A leszármazott✔️-{ Befejezett }

Csöbörből vödörbe

Csak előre Diana! Ne gondolkodj! Választottál... vagyis nem.... de igen! Választottam!

- Eldöntöttem.- jelentettem ki magabiztosan, miközben már félúton voltam a terem közepe felé. Egy mély hang állított meg, melynek tulajdonosa a korai ellenszenv ellenére nagyon is szimpatikus lett.

- Várj, Diana! Mostanra bizonyára már tudatosult benned, hogy itt nem te döntesz, hanem a két ellentétes pólus, de te különleges vagy. Többezer éve nem volt uralkodója a de la Roseoknak. Hiszem, hogy az erőd eddig nem látott végletekig teljesedik majd ki... mindegy, hogy melyik oldalt is választod. Tudom, hogy az Alvilág urának a szájából ez furcsán hangzik, de ha a sötétség csábít magához kérlek próbálj meg ellene küzdeni. Hatalmas tragédia lenne még egy gyermeket elzárnunk.

Hangja csupa elkeseredéssel telítődött.

- Miután választottam soha nem fogunk már találkozni?- megjegyzem az nagyon rosszul esne, mert mindkettejükhöz megmagyarázhatatlan kötelék húz, mely ez alatt a rövid idő alatt bontakozott ki.

- Ez csak rajtad múlik. Ha úgy döntesz, hogy találkozni akarsz  csak erősen kell koncentrálnod, de azt fontos tudnod, hogy ha a fényt választod csak a Mennybe, ha a sötétséget, akkor csak az Alvilágba léphetsz be..

Az Úr szavaiból ítélve ez a választás nem olyan egyszerű, mint elsőnek hisszük. Hisz mindegy melyikhez is húz jobban a szívem, valamelyiküket mindenféleképpen elveszítem.

Nem! Én nem tartozom se a fényhez, se a sötétséghez. Nem fogok választani... milyen könnyű is lenne csak egyszerűen eltünni innen, de nem tehetem. Számítanak rám - egyesek Marcusra -, nem hátrálhatok meg. Meg kell akadályoznom Christopher visszatérését. Túl kell esnem a dolgokon. Remélem, hogy nem hozok majd szégyent a családnevemre.

Lassan, komótosan indultam tovább. Most már akkor sem álltam volna meg, ha kötelezve lettem volna rá. Elhatároztam magam és ettől senki sem tántoríthatott volna el. Megálltam hát a terem közepén. Egyik lábam a fekete, másik lábam a fehér színre téve és szembe fordultam a Teremtővel és az Alvilág urával. Egy bólintással jeleztem, hogy megérkeztem a kijelölt helyemre és várom a további utasításokat. Ők csak tátott szájjal, ledöbbenve meredtek rám.

- Nem tudom, hogy ez lehetséges e...- tanakodott magában az Úr... vagyis nem láttam, hogy a szája mozgott volna. Mi történik?

- Ilyennel még nem találkoztunk, de Ő nem akárki lesz. Vajon a sors akarata, hogy minél göröngyösebb úton haladjon ez a gyermek?- Lucifer is gondolataiba süllyedt  és semmi jelét nem láttam a kommunikációnak.

- A képességeid kezdenek a felszínre törni, mivel a választás hamarosan befejeződik. Az erőd egy része hamar kimutatkozik, mint például a gondolatolvasás, mert ezeket a használó maga is spontán érzékeli. Lesznek azonban olyan képességeid, melyekhez több idő és gyakorlás kell, hogy a felszínre hozd őket.- magyarázta el Arcad a dolgok a miértjét. De most mit is kéne csinálnom?

Mivel újdonsült ismerőseim még mindig dermedten álltak előttem és azon gondolkoztak, hogy most mit is csináljanak, én inkább a gondolatukból kiolvasva kérdésemre a választ befejeztem a választást. Meglepődtem, mikor megtudtam, hogy csak egy mondatot kell kimondjak. Pontosabban azt a mondatot, mint amit a szüleim is motyogtak, amikor Arcadában voltunk.

- Et draco regnas.

Isten és Lucifer erre felkapta a fejét és továbbra sem értették a dolgot. Azt találgatták, hogy mégis miképpen tudtam, hogy mit kell tennem.

Mondatom befejezte után pár pillanattal hatalmas fényáradat ölelt körbe. Elemelkedtem a földtől és úgy lebegtem, mintha egy felhőn pihennék. Éreztem a testemben a változást, de az erős fény miatt nem sokat láttam. Annyit éreztem, hogy a ruhámon valamiféle változás történik és az amúgy derékig érő hajam is mintha hosszabb lett volna. Egy ideje már lebegtem és kezdtem egyre álmosabb lenni. Az utolsó amit láttam egy alak fekete körvonalai a fényességben.