Focista Apa (Marc-André Ter Stegen)

36.

"-Oh...-motyogtam."

-Baj?-kérdezte Mats.

-Nem!-parkoltam le a házunk előtt.-Megmutathatom hol dolgoztam.-húztam ki a kulcsot. Kiszálltam a kocsiból és becsuktam az ajtót. A focista kivette az alvó Milan-t és így jött utánam. Előkototortam a kuocsom és kinyitottam az ajtót. Előre engedtem Mats-et, majd beléptem a házba. Kibújtam cipőmből, amit előttem már a védő is megtett, míg tartotta a fiam addig én lehúztam a kis szőkeség lábbalijét.-Megyek lefektetem. Ha éhes vagy akkor van kaja a hűtőben.-néztem fel a fekete hajú férfira.

-Rendben.-mosolygott rám. Felsétáltam a lépcsőkön és bementem Milan szobájába, ahol az ágyra tettem fiam. Átöltöztettem pizsamába és visszadöntöttem az ágyra. Egy puszit nyomtam homlokára és kisétáltam a szobából. Lementem a konyhába, ahol Mats éppen készített valamit.

-Mit csinálsz?-kérdeztem a focistát.

-Megmelegítettem a milánói szószt és éppen tésztát főzök.-fordult velem szembe.-Elkezted összerakni a ruháitokat?-kérdezte, mire fejemhez kaptam.

-Basszus!-indultam a lépcső irányába. Kettesével szeltem a fokakat és berohantam a szobámba. Hallottam, ahogy Mats felnevet, majd utánam jön. Előhúztam fekete bőröndöm az ágyam alól és kinyitottam szekrényem, majd ruháim között kezdtem kutatni. Ekkor a focista lépett be a szobába. Bőröndömbe dobtam hét pólót, nadrágot. Aztán eltettem még pár overál és egyberuhát.

-Ezt is eltehetnéd.-szólalt meg Mats. Ránéztem és megpillantottam, ahogy maga előtt tartja babarózsaszín csipkés melltartóm.

-Mats!-kiáltottam fel. El akartam venni tőle, de felemelte a kezét és nem értem el.-Add vissza!-néztem rá mérgesen.

-Csak, ha elhozod magaddal!-mosolygott ártatlanul.

-Miért hoznám? Úgyse fogod látni rajtam, hiszen a pólóm alatt lesz!-forgattam meg szemeimet. Ekkor a focista fülemhez hajolt és suttogni kezdett.

-Mi van, ha nem lesz rajtad a póló?-kérdezte.

-Már miért ne lenne rajtam póló?-értetlenkedtem.

-Hm...mondjuk azért, mert leveszem rólad.-nyomott egy puszit fülem mögé, mire kirázott a hideg. A védő elhajolt fülemtől és kajánul vigyorogva nézett rám.

-Szépen tedd le azt a melltartót Mats és ne tarts föl, mivel még Milan ruháit is össze kell raknom!-mondtam a focistának.

-Rendben, lerakom.-mondta és beletette a bőröndömbe.

-Jó elviszem, de csak azért, hogy ne hisztizz!-jelentettem ki.

-Nem hiszem, hogy ezért hozod el.-kacsintott rám.

-Fogd be a szádat és inkább menj zuhanyozz le.-morogtam.

-Megyek anyuci.-nevetett fel és kisétált a szobából. Összeraktam a ruháimat és előhúztam az ágy alól Milan Barcelona logós bőröndjét. Halkan átsétáltam a szobájába és összepakoltam a ruháit és azok mellé betettem két társas játékot. Visszasétáltam a szobámhoz, aminek ajtaja csukva volt, pedig én nyitva hagytam. Benyitottam, de egyből szemeim elé kaptam a kezemet.

-Bocsi, én nem tudtam, hogy éppen öltözöl.-mondtam.

-Semmi baj.-mondta Mats. Hangján lehetett hallani, hogy mosolyog.-Kész vagyok. Elveheted a kezeidet.-szólalt meg pár másodperccel később. Tettem, amit mondott és bár testét megint csak egy fekete boxer takarta, jobb volt így látni, mint meztelenül.

-Összeszedem a tisztálkodós holmiainkat és után lezuhanyzok.-sétáltam az ágyamhoz és felkaptam a piszamámat onnan.

-Rendben.-feküdt az ágyra a focista. Gyors léptekkel mentem ki a szobából, majd lesiettem a lépcsőn. A konyhába mentem, ahol elővettem egy zacskót és azzal a kezemben mentem a fürdőbe.