Csak futok. Nem tudom mi elől csak futok. Késztetést érzek rá. Hátam mögül suttogást hallok, de nem tudom ki venni a szavak jelentését. Egy kiálló gyökérben elbotlok, hallom magam mögött a súlyos lépteket. Nincs erőm felkelni. Kúszva igyekszem minnél távolabb kerülni az üldözőmtől.
- Ne menekülj Diana!- hangja mély és recés. A vártakkal ellentétben a hangjára nyugalom árad szét bennem. Olyannyira, hogy nem menekülök tovább. Megtorpantam, majd megfordultam. Egy hatalmas sárkány magasodott felém. De nem volt rendes alakja, mintha a lelke elhagyta volna a testét, hogy alakot öltsön. Mindenesetre gyönyörű volt.
- Ki vagy te?- kérdeztem merő magabiztosággal a hangomban, amin még saját magam is meglepődtem.
- Ne menekülj a végzeted elől Diana. Fogadd el, s teljesítsd be a sorsod...- hagyta figyelmen kívül kérdésem.. A sárkány fokozatosan kezdett halványodni, de a hangja továbbra is ott csengett a fülemben, mint a viszhang. Majd csak azt vettem észre, hogy a lábam alól eltűnik a talaj és zuhanok...
-Dia kellj már fel! A szüleid indulni akarnak minél előbb!- Marcus hangjára keltem fel. Kelletlenül de teljesítettem kérését.
- Mondd meg nekik, hogy azonnal megyek.-gyorsan felöltöztem és rendbe szedtem magam majd lesiettem a lépcsőn.- Indulhatunk.
- Na végre. Azt hittük már sosem végzel.- sóhajtott apám- Rendben, fogjátok meg egymás kezét.
Úgy tettünk, ahogy mondta, majd egy erős rántást éreztünk. Mikor kinyitottam a szemem egy csodálatos helyet pillantottam meg. A távolban egy kastélyt láttam és pár sárkány repült el fölötte, mintha óvnák a helyet az idegen betolakodóktól.
- Ez a de la Roseok igazi otthona. Egy másik dimenzió, ahol régen a sárkányokkal éltünk szimbiózisba. Ma már csak egy-két sárkány örzi a birodalmat, akiket Vincent de la Rose ezzel megbízott, a többiek több ezer éve mély álomba szunnyadtak. A de la Roseok közül pedig csak páran vagyunk képesek arra, hogy ide teleportáljunk. Régen mindegyikünk itt élt. Ma már nem lehet. Könnyű célpontok vagyunk az uralkodónk nélkül, pláne ha még össze is gyűlünk itt. Egyszerre megtámadnának minket a Winterellek.. Most pedig menjünk. A hely amit keresünk a kastély alatt lesz. Egy hatalmas csarnok épült alá. Ott lesznek a sárkányok.
- Mondd apa... neked is van sárkányod?- kérdeztem.
- Van. Csak még sosem találkoztam vele. Minden de la Roseonak elrendeltetett egy, de már nagyon régóta alszanak, ezért nem volt alkalmam találkozni vele, ahogy anyádnak sem.
- Akkor... nekem is van?
- Igen neked is van. Amint Marcus megtalálja a sárkányát Vincent jóslata valóra válik és a többi is felébred. Azután fogunk mi is rátalálni sajátjainkra.
- Értem.
- Na de menjünk. Hosszú lesz az út. Minimum 2 nap.- azt hittem rosszul hallok. Két napig leszünk ezen az istenverte helyen? Ne értsetek félre, semmi bajom az erdőkkel, sőt nagyon is szeretem őket, de az előbb láttam egy kígyót és a kígyóktól a falra mászok... per pillanat a fára, de ez részletkérdés.
Pár órája már meneteltünk mikor zörgést hallottam magam mögül. A hangra hirtelen összerezzentem. Ugye a kígyók itt sem tudnak repülni? Ugye?!
- Ti is hallottátok?- kérdeztem kétségbeesetten.
- Nem.- jött a válasz mindenkitől.
- Szerintem csak fáradt vagy. Jó ötlet lenne tábort verni. Nem sokára besötétedik és nem ajánlatos ebben az erdőben éjszaka barangolni.
YOU ARE READING
A leszármazott✔️-{ Befejezett }
Fantasy- ,,Sok év eltelt, s sok év van még hátra. Talán egyszer majd minden véget ér, Ki tudja? Szemében a könnyek, Melyek feketére színeződnek, Lángterként pusztítva el az egész világot, Melyet Ő annyira védett. Reményed soha oda ne vesszen, Hisz elj...
