Szerencsére Arcad oktató szavainak hála sikerült úgy haza teleportálni magunkat, hogy a többiek azt higyjék Marcus érdeme volt. Még szerencse, hogy van ez a telepatikus kapcsolat Arcad és köztem.
Egyenesen a nappaliba érkeztünk, de még kifújni sem volt időm magam, már el is nyelt a sötétség. 9 név villant fel ellőttem:
- Alíz Tonkin, a gyógyító,
- Michel Roberts, a gondoskodó,
- Laura Silwerman, az önzetlen,
- Demon Dark, a barát,
- Seamus Winterel, a hűséges,
- Eric Winterel, a bátor,
- Alicia Smith, a harcos,
- Katherina Peterson, a varázslatos,
- Hope Lewis, a bölcs.
Lassan nyitogatni kezdtem a szemem és egyből a neveken kezdtem tanakodni. Legjobb barátnőm neve igazán meglepett, vajon Ő lenne az emeberek képviselője? Hisz apa azt mondta, hogy az uralkodónak látomása lesz a Tízek tanácsának tagjairól. Minden bizonnyal ők lennének azok.
Lassan ültem fel az ágyamban majd körülnéztem. A lábam be volt kötözve, amin meglehetősen meglepődtem, hisz a sérülésem úgy tűnt kámforrá, mint a szellő álltal elhordott porcica.
- Felébredtél? Hoztam kaját. Anyukád küldi.- lépett be a szobámba Marcus.- Mellesleg a lábadat én kötöztem be. Gondoltam eléggé furcsálnák a szüleid, hogy hirtelen beforrt a nyílt sebed.
- Köszönöm. Nem tudom mire mennék nélküled.- hálálkodtam.
- Egyél, viszont most már megyek, mert későre jár és holnap iskola.
- Igaz, neked vissza kell menni.- fancsalodtam el. Nem akartam, hogy megint elmenjen és itt hagyjon minket.
- Nem megyek vissza. Átiratkoztam ide LA-be, hogy mindennap itt lehessek veletek.- a hír hallatára a nyakába ugrottam.
- El sem tudod képzelni, hogy mennyire örülök is ennek.
Marcus nem sokkal kèsőbb e el is ment. Már kezdtem élvezni a magányt, mikor is megjelent Alíz.
- Nekem nem tudsz hazudni. Érzem az erőd. Tünde képesség.- tipikus Alíz.
- Neked is szia. Köszönöm kérdésed igazán jól vagyok. Veled mi a helyzet?
- Hagyjuk ezt, ne tereld a témát, inkább mutasd meg a sárkányod.- gyermeki izgalommal nézte végig, ahogy egy lemondó sóhajt követően lehúzom az ujjamról a gyűrűt és megjelenik Arcad, természetesen kölyök formájában.
- Ennyi? Egy ilyen pici sárkányod van? Hát ezzel egy darabig nem mész sokra.- húzta el a száját.
- Dia. Nagyon szemtelen ez a tünde. Megmutathatnám neki, hogy mégsem vagyok olyan aprócska. Neked amúgy is gyakorolni kellene az erőd irányítását. A mai nap jó alkalom lenne egy kis gyakorlásra.- szólalt meg a fejemben Arcad.- A házatok mögött van egy rét. Teleportálj oda minket.
Tudtam, hogy melyik rétről beszél Arcad. Kiskoromban mindig oda jártam ki, ha valami miatt rosszul éreztem magam. Megfogtam Alíz kezét, illetve Arcad karmokban végződő lábát, majd a rétre gondoltam. Egy rántást követően már az erdőben is voltunk. Arcad pedig a maga 20 méteres valójában pompázott előttünk.
- Hogy leesett az álla a kiscsajnak. Ez a látvány minden sárkánykristályt megért.- dörmögős hangon hahotázott sárkányom. Valószínű ez egy bennfentes poén, úgyhogy rá is hagytam.
YOU ARE READING
A leszármazott✔️-{ Befejezett }
Fantasy- ,,Sok év eltelt, s sok év van még hátra. Talán egyszer majd minden véget ér, Ki tudja? Szemében a könnyek, Melyek feketére színeződnek, Lángterként pusztítva el az egész világot, Melyet Ő annyira védett. Reményed soha oda ne vesszen, Hisz elj...
