Az apám Hatake Kakashi [BEFEJEZETT]

Mit látsz bennem?

(Mina)

Másnap, szinte Tenzou-val egyszerre ébredtünk meg, olyan 9-10 körül. Mindketten meglepődtünk, hogy apa mellettünk van, - bár azon nem, hogy úgy alszik, mint a bunda. – Tenzou szerint az éjszakai műszak a legkeményebb. Halkan kiosontunk a szobából, mert apára jellemző, hogy minden kis zajra felébred. Hál Isten, hogy most nem. Tenzou-val halkan, de vidáman készítettünk magunknak reggelit. Mindketten egy kis gyümölcssalátát ettünk, mert kiderült, akárcsak én, úgy Tenzou is, nagyon szereti a gyümölcsöket. Reggelizés közben beszélgettünk, tök általános dolgokról, mint például, hogy melyik fajta könyveket olvassuk szívesebben, aztán, hogy melyik a kedvenc édességünk. Hát mindkettőnknek a dango, úgyhogy ebben is megegyezzük. A tegnapi naphoz képest jobb a kedvem, hiszen megcsillant bennem a remény. A reggeli után gyorsan a fürdő fele vettem az irányt. Jó érzés volt egy kicsit a zuhany alatt állni és áztatni magamat. Teljesen megnyugtatott.

Elmerültem a gondolataimban, amikor hirtelen kopogásokra lettem figyelmes. Fura, hiszen Tenzou tudja, hogy zuhanyzók és apa sem lehet az, hiszen Tenzou elmondaná neki, hogy a fürdő foglalt. Ám teljes ledöbbenésemre Tenzou hangját hallottam meg. Sokkal jobban számítottam apáéra, na, de mindegy.

- Mina... Az egyik barátod, Sarutobi Konohamaru van itt.

- „KONOHAMARU?!" – döbbentem le teljesen. – „Mit keres itt?" – kérdeztem ezt magamban.

- Azt mondja beszélni, szeretne veled... - és ebben a pillanatban kicsúszott a kezemből a tusfürdő s eléggé hangosan leesett mellém, a földre. - Mi volt ez? – jön a kérdés kívülről. – Jól vagy?

- Igen... - válaszolom nevetve, miközben kihajolok a tusfürdőmért. – Csak kicsúszik minden a kezemből, hehehe...

- Ö... - dadogja Tenzou. - Mit mondjak neki?

- „Hát ö..." – kezdetem volna én is dadogva, de helyette lepleztem a zavarodottságomat azzal, hogy határozottan válaszoltam neki. – Szólnál neki, hogy ha két percet vár kiugrok... Kérlek... - mondom, miközben lassan lemosom magamról a puha, fehér habot.

- Persze. – hallom Tenzou vidám hangját.

Rövidesen hamar befejeztem a fürdést; Röpke egy perc alatt felkaptam a fürdőben a fekete hosszúújas alá öltözetemet, aztán a fekete nadrágomat és már félig majdnem elkészülve léptem ki. A konyhába mentem a cipőmet cipelve, hogy ott majd felhúzom, miközben beszélek Tenzou-val, de mire a konyhaasztalhoz értem Tenzou már nem volt kint. Biztos bement apához... Mindegy. Úgy is tudja, hogy Konohamaru-val mentem el, szóval nincs gond.

Hamar felhúztam a cipőmet és már a bejárati ajtóhoz is ugrottam. Kinyitottam az ajtót és elém tárult Konohamaru, a szokásos öltözékében. Eléggé vicces és cuki is abban a kék sálban, amit visel, minden egyes nap. Egyébként tényleg... Nem sül meg benne nyáron? – Jó kérdés, majd megkérdezem. – De egyelőre jobban érdekel az, hogy miért jött el ide, hozzám.

- Szia... Konohamaru... - köszönök neki kissé határozatlanul.

- Áh, Mina... - válaszol, szinte azonnal, s másodperceken belül az egyik keze máris a tarkójánál van, s zavartan kezdi azt vakargatni. Akárcsak apa... Minden fiú ilyen? – Ne, haragudj, hogy zavarlak... - folytatta kissé nevetve. – De Kurenai-chan küldött...