"-Újra együtt lehetünk?-kérdezte."
-Marc amióta Milan megszületett nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rád, de egy hatalmas űr tátong miattad a szívemben! Még nem tudom újra kezdeni veled, mert nem állok készen.-mondtam.
-Rendben Liese. Várok rád amíg kell!-jelentette ki a kapus.
-Köszönöm.-mosolyogtam fel rá.
-Ki tudnál menni egy percre? Összevizeztem a nadrágom és le kéne cseréljem.-léptem ki öleléséből.
-Persze.-mondta és kiment. Gyorsan átcseréltem a pizsama nadrágom és Marc után mentem. A kapus nem volt az ajtó előtt, se fiam szobájába. A fürdő felől víz csobogást hallottam, mire arra vettem az irányt.
Beléptem a helységbe és megláttam, ahogy Marc a kádnál térdel, de jöttömre felkapta a fejét. Rám mosolygott, de arcáról eltűnt a boldogság jele, mikor arcán nem kis mennyiségű víz landolt. Hangosan felnevettem arcán lévő grimasz miatt. Közelebb sétáltam és megláttam Milan-t, aki nevetve fröcskölte a kapust.
-Na jó kincsem ideje kiszállni!-jeleztem a focistának, hogy vegye ki a kádból. Meg is tette a kérésem és fiunk Barca logós törölközővel megszárította Milan-t. Marc felemelte, de én átvettem tőle.-Neked pedig ideje fürdeni.-mondtam Marc-nak. Kimentem a fürdőből és Milan-t a szobájába vittem és befektettem az ágyába.
-Jó éjszakát anya.-mosolygott rám.
-Neked is kincsem.-nyomtam puszit homlokára. Az ajtóhoz sétáltam, ahol leoltottam a lámpát és kiléptem a szobából.
A saját szobámba mentem és bebújtam az ágyba. Pár perccel később kinyitódott az ajtó és Stegen-a jól megszokott fekete boxerében-lépett be.
-Látom azt szeretnéd, hogy veled aludjak.-mondta.
-Miből gondolod?-húztam az agyát.
-Milan-nal nem fújtad fel a matracot, amin aludtam.-adta a választ.
-Felőlem aztán aludhatsz a kanapén is!-jelentettem ki.
-Annak nem örülnék annyira, mint annak, hogy veled aludhatok.-mosolygott.
-Na jó most az egyszer velem aludhatsz.-mosolyogtam rá. Az ágyhoz sétált és bebújt mellém. Lekapcsoltam az éjjeli lámpát, majd átölelte derekam. Elmosolyodtam és hozzá bújtam.
Nem tudom mikor de felriadtam. Az éjjeli szekrényről elvettem a telefonom és megnéztem mennyi az idő. A hirtelen fénytől elvakultam, de hunyorogva megnéztem az időt. Pont hajnali kettő volt. Leraktam a telefonom és megpróbáltam visszaaludni, de ekkor meghallottam Milan síró hangját. Kikecmeregtem a kapus ölelő kezei közül és kisétáltam a szobából gyors léptekkel mentem kisfiam szobájába. Benyitottam és felkapcsoltam. Milan az ágyon ült és sírt.
-Mi a baj kincsem?-ültem mellé az ágyra.
-Rosszat álmodtam.-bújt hozzám.
-Szeretnéd ha veled aludnék?-kérdeztem.
-Igen.-kezdett heves bólogatásba. Bebújtam a takaró alá és átöleltem Milan-t. Kisfiam hozzám bújt és fejét nyakhajlatomba fúrta.
-Szeretlek anya.-suttogta
-Én is szeretlek!-motyogtam álmosan.
-Marc szemszöge-
Reggel a besütő nap melegére ébredtem. Lassan kinyitottam szemeim és pislogtam párat, mire megszoktam a nap vakító fényét. Hirtelen hiány érzem támadt bennem. A mellettem lévő üres helyre néztem, ahol tegnap éjjel még a szőkeség feküdt. Kimásztam az ágyból és a lány keresésére indultam.
Lementem a konyhába hátha ott van, de nem volt. Minden helységbe benéztem és Milan szobája volt hátra. Lassan nyitottam be kisfiam szobájába, ahol megláttam, hogy Liese és Milan összebújva alszik a kis szőke fiú agyában. Az ajtófélfának dőlve figyeltem őket. Liese védelmezően ölelte kisfiunkat, míg ő szorosan bújt anyjához. Ekkor meghallottam, hogy Liese hálószobájából zene szűrődik ki. Átmentem oda és megkerestem a zaj forrást. Az éjjeli szekrényen Liese telefonja csörgött. Ránéztem, hogy kihívja és megdöbbenve tapasztaltam ki is az. A képernyőn Marco Reus neve villogott.
YOU ARE READING
Focista Apa (Marc-André Ter Stegen)
Fanfiction-Kié a gyerek?-kérdezte idegesen Marc. -A tiéd...-csuklott el a hangom.