A leszármazott✔️-{ Befejezett }

Enyhülő ellentétek

Marcusnak jeleztem, hogy maradjon ülve és mozgassa a kezét, mintha csinálna valamit. Én addig mögé surrantam és egy csettintéssel meggyujtottam az öngyújtót. Édesanyám hálálkodó pillantásokat vetett Marcusra, míg engem átjárt a bűntudat. Gyötört a lelkiismeret-furdalás, mert hazudok a számomra fontos embereknek. Azzal nyugtattam magam, hogy az övüké és a saját érdekemben is muszáj ezt tennem.

Aztán jött a fekete leves. Anyám meglátta a hajam.

- Te meg mit csináltál a hajaddal?!- kiabálta le a fejem.

- Anya 18 éves vagyok. Kellett egy kis változatosság.- nem foglalkoztam vele, egy idő után úgy is megnyugszik.

Reggeli után Marcus félre hívott, hogy megbeszéljünk pár dolgot.

- Nos; Michel, Alíz, Laura és Demon Dark elfogadták a jelet. Eric visszautasította. Ez 5. Kik vannak még?

- Hope Lewis, Seamus Winterell, Katherina Peterson, Alicia Smith és én lennék a tizedik.

- Seamust könnyű lesz meggyőzni. Katherina Petersont elég jól ismerem. Ha érted mire gondolok. Viszont a másik két csajról fogalmam sincs. Úgy tudom a Lewis család idén költözött a környékre. Smithék pedig elég elvontak, úgyhogy kelleni fog a szerencse hozzájuk.

- Sok mindenhez kell még a szerencse...- motyogtam leginkább magamnak.

- Diaa! Vidd el sétálni Pallast!- utasítgatott öcsém.

Még szerencse, hogy viszonylag jó kedvemben talált és nincs ellenemre sem pórázra kötni Pallast. Egyébként Pallas egy staffordshire terrier. Nagyon szeretem és az egyik kedvenc görög istennőm, Pallas Athéné után kapta a nevét.

Felszaladtam a pórázért, majd nyomban útnak is indultunk. A parkot vettük célba. Ott nyugodtan játszhat; egy tó is van a közepén, ezért elég hangulatos. Az egész parkot egy idilli hangulat lengi körbe. Árasztja magából a nyugalmat... vagyis csak árasztaná. Balszerencsémre Ericnek is kedve támadt kutyát sétáltatni. A Power csakád kutyája is staffordshire terrier. Annyi a különbség, hogy míg Pallas szürke-fehér és nőstény, addig Rex barna-fehér és kan. Mihelyst Pallas meglátta Rexet már szaladt is felé, pórázzal a nyakában ugyanis képtelen voltam megtartani a hirtelen jött rántás miatt. Tudni kell, hogy a két kutya nagyon jóban lett az évek során. Pallassal sokat járunk a parkba és Rexet általában Seamus szokta kihozni. Ezért furcsállom most Eric jelenlétét. Ha már Ericnél tartunk...az említett elég ferde szemelkel néz rám. Gondolom nem lát szívesen, ezért is kaptam egyből kutyám pórázáért, hogy magam után vonszolva elmeneküljek az önemésztő szégyenben meglévő érzéseim miatt.

Nos ezt szépen el is terveztem, de arra nem számítottam, hogy Pallas nem támogatja az ötletem. A pórázt kirántva a kezemből futott Rex után a tóhoz, én pedig a hirtelen jött lendülettől seggre estem. Vagyis csak estem volna, ugyanis Eric volt olyan kedves, és megállított még mielőtt újabb puppal gazdagodtam volna.

Szorosan fogta a felkarom, már szinte fájt. Elvesztem szemeiben, mely számomra a mindenséget jelentette.

- Figyelhetnél jobban is.- dorgált meg kicsit sem kedves hangon.

- Ezt inkább Pallasnak mondd. Ha nem rántja ki a kezemből a pórázt, én sem akartam volna közelebbről megismerkedni a talajjal.

- Chh.

Chh... Chh! Ennyit tud hozzám vágni. Ennyit , azok után, hogy a suliban megcsókolt. Micsoda egy öntelt barom. Egyáltalán nem értem magamat, hogy miképpen teszthet egy ilyen alak.

Nem foglalkozva vele a kutyák után indultam. Fél szemmel láttam, hogy ő is elindult. A tóhoz érve láttam, ahogy a két kutya vígan ficánkol a vízben. Milyen jó is nekik. Semmi gondjuk, amiért aggódniuk kéne. Nem gyötrik őket az érzelmeik. Nem kell foglalkozniuk a külvilággal; csak vannak egymásnak és a természetnek. Jó rájuk nézni; ilyenkor én is elképzelem, hogy a jövőben talán majd én is megtapasztalom ezt. Talán...