Focista Apa (Marc-André Ter Stegen)

21.

"Beültem hátra és bekötöttem magamat."

-Milyen napotok volt?-kérdeztem.

-Marc szemszöge-

Marco elkezdte mesélni a napot, amit együtt töltöttünk. Persze a legfontosabb részt kihagyta, bár azt én se mondtam volna el Liese-nek.

-Visszaemlékezés-

-Mióta ismered Liese-t?-kérdeztem Marco-tól. Már az edző központ felé tartunk.

-Kis korom óta. Mario és utánad, én nyújtottam neki támaszt.-mondta.

-Ki az a Mario?-kérdeztem értetlenkedve.

-Götze.-adta a választ Marco.

-Liese együtt volt Mario-val?-kérdeztem meglepetten.

-Igen, de Mario dobta. Aztán jöttél te és Milan.-mondta.

-Értem.-parkoltam le a stadionnál.

Marco-val kiszálltunk a kocsiból és bementünk.

-Van kedved bejönni?-kérdeztem, mikor megálltam az öltöző előtt.

-Aha.-mondta Marco. Bementünk az öltözőbe, ahol már páran ott voltak.

-Hoztál egy új srácot?-nevetett fel Lionel.-Mikor igazoltuk?-kérdezte. Mindenki elnevette magát és szerencsére Marco is.

-Téli igazolás, de eddig nem volt kedve játszani.-válaszoltam. A focisták újra felnevettek, majd persze kezet fogtak a Dortmund labdarúgójával. Mindenki felöltözött, csak Marco nem.

Felmentünk a gyepre edzeni. A mezőny játékosok és a kapusok külön. Két órával később mindenki fáradtan vonult az öltözőbe. Miután átöltöztem kiléptem az ajtón, ami előtt Marco várt.

-Már értem miért szeret Liese.-szólalt meg.

-Mi?-néztem értetlenkedve.

-Keményen edzesz, férfias vagy, kedves és vicces, bár ha ezeket az okokat veszem akkor velem is maradhatott volna. Legalább és kis kora óta ismertem volna Milan-t. Jobb apa lettem volna.-mondta.

Utolsó mondatánál felment a pumpa.

-Marco most szépen befogod a szádat, amíg szépen mondom. Jó?-szűrtem ki fogaim között.

-Csak, hogy tudd velem jobban élvezné az életet, boldogabb lenne és nem mellesleg kiélvezhetné az éjszakákat!-jelentette ki. Beszívtzam a levegőt, majd lassan kifújtam.

-Fogd be a szádat! Nincs igazad, kibaszottul nincs igazad!-indultam kifele.

-Nehogy azt hidd Marc!-jött utánam Marco.

-Kussolj, vagy itt hagylak!-léptem ki az ajtón és kocsim irányába indultam. A támadó nem mondott semmit. Beültünk az autóba és Liese-ért indultunk.

Fél óra múlva leparkoltam a kis kávézó előtt, amiből pont Liese lépett ki. Lehúztam az abalakot, majd megszólaltam.

-Haza vihetjük hölgyem?-kérdeztem.

-Hát uram nem is tudom.-gondolkozott el.-Mi van ha ön és a barátja elrabol?-gondolt Marco-ra.-Engem! Egy ártatlan lányt.-húzta az agyam.

-Ártatlan?-nevetett fel Marco.

-Hát Liese ilyen viccet még nem hallottam!-kacsintottam rá.

-Annyira viccesek vagytok!-forgatta meg a szemeit

-Liese én vettem el, szóval elég nehéz elhinni rólad, hogy ártatlan vagy!-mondtam. Arca felvette a piros színt.-De inkább szt
állj be piroska.-nevetettem fel.Beült hátra és bekötötte magát.

-Akkor most megyünk a srácokért?-kérdezte a lány.

-Igen.-indultam az ovi felé. Megint csak fél órába tellett, mire az óvódához értem. Mindhárman kiszálltunk és elindultunk befele. A csoporthoz mentünk, ami ajtaján Liese bekopogott, mire az ajtó pár másdoperc múlva kinyílt.

-Küldöm őket.-mondta az ovónő. Pár pillanattal később Milan és Nico már az ajtóban toporgott várva, hogy mehessünk. Marco felkapta fiát. Én is így tettem Milan-nal, aki szorosan belém kapaszkodott.

-Hiányoztál apa.-dugta fejét nyakhajlatomba. Ahogy kimondta azt a bizonyos szót hirtelen melegség áradt szét a testemben. Elmosolyodtam és úgy sétáltam ki az épületből.

Liese, Milan és Nico hátra ült, míg én meg Marco előre. Beindítottam a kocsit és elindultam Liese lakása felé. Mikor odaértünk leparkoltam a társas ház előtt.

-Skacok arra menjetek.-kötötte ki Liese a gyerkeket, majd kinyitotta a patka felőli ajtót, hogy ne az út felé kelljen nekik kiszállni. Milan és Nico kiszállt, akiket Marco követett.-Marco vidd fel őket. Beszélnem kell Marc-al.-mászott ki a kocsiból Liese és a támadó kezébe nyomta a kulcsot.

-Rendben.-mondta a focista. Bekísérte a két kis gyereket, de többet nem láttunk. Én is kiszálltam, majd becsuktam a kocsi ajtaját. A patkához sétáltam és neki dőltem autómnak.

-Baj van?-néztem az előttem álló szőkeségre.

-Holnap elmész Oroszországba?-kérdezte.

-Igen. Sajnálom, hogy nem szóltam.-húztam el a számat.

-Vidd el magaddal Milan-t.-mondta, mire ledöbbenve néztem rá.

-Liese most biztos viccelsz!-jelentettem ki.

-Nem! Marc én nem tudom elvinni nyarlani. Dolgoznom kell és nem sínylődhet egész nyáron az oviban!-magyarázta.

-Most komolyan arra kérsz, hogy vigyem el magammal? Liese ez nem jó...-mondtam volna, de szavamba vágott.

-Marc jó apa vagy! Ha nem bíznék benned nem kérnélek erre. Kérlek vidd el magaddal. A srácok is örülnének neki!-mondta.

-Jó.-egyeztem bele.