Az apám Hatake Kakashi [BEFEJEZETT]

A titokra fény derül

(Sakura)

A fiúkkal elindultunk Kakashi sensei házához, hogy megnézzük Mina-t. Biztosan aggódik már az apjáért és nem utolsó sorban Yamato kapitányért. Kakashi sensei szerint nagyon jóba vannak, aminek örültem, hiszen láttam a sensei-en, hogy végre tényleg őszintén vidám és jókedvű. Nehéz lehetett neki feldolgoznia Hanare-chan halálát, ahogy azzal is nehéz lehetett neki szembesülni, hogy szerelmes Yamato kapitányba, illetve nem lehetett könnyű megértetni Mina-val ezt. Hál Isten, minden jól alakult, de... Most aggódók értük. Tudom, hogy Kakashi sensei és Yamato kapitány erős és képzett ANBU, de... Orochimaru... Mindig is egy kiszámíthatatlan szörnyeteg volt. Nem tudom, mit akar a sensei-től és nem tudom, hogy a sensei-ben milyen különleges erő lehet, ami kell neki, de... Kezdem érezni, hogy köze van Mina-hoz, vagy Hanare-chan-hoz... Remélem, egyben jönnek vissza és, hogy a sensei számot add nekünk erről az egészről, mert nagyon aggódok érte. Hiába csak a sensei-jem... Sokszor úgy éreztem, hogy a gyerekeiként szeret minket; és én sokszor úgy éreztem, mintha az apám lenne. – Sajnos az apámmal nem ápolok valami túl jó kapcsolatot, így talán érthető mindenkinek, hogy miért tekintettem mindig is úgy Kakashi sensei-re ahogy.

- Srácok... - szólal meg Naruto. – Nem vall ránk, hogy nem segítünk a sensei-nek... El kéne mennünk, segíteni nekik. Ki tudja mikor ér vissza egy ANBU csapat...

- Lehet... - válaszolt neki Sasuke. – De... nem mehetünk mindannyian, hiszen a Hokage-nak abban igaza van, hogy Orochimaru nem olyan, akinek ne lenne mellék terve. Egy olyan terve, amivel romba döntheti a falut.

- Akkor csak menjen az egyikünk... - tettem fel egy javaslatot. – Erősek vagyunk, hiszen mi vertük le a 4. Shinobi háborút...

- Igazad van Sakura-chan! – mosolygót rám Naruto. – Akkor indulok is!

- Állj meg, idióta! – fogta meg Naruto vállát Sasuke. – Több ok is van, ami miatt nem neked kéne menned. Csak párat mondok: 1, a Hokage egyből észreveszi, hogy eltűntél, hiszen eléggé feltűnő személy vagy itt a faluban... - egy kicsit elkuncogtam magam, hiszen olyan viccesek ilyenkor: Sasuke tök komolyan közli a tényeket Naruto-val, míg Naruto kiakadva áll le vitatkozni Sasuke-vel, hogy „már pedig így lesz és kész!". – Továbbá, hiába lett vége a háborúnak és hiába győztük le az Akatsuki-t... Orochimaru-nak még mindig kell Kurama ereje. Tán Kakashi-ban van egy olyan erő, ami arra kellhet Orochimaru-nak, hogy megszerezze Kurama-t. Úgy, hogy te minden féleképpen maradsz...

- És... akkor te mész... Sasuke? – kérdezi már beletörődve Naruto.

- Nem Sasuke megy! –válaszoltam határozottan. Erre a két fiú meglepődött. – Tudod... Sasuke-kun... - dadogom, kicsit pirulva. – Te hajlamos vagy Ororchimaru oldalára állni és... Félek, hogy ismételten a csapdájába esel. Végre együtt van a 7-es csapat... Nem akarunk újra elveszíteni, igaz... Naruto? – néztem rá Naruto-ra, aki bólintott.

- Akkor te akarsz menni Sakura? – kérdezi Naruto tőlem, mire Sasuke ismét megszólalt.

- Nem jó ötlet. Te a Hokage-nak a tanítványa vagy, két perc alatt észre veszi, hogy nem vagy a faluban...

- Mindegy... - sóhajtottam fel. –Szóljunk Mina-nak, hogy ne aggódjon... Biztos halálra izgulja már magát... - mondtam, majd megpróbáltam benyitni a házukba, de nem tudtam.

- Mi az, Sakura? – kérdezi Naruto, kissé szekálódva.

- Gyökér! – ütöttem kupán. – Zárva van... - próbálkozok kinyitással. – Mina! – kiabáltam be. – Nyisd ki! Én vagyok az... Sakura...