Focista Apa (Marc-André Ter Stegen)

55.

"-Nem lesz semmi baj!-suttogta."

Marc kivette a telefont a kezemből, majd letette maga mellé. Kicsit fölém magasodott, mire felnéztem kék szemeibe. Elmosolyodott, majd egy tincset fülem mögé tűrt. Arcomra visszatért a mosoly és így pillantottam rá. A kapus lassan hozzám hajolt és megcsókolt. Kezeimet a hajába vezett, míg Marc lassan végig döntött az ágyon. Egy percig sem váltunk el egymástól, mikor a kapus kezei fel-le kezdtek járni oldalamon, míg én sem tétlenkedtem. Kacsóimat bevezett Marc pólója alá és simogatni kezdtem izmos felsőtestét. Stegen benyúlt pólóm alá lágyan simogatott. Aztán ujjai pólóm alját kezdték piszkálni, mikor Milan hangja csapta meg fükünket.

-Anya!-rohant be a szobába kisfiúnk, mire Marc elvált tőlem és gyorsan legördült rólam. Milan felmászott az ágyra és hozzám bújt.

-Baj van kincsem?-kérdeztem.

-Félek nélkületek.-mondta.

-Nem kell félnéd, apu lemegy veled.-néztem Marc-ra, aki bólintott. Ekkor a kis szőkeség halkan szipogott, mire lenéztem rá és megpillantottam, ahogy könnyei leszáguldanak arcán.-Miért sírsz kicsim?-töröltem le egy könny cseppett arcáról. Milan megrázta a fejét, majd nyakhajlatomba dugta azt. Lassan simogattam hátát, míg Milan megnyugodott.-Lemegyünk játszani?-kérdeztem kisfiamat.

-Igen.-nézett fel rám. Felálltam, míg Milan a kezmben maradt. Szorosan átölelt,  én pedig szorosan fogtam. Stegen-re néztem, aki szintén felállt, aztán elindultunk kifele. Az ajtónál Marc kiengedett, mire kiléptem azon. A lépcsőhöz mentem, majd lesétáltam azon. A nappaliba sétáltunk, ahol letettem Milan-t, mire a kis szőkeség egyből leült az XBox-hoz. Marc leült mellé, majd játszani kezdtek. Mosolyogva figyeltem őket, mikor a kapus rám nézett.

-Mi az?-kérdeztem.

-Gyere, próbáld ki.-mutatta fel a controller-t.

-Nem hiszem, hogy valami ügyes lennék Fifa-ban.-mondtam.

-Segítek, csak gyere már.-mondta. Felálltam a kanapéról és a fiúkhoz sétáltam. Marc terpeszben ült, mire két lába közé ültem. A focista átölelt, míg fejét a vállamra tette és csókot nyomott nyakamra.

-Szóval, hogy kell?-kérdeztem.

-A a-val passzolsz, a b-vel kapura lősz vagy fejelsz, az x-el becsúszol, a kis fogantyúval irányítod az embert, az alsó fogantyúval cselezel, a hát oldalán lévő jobb felső gombbal embert váltasz, az alatta lévővel sprintelsz.-magyarázta.

-Hát jó.-vontam vállat.

-Akkor most válassz csapatot.-mondta Marc.

-Enyém a Barca!-jelentette ki Milan.

-Akkor enyém a Bayern.-választottam ki a csapatot. Milan elindította a játékot, amiben eléggé bénáztam. Marc és Milan nevetve nézték, ahogy üres kapura kihagyom a helyzetet.-Ezt nem hiszem el!-mondtam mérgesen.

A meccs végül egy-null lett, az én javamra, de tudtam, hogy Milan hagyott nyerni. Aztán hagytam, hogy a két fiú játsszon és elmentem vacsorát készíteni. Gyorsan elkészítettem a sajtos makarónit, majd megterítettem az étkező asztalt.

-Fiúk.-léptem be a nappaliba.-Kész van a vacsi.-mondtam, mire a Barca kapus leállította a játékot, aztán feállt és megfogta Milan kezét, majd így sétáltak hozzám. Az étkezőbe mentünk, ahol a focista a helyére ültette fiúnkat, aztán leült a helyére. Én is elfoglaltam a helyemet, majd szedtem a fiúknak, végül magamnak is.

-Jó étvágyat!-mondta Milan.

-Jó étvágyat!-ismételte meg Marc.

-Jó étvágyat!-mondtam végül én. Elkezdtük enni a sajtos makarónit, ami hamar el is fogyott. Aztán elvittem Milan-t fürdeni, míg Marc rendet rakott a konyhában.

Kisfiammal a fürdőbe mentünk, ahol én megnyitottam a vizet és beálítottam, hogy kevésbé legyen forró.  Milan levetkőzött, mire felemeltem és beültettem a kádba. A kis szőkeség mosolyogva játszott a kádban, aztán megmosdattam Milan-t, majd kiemeltem a kádból. Leengedtem a vizet és egy törölközővel megszárítottam Milan vizes testét. Felöltöztettem, aztán Milan már szaladt is a nappaliba.

A konyhába sétáltam, ahol Marc éppen telefonált. Csöndben figyeltem, ahogy a kapus beszélget, majd pár perccek később letette.

-Rakitic-éknál lesz egy halloween-i buli és minket is meghívtak.-mondta.

-Basszus Marc, az holnap lesz. Nekem nincs jelmezem.-ráztam a fejemet.

-Nyugi, holnap még el tudunk menni venni egyet.-húzott magához.

-Hát jó.-vontam vállat, de csak ekkor esett le valami.-Mégse tudunk menni.-néztem fel rá.

-Miért?-értetlenkedett.

-Milan-nal minden évben csokit gyűjteni megyünk. Ez már hagyomány nálunk.-magyaráztam.

-Egyszer, csak ki lehet hagyni!-mondta.

-Sajnálom Marc, de nem. Már tavaly óta tervezgetjük.-mondtam szomorúan.

-Jó, akkor lemondom a bulit és megyünk csokit gyűjteni!-jelentette ki.

-Köszi.-nyomtam puszit ajkaira.-Megyek megfürdök.-mondtam, majd visszamentem a fürdőszobába.

Becsuktam magam mögött az ajtót, majd levetkőztem. Beléptem a zuhany kabinba és behúztam magam mögött az ajtót. Megnyitottam a vizet és beálítottam, hogy ne forrázam le magamat, vagy épp meg ne fagyjak. Beálltam a víz sugár alá, majd kezembe nyomtam a tusfürdőmből és megmostam vele a testemet, majd leöblítettem azt magamról. Elzártam a vizet és kiléptem a kabinból, majd egy törölközőt csavartam magam köré.

Kisétáltam a fürdőből és felmentem az emeletre. A hálószobánkba sétáltam, ahol fiókos szekrényből elővettem alsóneműmet, majd az ágyhoz lépkedtem. Felöltöztem a pizsamámban, aztán lementem a földszintre. A nappaliba mentem, ahol Milan még bőszen tv-t nézett.

-Apa hol van?-kérdeztem.

-Fürdik.-mászott le a kanapéról. Felemeltem, majd visszamentem az emeletre. Milan szobájába sétáltam és befektettem ágyába. Egy puszit nyomtam homlokára, mire elmosolyodott.

-Jó éjszakát kincsem!-sétáltam ki a szobából, majd leoltottam a lámpát.

-Jó éjszakát anya!-köszönt el Milan. A szobámba lépkedtem, ahol Marc már az ágyon feküdt. Odasétáltam és bebújtam mellé. A Barca kapus szorosan magához húzott és puszit nyomott ajkaimra.

-Jó éjszakát gyönyörűm!-suttogta.

-Jó éjszakát Marc!-tettem fejemet mellkasára, majd lehunytam szemeimet és lassan elaludtam.