A leszármazott✔️-{ Befejezett }

Valahol a jövőben

Régen nem szerettem tükörbe nézni. Rendszerint egy gyámoltalan kislány nézett vissza rám, aki mindentől megijed és a bátorság fikarcnyi szikrálya is kiveszett belőle. Mostanra azonban minden megváltozott. Most már teljes nyugodtsággal pillantok bele a tükörbe. A múlttal ellentétben egy felnőtt, érett nővel nézek farkasszemet, kinek ott ékeskedik az ujján a karikagyűrű, mely jelzi, hogy a szíve, s lelke már valaki másé. S hamarosan fejére kerül majd a korona, mintegy elismerésképpen, hogy Ő bizony egy birodalom uralkodója.
- Ideje lenne indulnunk.- szakított ki gondolataimból férjem, miután túl hosszasan bámultam magam a tükörben. Ezüst ruhám lágyan omlott a földre, kiemelve karcsú alakom. A hófehér palást, melyet hátamra terítettek engedelmesen követte minden lépésem.
- Igen, valóban ideje lenne. Bárcsak Ő tehetné a fejemre a koronát.- jegyeztem meg lehangoltan.
- Vincent jó ember volt. Biztosan velünk van ezen a napon is. Még ha nem is látjuk Őt, a szívünkben érezzük a közelségét.- próbált vigasztalni Laura.
- Dia, szeretnék veled beszélni valamiről.- intézte hozzám szavait Will. - Tudom, hogy az a legfőbb célod, hogy mindenkit megóvj minden bajtól. S azt is tudom, hogy nehezen tudnál megválni tőlem, hisz már csak ketten maradtunk egymásnak. Mégis arra kérlek, hogy hagyj minket elmenni. Daniel és én az egyszerű halndók életét szeretnénk élni. Nem vagyunk idevalók, ezt te is tudod. Dan sem érzi Arcadat az otthonának. Te igazi de la Rose vagy és az a legfőbb feladatod, hogy Arcada örzője légy. Én viszont True-nak születtem és True-ként is szeretnék meghalni. Szeretném feladni a halhatatlanságom, egy rövid, de tartalmas életért cserébe.- hajtotta le fejét mondandója végeztével testvérem.
Könnyezve borultam Williem nyakába. Megértettem az érzéseit, s tudtam, hogy ha valamit elhatároz, akkor attól nem tudom eltántorítani. S bár szerettem volna, ha örökre mellettem marad mégis fontosabb volt számomra, hogy boldog legyen. Emiatt is egyeztem bele civakodás nélkül döntésébe.
- Ahogy szeretnéd, Will. Én nem állok az utatokba, de ha bármilyen segítségre van szükséged a sárkányod bármikor visszahoz hozzám. Ne feledd, hogy nagyon szeretlek titeket.- szorítottam meg amennyire csak tudtam.
- Köszönöm...- suttogta elcsukló hangon.
- Fenség, a ceremónia perceken belül kezdődik. Ha nem akar elkésni, akkor még most el kellene indulnunk.- szólalt meg az ajtó túloldalán álló őr.
- Mehetünk?- karolt belém Eric.
- Mehetünk.- fújtam ki a benn tartott levegőt.

A nagyterem ajtaja lassan nyitódik ki elöttem, feltárva a helyiségben tartózkodó embereket. Rengetegen voltak, mindeki látni akarta, ahogy Királynőjüket megkoronázzák. Lassú léptekkel indultam el az emelvényen elhelyezkedő trón felé. Mint minden kislány, én is sokszor álmodoztam arról, hogy egyszer majd hercegnő leszek, de még álmomban sem gondoltam volna, hogy valamikor valóban egy királynői tiara fogja ékesíteni hajkoronámat. A rövid táv alatt, melyet a trónig tettem meg folyamatosan az egybegyülteket tanulmányoztam. Kerestem a megvetést, az ellenszenvet, a rosszallást, de ezeknek az érzéseknek szikráját sem találtam az emberek szemében. Emiatt valamennyire én is megkönnyebbültem, s bátrabban szeltem át azt a rövid távot.
Eric az emelvényig kísért, majd a Tízek Tanácsának kijelölt helyéről mustrálta tovább az eseményeket.
- Diana Elizabeth de la Rose, első ezen a néven, Arcada védelmezője, s megmentője, a gyermek ki a 100000 évig szunnyadó erőt birtokolja, a világok reménysége, a Sárkány Birodalom Királynője. Hatalmamnál fogva ezennel királynői méltósággal ruházlak fel. Uralkodásod legyen hosszú, tetteid legyenek bölcsek, s igazságosak. Hatalmad legyen megkérdőjelezhetetlen, s tegyél róla, hogy a könyvek nagyszerű tetteidről tanúskodjonak. Diana Elizabeth de la Rose, kérlek térdelj le, s fogadd el a koronát, mely Arcada uralkodójává tesz téged.- mondta az idős de la Rose férfi.
Kérésének eleget téve térdet hajtottam. A férfi fejemre helyezte a koronát. - Felemelkedhetsz, Felség.