A leszármazott✔️-{ Befejezett }

Az első megpróbáltatás

Nyomasztó érzés folytogatott, ahogy Salvator árgus szemekkel bámult rám. Olyan volt, mintha a lelkembe látna. Talán ez nem is állt olyan messze az igazságtól.
- Nos, Diana... látom elhatároztad magad. Felkészítelek, hogy nem lesz könnyű dolgod, s ha elbuksz nincs kegyelem. Vállalod-e a próbákat a kockázat ismeretében is?- intézte hozzám kemény szavait.
- Vállalom.- jelentettem ki határozottan.
Az ősi sárkány fujtatott egy hatalmasat, orrlyukaiból sűrű, s áthatolhatatlan füst szállt fel, mely nem akart eloszlani.
Egyik pillanatban még a szürke gomolyagon átütő pirosló lávát figyeltem, a másikban pedig egy emberekkel teli utcán találtam magam. Nem értettem célját itt létemnek. Fejemet jobbra-balra kapkodtam. A tömeg folyamatosan mozgott, egy percig sem állt meg. Különféle korosztály színesítette a népességet. A fehér ruhás kislánytól, a papi ruhába öltözött férfiakon át, a kosztümös nagymamákig mindenki rótta a maga útját. A lendületes járókelők között kézről-kézre csapódtam. Átverekedni is gyötrelmes volt a sétáló emberek során.
Nagyokat lélegezve nyugtattam le zakatoló szívem, mikor is végre nem voltam a járókelők kézenfekvő célpontja. Egyik pillanatról a másikra elhalkult körülöttem minden, s csak Salvator messziről jövő hangját hallottam.
- Találd meg a szégyentelent, ki arcátlanul becsap másokat. Találd meg az ártatlant, kinek vértenger tapad kezeihez. Találd meg a báránybörbe bújt farkast, ki rejtőzködve él a jóságosak közt, s mond neki: Dissimulato diaboli*...
Az ősi sárkány szavai mantraként ismétlődtek újra, meg újra gondolataimban. Salvator azt mondta, hogy találjam meg a személyt, kit ártatlannak tartanak, még sem az, a csalót, akiről senki sem gondolná, hogy az. Egy olyan alakot kell keresnem, aki olyan profizmussal leplezi gonosz oldalát, hogy egy lélek sem sejti bűnösségét. Egyáltalán van ilyen ember?
Elindultam hát egy számomra szimpatikus úton. A sültkolbász, s a vörösbor mámorító illatát követve eljutottam egy fogadóig. Vágyakozva nyeltem vissza a számban termelődő nyálat. Nem volt nálam pénz sem ételre, sem szállásra, így aztán szomorúan vettem rá magam a továbbállásra.
Lehajtott fejjel bandukoltam céltalanul, mikor egyszercsak valamiben felbuktam. Mint kiderült akadályom nem volt más, mint egy aprócska kislány. Sebtében felpattantam, majd szegény kis csemetét is felsegítettem. Mindeközben kutakodva nézegettem továbbra is a tömeget. Hirtelen megakadt a szemem egy fiún. Áradt belőle a tömény rosszindulat, a gonoszság. Éreztem, hogy Ő az én emberem, de mire utánna vethettem volna magam már el is tűnt a sokasságban, ezért figyelmemet újra a kislánynak szenteltem. Aranyló haja fénylett a rávilágító napsugaraktól. Bőre fehér volt, mint a frissen hullott hó, világos ruhácskája pedig bepiszkolódott az eséstől.
- Ne haragudj, nem figyeltem oda. Nem esett bajod?- kérdeztem tőle.
- Jól vagyok. A néni se haragudjon rám.- nézett rám őzike szemeivel.
- Én Diana vagyok. Téged hogy hívnak, kicsi lány? A szüleid merre vannak?
- Serpentina vagyok, nincsenek szüleim. Claus atya viseli gondomat.
- Értem. És hol van Claus atya?- faggattam tovább.
- Elvesztettem a tömegben. Valószínűleg visszament a templomba.- válaszolta kedvesen.
- Visszakísérlek.- mosolyogtam rá. Reménykedtem abban, hogy a templom lakói vannak olyan jószándékúak, hogy megszánjanak valami étellel, s talán egy szobával is megajándékoznak. Elindultam hát ezen tervekkel karöltve, de csakhamar meg is torpantam.- Öhmm... merre is kell menni?- vakartam meg zavaromban tarkómat.
- Gyere utánnam.- mosolygott rám Serpentina, majd megragadta kezem, s maga után húzott.
Útközben pásztázó szemekkel szuggeráltam minden gyanúsnak ítélt személyt a tömegben. Rengeteg olyan embert láttam, akiből kinéztem volna a gyilkosságot, de valamiért az volt az érzésem, hogy nem lesz ilyen egyszerű az én dolgom.
- Az lesz az?- kérdeztem Serpentinát, miközben az előttünk tornyosuló épületre mutattam.
- Igen. Claus atya és a többiek biztosan otthon vannak. Majd bemutatlak nekik.- lelkesedett a kislány.
- Rendben.- mosolyogtam vissza rá.
Beléptünk a hatalmas épületbe, s az oltár mögötti ajtón keresztül egy folyósóra érkeztünk. Serpentina tovább húzott egyenesen egy nagy terembe, ahol több asztal is helyet kapott, valamint egy nagyobb kanapé, s egy kandalló. Az ülőalkalmatosságon 6 gyermek foglalt helyet, velük szemben a fotelban pedig egy férfi.