Az apám Hatake Kakashi [BEFEJEZETT]

Harc az Ootsutsuki-k ellen III. rész: Irány Kaguya palotája!

(Mina)

Gyógyító aurát éreztem magam körül. Ezek szerint kórházban vagyok. Sok minden nem maradt meg bennem a harcról, max annyi, hogy győztünk és, hogy Konohamaru megmentett. Megmentett engem és Tenzou-t, annak ellenére, hogy mi... Idegenek vagyunk számára. - Megvédem a családomat! Már ti vagytok a családom! – Mi... Tenzou és én? – És ekkor ugrott be Tenzou, hogy mennyire remegett, amikor Torune le akart minket szúrni és, hogy mennyire szorosan szorított magához, mintha... Az élete árán is megvédene engem. – Ennek a gondolatmenetnek a végén nyitottam fel a szememet és azonnal a szürke mennyezet tárult a szemem elé. Valahol bent vagyok, de... Hol?

- Magadhoz tértél, Mina? – hallok meg egy kedves hangot, s nem kellett sokat találgatnom, hogy ki volt az.

- Sa-Sakura... -chan... - fordítom el felé a fejemet és látom, hogy ő áramolta belém a gyógyító erejét. – Mi történt... velem? – kérdezem erőtlenül.

- Elájultál miután használtad a jutsu-t. Sasuke szerint a levegőben lévő kobalt chakra ütött ki téged ennyire. Most azon dolgoznak, hogy eltűntesség a chakra aurát a falu körzetéből.

- Értem... - sóhajtok, majd újra a plafont kezdem el bámulni. – Sajnálom, hogy a terhetekre vagyok...

- Ne, kérj elnézést, te ki butus! – simogatja meg a fejemet. – Megmentettél minket... Ez a legkevesebb, amit tehetünk érted...

- „Jó végre ebben a világban tudni, Mina!" – hallom meg a sárkányom vidám hangját. – „Már azt hittem, hogy Nue, Nuregami és Eragon chakra megosztása hiába való lesz."

- Chakra megosztás? – értetlenkedek, miközben Never-re koncentrálok.

- „Igen. Mitsuki és Sumire bejöttek hozzád a démonaik kérésére. Nuregami ötlete volt, hogy osszák meg velünk a chakra-jukat, hogy gyorsabban felépülj. Kb. 2 óra és újra a régi leszel chakra-ilag és fizikailag is..."

- Szóval 2 óra, mi? – kérdezem, miközben elkezdek lassan felülni.

- Mina, maradj nyugton! – próbál visszatartani Sakura-chan.

- 2 óra múlva... Visszatér az erőm. – szorítom ökölbe a kezemet. – Onnantól a perceid meg lesznek számolva, Momoshiki!

- Máris vissza akarsz menni, harcolni? – kérdezi kissé szomorkásan a medi ninja.

- Nem várathatjuk meg tovább Naruto-t. Meg kell mentenünk! – nézet határozottan az idősebb nőre.

- Igen, ez igaz, de... Aggódok Yamati kapitányért... - és ekkor az ajtó fele nézett. Elkerekedett szemekkel figyelem én is az ajtót.

- Tenzou... - mondom ki halkan a nevét.

- Sokkos állapotba került, amikor elájultál. Azt hitte meghaltál. – meséli halkan Sakura-chan a történéseket. – Azóta itt áll az ajtó előtt, amióta behoztalak ide téged. Nagyon aggódik érted Mina. – nézz bele a szemembe. – Már csak te vagy neki...

- Értem... - szomorkodtam el én is.

- „Mina Kész csoda, hogy elértünk téged!"

- Gaara? – kapom fel hirtelen a fejemet.

- „Never mondta, hogy elájultál. Ezek szerint már ébren vagy." – sóhajt fel megkönnyebbülten.

- Mi a helyzet arra fele? Ha Never-rel felvetted a kapcsolatot, akkor az azt jelenti, hogy te tudod már, hogy mi van.

- „Szerencsére sikerült kikergetnünk a Rejtekfalvakból a Zetsu-kat, s a többi Kage-vel az oldalamon már Konoha felé tartunk."