A leszármazott✔️-{ Befejezett }

Összetörten

Egy lápos vidéken ébredtem. Tudtam, hogy Arcadaban vagyok, mivel a messzeségben felismerni véltem a kastélyt.

- Üdvözöllek.- szólított meg egy férfi.

- Vincent... ezek szerint álmodom.- csüggedtem, ugyanis őszintén megvallva szívesen lettem volna Arcadaban, a valódi otthonomban.

- Látom te is szívesebben állnál itt a valóságban. Őszintén? Mindent megtennék, hogy újra itt sétálhassak.- vágyakozva nézett a kastély irányába, de szemeiben valami furcsa fény villant.

- Igen, szívesen lennék itt.

- Akkor mire vársz? Keresd meg a kristálygömböt és szabadíts ki innen!- őrülten ragadta meg a karom. Érintésébe beleremegtem, de ez nem a jó fajta bizsergés volt. Rántottam egyet karomon, mire elengedett. Ekkor tudatosult benne, hogy mit tett.- Ne haragudj. Nem akartam rád ijeszteni, de ha az ember sokáig van bezárva, akkor egy idő után elfogy a türelme és elmegy a józan esze. Bezárva? Hiszen a lelke darabokra hullott, majd egy idő után az enyémhez illesztődött. Ezt én nem mondanám bezártságnak.

- Hagyjuk annyiban a témát. Inkább arra válaszoljon, hogy hol találom meg a gömböt. Ne csak a fejtörővel jöjjön. Minden sablonos filmben ez van. De ez nem egy film! Maga rejtette el, akkor maga tudja is, hogy hol találom.

Dühös voltam... nagyon dühös. Unom, hogy talányokkal kell foglalkoznom kész tények helyett. Mondja meg kerek perec, hogy találom meg azt, amit annyira akar és akkor ő is elégedett lehet, mivel elpusztítom a gömböt és én sem panaszkodhatok, mert nem kell azon törnöm a fejem, hogy akkor most, hogyan tovább.

- Khm... elmondanám szívesen, de az emlékeim berozsdásodtak és csak erre a rejtvényemre emlékszem. Sajnos a memóriám már nem a régi.

Valahogy ez a mentség számomra túl erőltetettnek és felszínesnek tűnt, de úgy döntöttem, hogy nem firtatom tovább.

- Mesélsz a régi korokról?- kiváncsiskodtam.

- Hmm... mit meséljek?- tette fel a kérdést leginkább magának - A de la Roseok és a Winterellek a kezdetektől harcban álltak. Míg Isten kegyeltjei folyamatosan cserélgették uralkodóikat, addig a Winterelleknek csak egyetlen örökös uralkodója volt. Ő volt Christopher Winterell. Hatalma határtalan volt és szinte lekörözhetetlen. Ő volt a hatalom megtestesítője, ezért is tartottak tőle a de la Roseok. Nem egyszer próbálták megölni, de Ő mindnek túljárt az eszén. Megölte mindet. Eljön majd az idő mikor visszatér. Hamarosan újra mészárolni fog. Ezért is kell ugyebár elpusztítani a gömböt, hogy ezt megakadályozzuk.

Furcsa volt Vincent. Mintha teljesen más lenne. Szavai burkoltan dicsőítették ellenségünket.

- Tudod Vin...- már jegyeztem volna meg észrevételem, amikor hirtelen felébredtem. Nehéz súly húzta csuklóm. A Pokol Lánca vörösen izzott kezemen. Éreztem, hogy valami ki akar belőlem törni, hogy valami át akarja felettem venni az irányítást.

- Arcad!- suttogtam sárkányomnak erőtlenül, mire kinyitotta hatalmas szemeit.

- Dia. Mi történt?- ijedten pattant fel mellőlem.

Szernecsére a csuklómra rászorított lánc miatt hamar jobban lettem.

- Valami át akarta venni felettem az irányítást. Valami megszállt Arcad.

- Itt leszek neked mindig Diana, de ez nem játék. Minél előbb fel kell keresnünk egy hozzáértőt.

- Ne aggódj, nem lesz baj. Lucifer a Pokol Láncából készített nekem egy karkötőt. Ez egy darabog visszafogja.- rázom meg jelképesen a csuklóm.