A leszármazott✔️-{ Befejezett }

Édes a bosszú

Valami rettentően hidegre keltem. Nyakam, s szinte egész testem úszott valami fagyos nedűben. Fogaim összekoncantaka hűvös érzés miatt. Szemeim csakhamar kipattantak a hirtelen hőmérsékletváltozás miatt, s végül arra is rájöttem, hogy mi is történt valójában. Marcus és Michel felettem álltak, arcukon ördögi mosoly virított. Felültem – már amennyire a hálózsák engedte -, s mérges tekintettel pislogtam rájuk. Gondolatban megfogadtam, hogy ezt még nagyon meg fogják keserülni.

- Istennek hála! Legalább 10 perce kalimpálok a füled mellett, s mi a reakció? Ásítasz egyet, majd átfordulsz a másik oldaladra. Azonban a jó öreg trükk úgy látszik sosem kopik ki a divatból.- röhögött Marcus, mintha valami feletébb vicces poént sütött volna el.

-Hahaha, nagyon vicces vagy. Mondd csak, hallottál már a karmáról?- mosolyogtam sejtelmesen, mire mindketten megszeppentek. Valóban... szokták mondani, hogy ne ébreszd fel az alvó sárkányt... vagy az oroszlánt?

-Dia mi csak hülyéskedtünk. Ne vedd komolyan.- igyekezett puhítani Michel.

- Nyugalom Michel, én soha  nem veszek komolyan semmit.

- Michel... nekünk végünk. Ha halálnyugodtan kezeli a helyzetet , akkor biztosan valami kegyetlenséget forgat a fejében. Azt hiszem én most meghátrálok.- mondta Marcus, majd kirohant a sátorból. Nem sokkal később Michel is követte. Sikeresnek tűnő tervemet hamar ki is okoskodtam, majd mosolyogva latolgattam, hogy milyen eszközöket is kell beszereznem. Szükségem lesz egy kajásdobozomra és mézre. Azt hiszem anya azt is rakott el, mert apa él-hal a mézért. Mikor elhagytam a sátrat vettem észere, hogy anyáék már össze is pakolták odakint a cuccokat. Tehát nem maradunk sokáig. Én is lebontottam a sátram, megreggeliztünk, majd folytattuk az utunkat.

-Apa lenne egy kérdésem.

- Mi lenne az Dia?

- Csak a de la Rosoeknak vannak nekik rendeltetett mágikus állataik?

- Természetesen nem. A Winterelleknek pegazus, a sellőknek delfin, a vámpíroknak főnix, a boszorkányoknak bagoly, a démonoknak kutya, az alakváltóknak farkas, a tündéknek sas, a de la Roseoknak pedig sárkány a szent állata. Azonban egyes embereknek is van. Ha méltóak rá a lelkük egy darabja kivetül az őt leginkább jellemző állat képében. A fajainknak egy úgynevezett sorrendje is van. A tündék a leggyengébbek. Ők leginkább a gyógyításhoz értenek, ezért a harcban nem sok hasznukat lehet venni, de alábecsülni sem szabad őket. A sellők leginkább a vízben jeleskednek. Ha harcra kerül a sor a nyílt tengeren nem sokan lehetnek az ellenfeleik. A boszorkányok alattomosak. Sosem tudod, hogy igazat mondanak e vagy sem. Egyesek képesek a jövőbe is látni, de általában csak nagy körvonalakban mondják el és úgy, hogy az, akiről szól ne értse meg egyből. A vámpírok félelmetesen gyorsak és erősek. Egy mozdulattal eltörik a nyakad, szerencsésebb esetben a gerinced. Az alakváltok képesek farkassá vállni. Átváltozva még a vámpíroknál is gyorsabbak és veszedelmesebbek. Amennyiben fontos az életed, akkor ne akarj az állkapcsuk közé kerülni. A démonok bár Lucifer teremtményei, vannak közöttük olyanok, akik kevés vizet zavarnak. Vannak gyengébb és hatalmasabb démonok is, akik klánokban élnek. Az egyik legnagyobb klán vezére Demon Dark. Az apja nem rég halt meg, ezért átvette a helyét. Azt mondják elég kegyetlen az árulókkal, de bizonyára azért mert az apját, Silvester Darkot is egy áruló ölte meg. A Winterellek két csoportra oszthatóak. Vannak azok akiket elnyelt a sötétség és vannak Caius leszármazottai, akik a mi javunkat szolgálják. Felesküdtek a de la Roseok védelmére, hogy elnyerhessék a bűnbocsánatot Christopher Winterell tettei miatt. És vagyunk mi a de la Roseok. Hosszú idő óta rejtőzködve élünk minden és mindenki elől. Ennek köszönhetjük, hogy még élünk. Mióta Vincent meghalt az erőnk is jócskán megcsappant. Ha Marcus felébreszti a sárkányát, akkor az ő ereje is feléled és ezt az egész világ meg fogja érezni. A kihalt erdők újraélednek, a természetfelettiek visszakapják halhatatlanságukat... ohh majd kifelejtettem. Az emeberek, azok közül is az a néhány , aki képes megidézni szent állatát kiválló harcos, a fizikumuk és az érzékszerveik sokkal kifinomultabbak, mint fajtársaiknak.

- Értem. És mi az a Tízek Tanácsa amiről Michel beszélt?- érdeklődtem tovább. Mikor nem figyeltek, akkor pedig egykét bogarat belemélyesztettem a kajás dobozomba.

- Vincent de la Rose halála előtt a jóslatába foglalta, hogy a különböző fajokat képviselni fogják az arra méltóak, s belőlük alakul majd meg a Tízek Tanácsa, melynek tagjai: egy ember, egy tünde, egy sellő, egy boszorkány, egy vámpír, egy alakváltó, egy démon, két Winterel és maga az Uralkodó. Azt már tudjuk, hogy Michel a sellők a képviselője, de sajnos a többi faj gyermekei nem kapnak próféciát újszülött korukban, az idő múlásával pedig egyre pontatlanabbak lesznek az emberi életről szoló jövendölések. Ha Marcus holnap felébreszti az erejét, akkor látomást fog kapni a tanács tagjairől és első feladata lesz őket felkersni és felesketni.

- És honnan fogja tudni, hogy melyik az ő sárkánya? Majd választ, hogy melyik tetszik neki a legjobban?

- Ez nem így működik Diana.- vette át anyám a szót- Ezt nem a szemünkkel látjuk, hanem a szívünkkel érezzük. Érezni fogja azt a mély kapcsolatot, ami minket is húz már születésünktől fogva a sárkányainkhoz, pedig még soha nem találkaztunk velük. A neve mantraként fog a fejében ismétlődni és nem tudja majd megállni, hogy ki ne mondja. Ekkor fog a hatalma felébredni, ám bár csak részben...

- Hogy érted, hogy részben?- ez már Marcust is kezdte érdekelni.

- Egy év különbséggel ugyan, de egy napon születtetek. Nemsokára itt lesz a 100000. évfordulója Vincent jóslatának, pontosabban a születésnapotokon. A de la Rose uralkodókat 18 éves korukban választás elé állítja az Úr. A sötétség vagy a fény. Bármelyiket is választja hatalmas lesz az ereje. Ám ha a sötétség megkörnyékezi, akkor a világ hatalmas bajban lesz.

- És nekem is lesz ilyen próbám?

- Nem. Csak Marcusnak. Csak az uralkodókat állítja az Úr e próba elé. Annak idején mindekinek át kellett esni ezen a rituálén, ma már azonban csak azoknak, akiket az Isten arra méltónak talál.

Már kezdett besötétedni és végre megpillantottam amire eddig vártam. Egyből fel is kiálltottam örömömbe. A többiek bolondnak néztek, hiszen fogalmuk sem volt minek örülök ennyirr.

- Csak elfáradtam és megtetszett ez a hely. Verjünk itt tábort. Anya, apa ti menjetek el fáért, Michel, Marcus ti pedig vízért. Én addig felállítom a sátrakat. Michel gyanakodva fürkészett, de a felém hálás pillantásokat lövelő Marcus már húzta is maga után. Meglátjuk mennyire lesz hálás kesőbb...

Az egyik fán láttam egy méhkast. Pontosabban ennek örültem meg annyira, hisz nem gondoltam volna, hogy még az nap véghez tudom vinni a tervemet.  Felhúztam Marcus sátrát az alá a fa alá, melynek a tetején ott zümmögtek a méhek, majd a többit is elrendeztem kör alakban. Mikor visszaértek a többiek megvacsoráztunk, majd mindenki elment aludni, ki-ki a maga sátrába. Megvártam míg Michel elalszik. Párszor szólongattam, illetve sokáig legyeztem a szemei előtt, hogy megbizonyosodjak róla, biztosan alszik. Mikor már teljesen biztos voltam benne, hogy nincs ébren és a lehető legmélyebben alszik elkezdtem bekenni a mézzel. Nem állt szándékomban, de a  hajára is elég sok került.  Amint végeztem a művelettel elővettem a kajás dobozt és kiborítottam annak tartalmát közel Michelhez, hogy a bogarak érezzék az édes méz illatát. A hálózsákomat felkapva elhagytam a sátrat, majd elindultam Marcus fekhelye felé. A méhkast egy jól irányzott mozdulattal ledobtam, mire a méhek már támadásba is vették unokabátyámat. Mint akit puskából lőttek ki, úgy futott Marcus sikoltozva a közelben lévő patak felé, nyomában a méhekkel. A hangzavarra Michel is felébredt, legalábbis a magas női sikolyból erre tippeltem. Amint tudatosult benne, hogy mi is történt vele elindult Marcus után, hogy lemossa magáról a bogaras-mézes trutymót.

Én meg, mint aki jól végezte dolgát belevetettem magam a hálózsákomba és nyugodt álomba szenderültem a csillagos ég alatt, ajkaiman egy kellemes mosollyal.