Az apám Hatake Kakashi [BEFEJEZETT]

A démonok távozása

(Mina)

Néhány héttel később, Konoha visszaállítása után vagyunk. Elképesztő érzés újra a magasba nyúló, egyben lévő házak között sétálni; ráadásul úgy, hogy a faluban minden egyes ember boldog. Ezt együtt értük el! A Konoha-iak ereje, - ugye ebbe beletartoznak az átlagemberek és a Shinobi-k is, - az V. Shinobi háborúban mutatkozott meg. Felvettük a harcot egy olyan klán tagjaival, akik tízszer erősebbek és hatalmasabbak voltak nálunk... Mégis győzött az akaratunk és a hitünk felettük! – Persze, hűséges társaink nélkül, - a Bijuu-k, a yokai-ok és a démonok nélkül, - nem tudtunk volna nyerni; S ha Kurama és Never sincsen, a falut sem állítjuk vissza ilyen hamar. Viszont itt jön most egy kis csavar... A démonok és az Istenek korszaka lejárt, sőt... A Shinobi-k korszaka is a végéhez közeledik, - legalábbis Naruto és Shikamaru-san erre gondol; bár nekem is ez a véleményem erről. – Így mindannyian, akik démon hordozok, vagyunk, lélekben már elkezdtünk felkészülni arra, hogy elengedjük a démonainkat. Tudjátok, ha több éven keresztül együtt éltek egy ilyen „démon állattal", és megszereted és ő is hűséges lesz hozzád, akkor nagyon nehéz tőle elválni. Ezt főleg a Jinchuuriki-k tudják nagyon jól, hiszen nekik meg kellett harcolniuk a Bijuu-k hűségéért és tiszteletéért, - bár én is ugyan ezt tettem Never-rel. – De tudjuk, hogy el kell engednünk őket... Mert ebben a világban, ők már nem fognak tudni élni! Az emberek folyamatosan fejlődnek, az idők pedig változnak; Apával sokat szoktunk erről beszélni, és szerinte, ha Katasuke és a többi tudós kutatása folytatódik, hamarosan a kézifegyvereinket, - mint például a kunai vagy a shuriken, - felváltja a gépfegyver; és a chakra, mint képesség, eltűnik, sőt... félelmetessé válik az emberiség számára. Meglepő módon, ebbe a beszélgetésbe Never is becsatlakozott és ő is egyetértett apával. A tudatom egy része tudta, hogy ez lesz, de az énem egy másik része félt ettől a titokzatos jövőtől. Never ezt megérezte és finoman érdeklődött, hogyha szeretném, akkor ő szívesen itt marad velem, hogy ne féljek, de... Én tudom, hogy ez nem lehetséges. Never már több 100 éve rabszolga sorban él! Sosem volt szabad, hisz a Világmindenség teremtésénél, ő az Ootsutsuki-k kezében csak egy eszköz volt, míg a Yami klániak számára egy átok; egy negatív sötét és gonosz lény! Szüksége lesz arra, hogy elvonulhasson a saját világába és olyan lényekkel éljen, akik részben olyanok, mint ő. Tudom, hogy mennyire vágyik arra, hogy szabad legyen, hiszen bennem van és érezem azokat az érzéseket, amiket ő is érez; - El kell menned Never, s nekem el kell engednem téged!

- Megjöttem! – hallom Konohamaru vidám hangját, aki éppen most ért haza egy egyszerű küldetésről. Már 1,5 hete együtt lakunk egy kis házban, bent a városban. Egyelőre ide költöztünk, hiszen ez volt a legegyszerűbb mindkettőnk számára. Én ma végig itthon voltam és az ANBU vizsgára készültem elő. Fél év múlva vizsgáznak az új ANBU Hanta egység tagjai, s ha mindannyiuk átmegy a vizsgámon, létre tudom hozni a saját egységemet, pont úgy, mint ahogy apa tette a Hanta-nál.

- Üdv itthon! – néztem rá, amikor belépett a nappaliba.

Éppen az íróasztalon lévő papírokat igazítottam meg, majd mire felálltam volna, hogy üdvözöljem őt egy puszival, addigra Konohamaru már mellettem termett és finoman magához ölet és éreztem, hogy nem akar elengedni. Egy ideig megfeszült maradtam, de aztán ellazultam, majd magamhoz szorítottam és behunyt szemekkel élveztem a belőle áradó nyugodtságot. Mélyeket sóhajtottam, s egyre szorosabban öleltem magamhoz a párom. Ő nem szólt hozzám, csak karjaival igyekezett elrejteni a világ elől. Tudja jól, hogy mi bánt engem... Nem tudok előle titkolózni. Néhány meghitt perc után leguggolt elém és tiszta égkék szemeivel rám pillantott. Amikor megpillantotta szomorú tekintetemet, azonnal elmosolyodott, majd a jobb tenyerét az arcomra helyezte és igyekezett megvigasztalni.