Az apám Hatake Kakashi [BEFEJEZETT]

Mindennapjaink 1. rész

(Tenzou)

Kipihenten ébredtem fel. Nyugodt volt a lelkem, hogy Mina-val este beszélgettünk. Bevallom, dühös voltam rá, még akkor is, amikor elkezdett hozzám beszélni, de láttam rajta, hogy mennyire megbánta és, hogy őszintén sajnálja. Ki tudna haragudni egy olyan emberre, aki szinte a bocsánatodért könyörög? Meghát Mina még, ha úgy vesszük kicsi ehhez a dologhoz, mégis képes volt nyitni és elfogadni. Tényleg nagyon kevés gyerek fogadja el; nem blöff volt az, amit tegnap mondtam Kakashi-nak. Amikor összejöttünk, Mina-tól féltem a legjobban, hiszen tudom milyen a kapcsolata Kakashi-val... Szorosabb, mint egy kioldhatatlan csomó. Féltem, hogy az összeköltözésünk elvágja ezt a fonalat, s bár enyhén meglazította, elvágni nem tudta a köteléküket... Tán szorosabb is lett, avagy lesz, nem tudom... De örülők, hogy minden jól sült el!

Kettőt-hármat pislogtam, mire nagy nehezen felültem az ágyba. Mina nem volt már mellettem, s nem lep meg a dolog, hiszen már 9 óra is elmúlt... Én meg még csak most kelek fel... - Hát kellett már ez a szabi mit ne mondjak...

- Jó reggelt álomszuszék! – nézz be hozzám Kakashi vidáman.

- Kakashi? – értetlenkedek, miközben nyújtózkodok. – Mióta vagy ébren?

- Hm... - gondolkodik el vidáman. – Kb. fél órája...

- Szia, Tenzou! – integet be Mina is, Kakashi mögül. Ahogy elnézem őket... Le sem tagadhatnák egymást... Hajuk, szinte azonos színű... Mindkettejüké ezüstszürke... Még egy árnyalatnyi különbség sincs köztük; S a mosolyuk is egyforma. – Apának igaza volt... Tényleg te vagy a legnagyobb mély alvó... - neveti el magát, miközben a tarkóját vakarja zavartában. Na, ez is... Ekte Kakashi szokás.

- „Látszik, hogy kinek a lánya vagy... Mina!"- mosolygók magamban.

- Hát az lehet... - nevetem el magam én is kínomban.

- Nem jössz reggelizni? – kérdezi Kakashi kedvesen. Bólintottam, majd kimásztam az ágyból és komásan kiültem az asztalhoz. Egyből a kávé mennyei illata csapott meg. Na, ez hiányzott nekem.

- Két cukor és tej, ahogy szoktad... - ül le mellém Kakashi full mosolyogva. Na, ilyennek se láttam még... Vagy nagyon boldog, vagy valamire készül...

- Oh, köszi... viszont mi lelt téged? – értetlenkedtem, kicsit mosolyogva, mielőtt belekortyoltam volna a jó meleg kávéba. – Úgy fel vagy dobva, mint a fene...

- Miért ne lennék? – fogja meg a vállamat. – Láttam, hogy Mina-val együtt aludtatok... - MI VAN???? Ijedtem meg egy pillanatra. Mikor? Hogyan? Honnan tudta, hogy Mina nálam van? – Ebből arra következtettem, hogy beszéltetek az este, és miután Mina elmesélt nekem mindent, elkönyveltem magamban, hogy végre egy család lettünk.

- Igen! – bólint Mina, miközben velem szembe eszegeti a reggelijét, ninja felszerelésben. Nagy valószínűséggel edzeni fog menni ezután. – Nem sokkal azután keltem fel, hogy apa bejött hozzánk. A „fej simogatása" után nyitottam ki a szemem...

- „Fej simogatás"? – értetlenkedtem. – Én nem éreztem semmit... - néztem Kakashi fele, s jeleztem neki, hogy „Én is szeretnék, légyszi!"; mire az ezüsthajú elmosolyodott, s finoman megborzolta a hajamat. Imádom, ahogy hozzáér, olyan megnyugtató és aranyos gesztus.

- Kaptál te is, de gondolom nem érzeted... - mosolyog változatlanul.

- Mély alvó! – cukkolt Mina.