Az apám Hatake Kakashi [BEFEJEZETT]

Harc és menekülés. Hangrejtek pusztulása

(Mina)

A retinám remegett; a szívem a torkomban dobogott; az epémet éreztem a torkomba; hidegverejték folyt le a gerincemről; s ezek az érzések duplán hatottak rám, mivel Never is ugyan ilyen állapotban volt.

- „Mina! Menjünk!" – szólalt meg a sárkányom.

- „Értem!" – s azonnal elengedtem Katasuke-t és és már ugrottam le a felső páholyból le, a ringhez. Amíg még a levegőben voltam, átalakultam sárkánnyá és hangosan üvöltöttem Naruto-énak. – Naruto, Boruto fejet le! – s másodpercekkel később már felettük voltam, s az egyik becsapódó Istenséget meg is fékeztem. A kardjával csapott volna le Naruto-ékra, de helyette a fejem kapta meg a csapást, merthogy így tudtam csak megvédeni Naruto-ékat. Éreztem, hogy a kard mélyen belevág a húsomba, de egy erőteljes fejtekeréssel sikerült elütnöm a támadó Istent. Közben pedig apával próbáltam kommunikálni. – „Kitelepítést megkezdeni, most!"

- Ez az utunkból, te gyík! – hallottam az egyik ellenségünk hangját, aki egy lasszóféleséggel támadott meg. A vörös kötél szorosan tekeredett rá a fejemre és égetően mart bele a bőrömbe. Hangosan üvöltöttem fel a fájdalomtól.

- KRÁÁÁÁÁ!

- Shiden! – és ekkor hirtelen megjelent apa és elvágta a támadóm kötelét. A hosszú sárkány farkam segítségével egy laza mozdulat alatt elsepertem a lasszós Istent. Megráztam a fejem, hogy a kötél maradékait leszedjem magamról. A 6. érzékem, vagy inkább Never, hirtelen jelzett nekem.

- „Felettünk!" – és felnéztem. Négy hatalmas fém henger zuhant felénk, s nekem már esélyem sem volt elfutni, de még Naruto-ékat kipaterolhatom alólam.

- Futás! – mondtam nekik, majd kilöktem őket magam alól. Amint ezt megtettem a 3. Isten belém állította a fegyvereit, melyek a hátamba álltak bele. Felordítottam a fájdalomtól, s a fegyver ütésének az ereje a földre küldött.

- KRÁÁÁÁÁ!

- Mina! – hallom apa ijedt hangját, aki már rohan is felém.

- Fa elem: Végtelen erdő! – hallok egy újabb, bár ismerős hangot. Tenzou volt az, s a fáinak köszönhetően a 3. Isten lerepül a hátamban álló fegyverekről. Én gyorsan kapcsoltam. A farkam segítségével kiszedtem az összes több tonnányi súlyt, s egy erős farok lendítéssel a támadóink felé dobtam. Hatalmas por keletkezett miután elhajítottam a fegyvereket. Nyögdécselve kezdtem felállni, s még a harc el sem kezdődött, de már a számból lassan folyt ki a vér.

- Mina, jól vagy? – kérdezi apa és Tenzou egyszerre, amikor Tenzou is leérkezett hozzám.

- Aha... - válaszolok lihegve, s az árnyaimmal elkezdtem begyógyítani magunkat.

- Ezek ők? – figyelek fel Naruto hangjára, aki nem messze volt tőlünk.

- Kik? – értetlenkedett Boruto.

- Igen, ők! – válaszolok Naruto-nak miközben a füstfelhő fele vicsorgok. – Apa, Tenzou... Kezdjétek meg a kitelepítést! Itt pusztítás lesz... Nem is kicsi!

- Nem hagyunk itt! – szólt hozzám Tenzou.

- Ők nem a ti súlycsoportotokban játszanak! – jelentem ki dühösen. – Nekem kell megküzdenem velük!

- Vigyázz magadra! – hallom apát, majd felfigyeltem arra, hogy megragadja Tenzou-t és elkezdenek futni az emberek fele. Még fél füllel hallom apa hangját. – A Hanta osztag kezdje meg a Kage-k kimenekítését, a többi osztag menekítse ki az embereket! – s ekkor felfigyeltem, hogy a füst teljesen feloszlott és a 3 Istenség elénk állt. A lelkem mélyén éreztem, hogy félek és döbbent vagyok. Ez Never lesz. Te jó ég... Kik lehetnek ezek, hogy még Never is fél tőlük?