pultra, ami a mosdókagylót tartotta. Nyomtam egy-egy adag fogkrémet a fogkeféjükre és kezükbe adtam. Megmosták fogukat, míg én arcot mostam és két kis kontyba fogtam a hajamat. A két konty a fejem tetején helyezkedett el. Amióta május van Barcelona egyre melegebb és az időjárás engem sem kímél. Miután hajam tökéletes volt megfésültem a két kis focistát, aki ezt nem fogadták örömmel. Amióta Nico-t ismerem utál fésülködni és így van ezzel Milan is.
Felöltöztettem őket aztán elküldtem őket a konyhába, míg én a szobámba mentem, ahol Marco már nem volt ott. A szekrényemhez sétáltam és kiválasztottam aznapi ruhám.
Utálom mikor a hasam, vagy lábaim kint vannak, de a meleg miatt csak ilyen ruhákban bírom ki. Kisétáltam a szobámból, mikor valaki kopogott. A bejárati ajtóhoz sétáltam és elfordítottam benne a kulcsot, mire a zár kattant. Kinyitottam az ajtót és egy mosolygó Stegen-nel találtam szembe magam.
-Szia!-köszönt.
-Szia!-mosolyogtam rá-Mit szeretnél?-kérdeztem.
-Gondoltam ma én viszem oviba Milan-t.-adta a választ.
-Oh, mi még nem reggeliztünk. De gyere be.-tártam ki az ajtót. A kapus belépett, mire én becsuktam a nyílászárót. Követtem Marc-ot, aki a konyhába ment. A helységben éppen Marco csinált reggelit, míg Milan, Nico valamiről nagyon beszélgettek.
-Szia Marc!-köszönt a másik focistának Marco.
-Szia Marco!-köszönt vissza.
A támadó elkészítette a reggelit, amit mi gyorsan meg is ettünk.
-Marco nem kíséred el Marc-t edzésre?-kérdeztem.
-Oh...de-mondta Marco.
-Milan és Nico hol lesz addig?-kérdezte Marc.
-Ilyenkor Nico is oviba megy. Már hozzá szoktak annyiszor voltunk már itt.-adta a választ Marco.
-Akkor elvisszük őket az oviba, aztán elmegyünk edzésre.-vázolta fel a tervet Marc.
-Rendben, de most indulás felvenni a cipőket!-tapsoltam kettőt. A fiúk azonnal felálltak és kezünk a gyerekekkel az előszobába mentek. Utánuk mentem én is. Felhúztam fehér Converse-m és a a többiek után kiléptem az ajtón. Bezártam azt és a fiúk után
mentem, mert ők már a liftnél álltak. Milan hívta a liftet, ahová elég szűkösen de befértünk.A földszinten kiszálltunk és kisétáltunk az épületből. Marco, Marc, Milan éa Nico elfoglalták a kapus autóját, bár Marc még odalépett hozzám és fülemhez hajolt.
-Nagyon csinos vagy ma.-suttogta.
YOU ARE READING
Focista Apa (Marc-André Ter Stegen)
Fanfiction-Kié a gyerek?-kérdezte idegesen Marc. -A tiéd...-csuklott el a hangom.