A leszármazott✔️-{ Befejezett }

Felmerülő hasonlóságok

Az addig oké, hogy csordultig vagyok energiával és érzem magamban az erőt, de az már egy másik kérdés, hogy ezt, hogyan is kéne hasznosítanom.

- Neked még hajszínt is volt időd váltani?- kérdezte Alíz cinikusan.

- Ezt ne most. Pillanatnyilag van fontosabb dolgunk is.

"Gondolataidban az erőd..."

Mintha Vincentet hallottam volna suttogni. Végülis nem lehetetlen. Nos lássuk mit is kéne tennem... először is kéne valami, ami elrejti az arcunkat előlük még mielőtt áttörnék a pajzsot. Ha minden igaz - és hihetek Vincent szavának - csak gondolnom kell az adott dologra és meg is történik. Gyanítom csak bizonyos fokig. Ujjamról lehúztam a gyűrűt, mivel Arcad folyamatosan nyaggatott, hogy ő bizony nem fog harc nélkül innen távozni. Tehát vázoljuk a helyzetet: van egy harcra éhes sárkányom. Nos ez végülis nem is olyan rossz, de a hátulütője, hogy menekülés esetén nehéz lesz leállítani. Van egy szarkasztikus tündénk, aki az elmúlt nem is tudom hány pár órában azzal foglalatoskodott, hogy elrejtsen a kiváncsi a szemek elől, amire fogjuk rá, hogy többé-kevésbé sikerült is, hisz lehetne rosszabb is, mint cirka 30 Winterell. Ez tehát arra enged következtetni, hogy Alíz eléggé ki van merülve. Van egy de la Roseunk, ergo én, aki csak most kapta meg teljes erejét és fogalma sincs, hogy kell használni. Még szerencse, hogy az elemek rendelkezésemre állnak. És - még véletlenül sem legutolsó sorban - van nekünk cirka 30 Winterellünk, akik voltak olyan szemfülesek, hogy felfedezzenek bennünket. Nem tudom, hogy mire fogok menni az elemek irányításával ennyi - valószínűleg - jól képzett ellenség ellen. Összefoglalva tehát a 3 fős csapatunk nagyon szélsőséges, mindenki retteg tőlünk és minden akadályt zökkenőmentesen veszünk. Khmm... remélem mindeki érzi az iróniát.

Na de vissza a jelenbe, a próblémához. Alíz egyre kevésbé bírja az iramot, mivel ellenségeink folyamatosan ostromolják a burkot.

- Tudom már!- kiáltottam fel és abban a pillanatban a burok elkezdett repedezni, majd, mint az üveg széttört hatalmas, átláthatatlan felhőt hagyva maga után. Ezt kihasználva erősen koncentráltam, hogy teljesüljön a kívánságom. Elképzeltem, ahogy rajtam és Alízon megjelenik egy köpeny. Szerintem mindenki látta a Harry Pottert. Egy, a Harry Potterben szereplő dementorhoz tudnám hasonlítani a ruhadarabot, csak a miénk olyan, mintha az univerzumot foglalná magába.

Még én sem hittem el, hogy valóban sikerült, de ez valamelyest javított a szörnyű közérzetemen.

Úgy döntöttem, hogy hasznosítom magam és kicsit használom a képességeim, leginkább az elemeket, mert a többi még kiforratlan.

Bújkálni felesleges lett volna; ha ezek a monstrumok a burkot megtalálták, akkor követni minket sem lenne olyan nehéz nekik.

Kezeimet kitártam, éreztem a szelet, mely kedveskedve simogatta karom, mintha csak be akarna hódolni. Hirtelen rántottam el a kezeim magam előtt, mire a felhő eloszlott és szembe találtuk magunkat a Winterellekkel, akik időközben körbekerítettek minket. Khmm... van egy 20 méter körüli sárkányom -, aki megjegyzem annyira beleélte magát a harc gondolatába, hogy olyan gyermeki jókedvvel toporog mellettem, mint egy 6 éves - , tehát fölöslegesnek tartottam a bekerítésünket. Mentségükre legyen, hogy néhányan azért felrepültek pegazusukkal fölénk.

Arcad üvöltésére, mint egy vezényszóra kezdődött el ez a rögtönzött csata. Sárkányom sorra iktatta ki az ellenfeleinket, Alíz úgy harcolt, mint egy vérbeli amazon, én pedig csak álltam egy helyben. Gyerünk! Szedd össze magad! Ne csak állj, segítened kell!

Az utolsó pillanatban hajoltam el egy tűzlabda elől reflexeimnek köszönhetően... igen ám, de egy penge repült felém a másik oldalról. Kezeimet magam elé tartottam védekezésképp és vártam a becsapódást, de ez nem történt meg. A penge tőlem 10 centire állt meg és a levegőben lebegett... ahogy én is. Csiklandós érzés kerített hatalmába. Testemen újra megjelent a páncélszerű ruha és csonka szárnyaim is utat törtek maguknak. Szerencsére a köpenyt továbbra is magamon viseltem. Szárnyaimon itt-ott már felfedeztem egy két tollat, de a sima bőrfelület továbbra is nagyobb teret hódított magának.