Az ominózus pillanat után Eric hozzám sem szólt. Elkísért a dokihoz, aki jobbnak látta, ha hazamegyek. Őt is haza engedte azzal a feltétellel, hogy hazakísér. Nos ez valószínűleg egész jó ajánlat volt a számára, hisz a szomszédom.
Így történt, hogy migrénes fejfájásom és a csók keltette zavarom miatt teljes csöndben tettem meg a hazafele vezető utat. Azonban a csönd egyre jobban kezdett nyomasztani, ami még egy lapáttal rátett rosszérzésemre.
Az otthonom előtt megtorpanva gondolkoztam, hogy megköszönjem e, hogy haza kísért, de a körülményeket áttekintve felesleges lett volna.
Már nyitottam volna be az ajtón, mikor legnagyobb meglepetésemre utánam szólt.
- True. Remélem nem vetted komolyan ami a suliban történt. Az csak egy átgondolatlan lépés volt tőlem. Ne aggódj többet nem fordul elő. Szóval...- mielőtt befejezhette volna gyorsan közbevágtam.
- Szóval felejtsük el és tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna.
- Hmm.
Egyszerűen képtelen voltam tovább ott maradni. A sós könnyek mardosták a szemem és alig várták, hogy utat engedjek nekik. Magam után becsapva az ajtót felszaladtam a szobámba, kulcsra zártam és kiadtam magamból minden eddigi sérelmem ami a Winterell fiúhoz kötött. Az asztalomon lévő cuccokat lesöpörtem, a párnáim a falhoz vágtam, közben pedig soroltam, hogy miért is utálom Ericet. Annyi okot fel tudtam sorolni, hogy miért is utálom, de egyszerűen mégis érzelmileg mindig is kötődtem hozzá. Fogalmam sincs, hogy mi fogott meg benne annyira, hogy beleszeressek. Ez az egész annyira abszurd volt. .
Mikor végre sikerült lenyugodnom összepakoltam a szétszórt holmikat, majd lesétáltam a konyhába, ugyanis hallottam, hogy valaki hazajött.
Leérve a lépcsőn hátrahőköltem, ugyanis anyám ide-oda rohangált.
- Mi történik?- kérdeztem anyámat.
- Ma választ Marcus. Itt tölti az éjszakát az alagsorban, mert a választás- bármilyen végkimenetelű is legyen- nagyon erős fénnyel fog járni. Ebben a házban pedig elég vastagok a falak ahhoz, hogy semmi feltűnést ne keltsünk.
- Ööö... értem.
Azzal a lendülettel hátraarcot vágtam és visszaszaladtam a szobámba.
Lehúztam az ujjamról a gyűrűt, mire megjelent Arcad.
- Arcad. Mihez kezdjünk. Lefogunk bukni.- hangomból kiérződött a kétségbeesés.
- Valóban, erre én sem gondoltam. Fogalmam sincs mit tegyünk.
- Talán ha kiszöknék az erdőbe?
- A választás olyan erős fénnyel jár, hogy még pár várossal odébb is meglátják.
- Akkor menjek le én is a pincébe?
- Nem. Az túl feltűnő lenne.
Gondolatainkba merültünk. Ide-oda cikáztak az ötletek; sajnos egyik sem volt "bevethető".
- Tudom már. A tünde lány. Ő úgy is tudja, hogy te vagy a Sárkánykirálynő. A tündék egyik sajátos képessége a védőpajzs, mely képes láthatatlanná tenni azt, amit magában rejt.
Nagyon megörültem Arcad ötletének. Mikor Alízék hazaértek már rohantam is beavatni a tündét és a sellőt a tervünkbe, ugyanis Michelnek is nagy szerepe lesz a tervben. Ő fogja megakadályozni, hogy a szüleim idő előtt lemenjenek az alagsorba Marcushoz. Időközben az említett is megérkezett; fájdalmas arccal tátogott nekem hangtalanul, hogy a szüleim ne érthessék:
CZYTASZ
A leszármazott✔️-{ Befejezett }
Fantasy- ,,Sok év eltelt, s sok év van még hátra. Talán egyszer majd minden véget ér, Ki tudja? Szemében a könnyek, Melyek feketére színeződnek, Lángterként pusztítva el az egész világot, Melyet Ő annyira védett. Reményed soha oda ne vesszen, Hisz elj...
