A leszármazott✔️-{ Befejezett }

Et draco regnas

Sötét van. Nem látok semmit. Elkezdek futni egy adott irányba, de a sötétség ugyanúgy körülölel. Összeroskadok, tehetetlenül rogynak össze lábaim. Kétségbe vagyok esve, majd egyszercsak egy kezet látok, ami egy gömböt nyújt át nekem. Rossz érzésem van a gömbbel kapcsolatban. Lassan emelem fel a fejemet, hogy lássam az illető arcát, de hirtelen eltűnt a kép és felébredtem.

A többiek, mint mindig akkor is előbb kelltek nálam. Ez mindig így van, ugyanis nagyon szeretek aludni, talán túlságosan is. Feltápászkodtam a földről, a hálózsákot összehajtottam és odatettem az összepakolt cuccok mellé. Apáék épp reggeliztej, ezért csatlakoztam hozzájuk.

- Jó reggelt!- köszöntem rekedt hangon. Anyáék viszonozták köszönésem, de látom rajtuk, hogy eléggé mérgesek rám, amiért éjszaka felkeltek a sikolyokra. Legalábbis anya egyik szeme tikkelt és apa összeráncolt homloka sem ígért sok jót.

Marcus és Michel rám sem mertek nézni. Valószínűleg nem akartak még egyszer összetűzésbe kerülni velem.

- Marcus. Mik azok a csípések rajtad?- kérdeztem gúnyolódva.

- Ne feszegessük a témát. Te nyertél, bevallom.

Féloldalasan elmosolyodtam, majd tovább ettem, de közben nem kerülték el a figyelmem azok a bensőséges pillantások, amiket Marcus és Michel váltottak. Hmmm... úgy látszik történt köztük valami. A reggeli után tovább indultunk. Már nem volt messze a kastély, csak úgy pár órányira.

- Apa... egyébként miért nem teleportálunk oda?

- Ez nem a Föld Dia. Itt nem ugrálhatunk kényünk kedvünk szerint. Ehhez csak az Uralkodónak van joga és nem mellesleg hatalma.

-Értem én... de itt van Marcus. Akkor mi itt a probléma?- továbbra sem értettem, hogy miért nem teleportálhattunk egyszerűen a kastélyba.

- Igen. Itt van Marcus, de ő még nem uralkodó, majd csak akkor lesz az, ha megszerezte a hatalmát és megkoronázták.

- Vagy úgy. Szóval még koronád is lesz. Igazi szőke herceg leszel. Ez olyan klissés.- röhögtem rajta, amit ő csendben tűrt, de valószínűleg csak azért, mert a gondolatai gyanítom egy szőke sellő körül forogtak. Pár óra múlva már láttuk a kastélyt. Nem voltunk messze, tényleg nem. Már kezdett is gyanús lenni, hogy minden olyan egyszerűen zajlik, de aztán be is ütött a krach. Egy nyílvessző suhant el a fejem mellett. Pár centi és egy csinos nyílvessző díszítette volna a copfomat. Valószínű a hercegnőt üldözők megtaláltak minket.

- Futás!! A kastélyba nem léphetnek be. Felszentelt föld, csak tiszta lelkű teheti be a lábát.- ordította apám, mire mindannyian elkezdtünk rohanni. Még 200 m ... még 150... még 10... és ekkor jöttem rá, hogy a szerencsejátékok sem nekem valók. Alig pár méter választott el a kaputól, amikor egy nyílvessző eltalálta a combom. Összeszorított fogakkal tűrtem a fájdalamat és tettem meg az utolsó pár métert, szerencsére sikeresen. Mihelyst beértem a nagykapun össze is estem. A többieknek csak ekkor tűnt fel, hogy valami nincs rendben és nem vagyok mellettük.. Egyből visszafordulta értem.  Michel ért oda hozzám előszőr, s egy erőteljes mozdulattal kirántotta a nyílat a combomból. Abban a pillantban nagyon sok felmenőjét szidtam, de persze csak magamban. Lesszakított egy darabot a felsőjéből majd bekötötte a lábam. A történtek miatt de ja vu érzésem lett. Csak szerencsére én nem vagyok meztelen. Unokabátyám hamar felnyalábolt a földről, majd Marcusba kapaszkodva sántikáltam be a kastélyba. Olyan hatalmas volt, hogy a szám is tátva maradt. A kapun belül egy falakkal körülvett kertet láthattunk, ami olyan volt, mintha minden nap gondozná valaki. Odébb még egy sövényekből készült labirintust is láttam. Azt mindenképp ki kell próbálnom. Középen egy szökőkút állt körbevéve jól megtermett sárkányszobrokkal. Csodálatos volt. Belépve az épületbe egy hatalmas teremben találtuk magunkat. Középen csillár lógott és két lépcső vezett jobbra és balra. Gondolom az vezet az emeletre. A földszinten is voltak folyosók. Balra a konyhát és a cselédszállót véltem. Jobbra a társalgót pillantottam meg. Apa egy késsel megvágta a kezét majd a nagy teremben lévő trón karfájára csöpögtette. A padló és a mennyezet is megnyílt. Egy csigalépcső jelent meg előttünk, ami az alagsorba vezetett.