Focista Apa (Marc-André Ter Stegen)

70.

"-Szia Marco!-pillantottam fel a szőke focistára."

-Szia Liese!-nézett szemeimbe.-Miért vagy itt?-értetlenkedett. 

-Marc megcsalt.-mondtam, mire arca kissé dühösbe váltott.-De nyugi, én is megcsaltam őt.-vontam meg a vállamat. 

-Kivel csaltad meg?-húzta fel a szemöldökét.

-Hummelsszel.-adtam a választ. Marco puha keze megtalálta az enyémet, amely eddig az asztalon pihent. 

-Hogy-hogy idejöttetek?-hüvelykujja lágyan simogatta a kézfejemen lévő bőrt. 

-Visszaköltöztem anyáékhoz. Muszáj, hogy valaki mellettem legyen, hiszen terhesen elég nehéz lenne még Milan-ra is vigyáznom.-tekintetemet mélyen az övébe fúrtam. Zöldes szemei megcsillantak. Imádtam azokat a szempárokat. 

-Én szeretnék mellettetek lenni.-suttogta el mondandója végét. 

-Légy mellettünk Marco!-mondtam. A focista olyan szerelmesen lesett engem szemeivel, mint egy tini, aki a kiszemeltjét nézi. Zöld szemei csillogtak, akár az éjszakai égen a csillagok. Hasam ekkor megkordult, ezzel jelezve, hogy itt lenne az ideje, hogy egyek valamit.  

-Elviszlek ebédelni.-állt fel, mire én is ezt tettem. Hatalmas tenyere átölelte enyémet, majd elhagytuk  a kávézót. Átsétáltunk a velünk szemben lévő bevásárló központba, ahol boltok száza voltak, köztük a kedvenc éttermünk is, amelyet mindig meglátogatunk, ha haza jövök. 

Kézen fogva léptünk be a hatalmas épület ajtaján, majd az első mozgólépcsőn egyből felmentünk az elsőre. Az éttermek felé vettük az irányt. Megálltunk kedvencünk előtt, ami egy olasz étterem volt. Rendeltünk magunknak, én bolognait, míg Marco  egy adag minestronét (olasz leves szerk.meg) evett. Elfoglaltunk egy asztalt, majd enni kezdtünk. 

-Mióta vagytok itt?-kérdezte. 

-Tegnap jöttünk.-adtam a választ.-Örülök, hogy bejöttünk ide, be kell vásárolnom a ruhákból, alig hoztam pár darabot!-villámat a számhoz emeltem, majd megettem a rátekert tésztát. 

Percekkel később elhagytuk az éttermet, majd elkezdtünk vásárolni. Jó pár dolgot vettünk. Ruhákat nekem, Milan-nak, a babának is próbáltam, bár még nem tudtam, hogy fiú, vagy lány, így próbáltam úgy válogatni, hogy minkét esetben tudja hordani. Marco, kezében húsz szatyorral követett kifelé. 

-Autóval vagy?-kérdeztem.

-Nem, ki kellet szellőztetnem a fejemet, így gyalogoltam.-mondta.-Viszont te kocsival vagy.-lépett ki a pláza ajtaján utánam. 

-Igen, ha gondolod, akkor szívesen haza viszlek.-mondtam. 

-Szívesebben vezetnék én, nem hiszem, hogy neked kényelmes, így vezetni.-sétáltunk át az úton egészen a kocsimig. Kinyitottam azt, mire Marco bepakolt a csomagtartóba.

-Benne vagyok!-mondtam, majd a kezébe nyomtam a kulcsaimat, miután végzett a pakolással. 

Elfoglaltam az anyós ülést, míg ő a vezető ülést. Beindította a járművet, majd elhajtott a kávézó elől. Mosolyogva néztem ki az ablakon, hiszen tudtam, hogy Marco mellett semmi bajom se lehet. 

-Liese...-szólalt meg a focista, mire rápillantottam. 

-Igen, Marco?-kérdeztem érdeklődve. 

-Nem lenne baj, ha nem hozzád, és nem is hozzánk mennénk?-kérdezte.

-Akkor hová?-értetlenkedtem. 

-Mario beszélni szeretne veled...-motyogta.