A leszármazott✔️-{ Befejezett }

Szokatlan felvilágosítás

Nem tudtam, hogy mit higgyek. Ez most megint egy álom? Vagy valóság? Esetleg valaki szórakozik velem?

-Figyelj! Én általában értékelem a humort, de ha most valaki szórakozik velem megkérném, hogy hagyja abba. Eléggé frusztráló és azt hiszem kezdek megőrülni.-fakadtam ki.

-Héhé, nyugi nem álmodsz és nem szórakozik veled senki. Inkább velem szórakozik a nagyapám, hogy elküldött ide veled...és még azt sem volt képes elmondani, hogy miért. De egy könyvet a kezembe nyomott mielőtt belökött volna az átjáróba.-nyujtott át egy... mesekönyvet?! Ezek tényleg szórakoznak velem.

-Most komolyan? És mit kezdjek egy mesekönyvvel? Isten és Lucifer? A cím is kissé klissés.

-Mindanám, hogy nagyon sok mindent kezdhetsz vele, de ez valóban egy mesekönyv. Nagypapa kiskoromban minden este ezt olvasta fel nekem. Bár az a címe, hogy Isten és Lucifer, igazából nem róluk szól, hanem az általuk teremtettekről. Mindketten annak idején saját vérűk által útódokat a teremtettek. Isten egyet: Robert de la Roset, míg Lucifer egy ikerpárt: Christopher és Caius Winterellt,, akiket a Mennybe küldött, hogy az egyensúlyt fentartsák. Christopher nagyon elvetemült egy személyiség lett. Megtagadta az Úrat és szent céljául tűzte ki a de la Roseok lemészárlását. Isten száműzte az összes Winterellt, bár ezt nem értem, hiszen Caius mindig is hű volt hozzá. Na szóval sok idő tellik el, majd a de la Roseok is a Földön kötnek ki. Egy árulás miatt Isten bevezetett egy szabályt: ha egy de la Rose eléri a 18 éves kort választhat majd a fény és a sötétség közül. Amennyiben a fényt választja belépést nyerhet a Mennybe, de ha a sötétséget, akkor örökre Lucifer szolgája marad és nem érezheti többet a fény melegét. Addig pedig éljen a Földön és tapasztalja meg az emberi életet. A Winterellek, legalábbis Christopher leszármazottai azóta is öldösik a de la Roseokat. Caius örökösei viszont felesküdtek a védelmükre. Van benne egy prófécia, mi szerint eljön majd a gyermek, aki egyensúlyt teremt. És a tízek segítik majd őt. Vannak mondák, miszerint e két ősi klán leszármazottai még ma is köztünk járnak.

- Ez mind szép és jó. De mit akart ezzel üzenni a nagyapád? Hogy ne felejtsd el a gyermekkorod? Nem értem.

- Én sem.  De azt mondta, hogy kérdezd a szüleidet.

- Nem fogok eléjük állni ezzel.

- Pedig muszáj lesz.

-Dia!!-kiabált fel anyám.-Gyere le. Hozzád jöttek.

- Itt az alkalom.-biztatott Alíz.

Csak megforgattam a szemem és lementem. Amint megláttam az érkezett személyt egyből a nyakába ugrottam.

- Marcus! De régen láttalak. Mikor jöttél meg és miért nem hívtál?- támadtam le egyből legkedvesebb unokabátyám. Marcussal együtt nőttünk fel. Pelenkás korunktól kezdve elválaszthatatlanok voltunk. Olyan volt Ő nekem, mintha az igazi bátyám lenne. Végülis valamilyen szinten minsig is az marad. .

- Szia Marcus. Téged is látni?-köszönt neki öcsém, Williem. Williem még csak 10 éves de már most akkora a szája, hogy azt egy kocsis is megirigyelné.

- Sziasztok. Most értem haza az egyetemről. Meglepetésnek szántam magam... ha már ajandékot nem hoztam.-vihogott hangosan, azt hittem megsüketülök.- Egyébként csak holnap akartam átjönni de a szüleid azt mondták, hogy halaszthatatlanul jöjjek át.

,, Érdekes, nekem nem említettek semmit sem."- morfondíroztam magamban.

- Igen ez tényleg halaszthatatlan. Menjünk be a nappaliba. Mesélni valónk van apáddal és ez hosszú lesz. Jobb, ha mindketten leültök.

Marcussal összenéztünk majd követtük a szülőket a nappaliba.

- Nem is tudom, hol kezdjük, hogy ne higyjetek minket őrültnek.- tördelte kezeit anya.

- Nos ez a történet nagyon régre nyúlik vissza és valószínűleg nem is fogtok nekünk hinni.- kezdett bele apa- nos kezdetben csak az Úr és Lucifer létezett, majd megteremtették leszármazottaiakat: a de la Roseokat es a Winterelleket...

- A mesekönyv!!- adtam hangot meglepődöttségemnek, amiért furcsálló telinteteket kaptam.- öhm... semmi, folytasd csak.

- Nos tehát a a Winterellek közül sokan megtagadták Istent ezért kitaszítattak a Mennyekből. Ezért ma már leginkább Lucifer teremtényeiként tartjuk számon őket. Kivéve azokat, akik a de la Roseok védelmére esküdtek. A család másik része a kezdetektől igyelszik megölni minden egyrs de la Roset. Az erősebbekhez nehezen férnek hozzá, mert erejük jóval meghaladja az övékét.  Mindezt azért mondtam el, hogy felkészítselek titeket. Mindketten de la Roseok vagytok. Marcus te vagy a prófécia gyermeke, mivel elődeid mind férfi uralkodók voltak. Diana, egykori Uralkodónk azt szerette volna, hogy a halálát ukövető 100000. évben  ébredjen fel a kiválasztottban az ősök ereje s, hogy megóvjuk ne fedjük fel igaz kilétét. Drága gyermekem, te leszel az, aki félrevezeti majd ellenségeinket, te fogod kiadni magad a prófécia gyermekének.

- Hogy micsoda? Vállaljam magamra az egészet, hogy majd engem öljenek meg?-  akadtam ki. A saját apám a halálba akar küldeni.

- A sorsotokat nem kerülhetitek el. Holnap elmegyünk a de la Rose szentélybe. Marcusnak fel kell ébresztenie a sárkányát, hogy a többi is felébredjen álmából. Diana te pedig velünk jössz az álca biztosítása miatt.

- Ez szép mondhatom. Szóval csak egy kellék vagyok nektek, akit amikor akartok feláldozhattok? Én ezt nem tűröm el! Nem megyek sehova.

- Dia gondolj Marcusra...

- És te gondolsz rám? Gondoltál egyáltalán valaha is rám? Megkérdezted mi van velem? Hogy vannak e barátaim? Hogy hogy érzem magam? Sosem érdekeltelek. Felneveltél, hogy csali legyen belőlem.- ekkor mar patakzottak a könnyeim. Nem vártam meg a válaszát, a döbbent arcokat hátra hagyva felszaladtam a szobába. Alíz szánakozva nézett rám. Értékeltem, hogy csendben maradt és egyedül hagyott a gondolataimmal. Természetesen szeretem Marcust és segíteni fogok neki. De mégis rosszul esett a saját apámtól azt hallani, hogy a sorsomat nem kerülhetem el. Szerinte is csak egy hibás csavar vagyok a gépezetben, ami akármikor kicserélhető, ... feláldozható.

Nem tudom mióta bőghettem de közben elaludhattam, mert egy kopogásra riadtam fel, s már odakint is besötétedett. Alíz gyorsan bement a fürdőmbe, majd mikor megbizonyosodtam arról, hogy rendesen bezárta maga után az ajtót kiszóltam , hogy be lehet jönni.

- Apa...

- Kicsim, figyelj nagyon sajnálom amit korábban mondtam. Tudnod kell, hogy nagyon szeretlek és semmiért sem áldoználak fel. Mindvégig védve leszel. Ott leszek melletted. Nem látszik, de nagyon jó harcos vagyok, ahogy anyád is. Ő azt hiszi jobb nálam, de ez nem igaz, a nyomomba sem érhet. Azért ezt ne mond el neki, mert kitöri a nyakam.- nem bírtam ezen muszáj volt felnevetnem.

- Én is nagyon szeretlek. És te is tudod, hogy bármit megtennék Marcusért csak fájt ezt tőled hallni. Szóval mikor indulunk holnap?

- Reggel, amint felkeltetek. Teleportálni fogunk.

- Hogy mit fogunk csinálni?

- Teleportálni. Igaz nem vagyunk olyan erősek anyáddal mint egy vérbeli de la Rose uralkodó de teleportálni mi is tudunk.

-Azta...

- Na, de most aludj! Holnap nehéz nap vár ránk.

- Ezt valahogy éreztem. Jó éjszakát!

-Jóéjt!- adott egy puszit a fejemre majd kiment a szobámból. Sokáig forgolódtam, majd a holnapi napra gondolva aludtam el , vagyis csak aludtam volna, de Alíz belekönyökölt a bordáimba. Egy ideig igyekeztem odébb tuszkolni, azonban a többszöri sikertelen próbálkozás után feladtam, majd végül egy sárkányokkal teli álomba csöppentem.