Az apám Hatake Kakashi [BEFEJEZETT]

Hangrejtek VS Konoha: Orochimaru VS Mina

(Mina)

Felugrottam a falut bekerítő fal tetejére. Az elém tárult látvány inkább dühítő volt, mint sokkoló. Orochimrau végig apáékra koncentrált... A többi ANBU-st le se szarta. Tenzou és apa kiválóan harcoltak, de már nem kevés mérget kaphattak be, mert, ahogy láttam, Orochimaru mérges kígyókat küldött apáékra. Ha az egyszer megharapja őket, akkor a méreg belekerül a szervezetükbe és... utána órák múlva beáll a halál. - Ebben Never is megerősített. – Nem húzhatom sokáig az időt! Apáéknak minden másodperc számít. Láttam, hogy mér több helyen is megsérültek, de ismerem őket. Bírják a gyűrődést. Miközben figyeltem a harcukat, a párbeszédeket is tisztán hallottam. Orochimaru engem keres...

- Add át a Zeroteru-t... Kakashi!

- Azt lesheted, te féreg! – lökőt rajta egy hatalmasat apa, majd megformálta a Chidori kézjeleit és létre is hozta a jutsu-t.

- Jaaaj, csak nem a jól ismert Chidori...

- DÖGÖLJ MEG! – és megdöbbenésemre nem apa, hanem maga a Hokage támadta meg Orochimaru-t. Ráütni készült, de Orochimaru hamar elugrott onnan. Ekkor apa vette üldözőbe a Chidori-val, de mivel a technikával nem lehet kanyarodni, így el is vétette a célt.

- Hehehe... Nem tudom, miért idegeskedsz Tsunade... Nem Otokage-ként támadok rád. Csak a fegyveremért jöttem. Amint átadjátok vissza is hívom a sereget...

- Azt várhatod! Mina nem fegyver, hanem Konoha egyik ninja-ja! Nem adom át senkinek! Főleg neked nem!

- Hahaha... Akkor aláírtad a falu halálos ítéletét...

- Ororchimaru, elég! – kiáltottam el magam. Minden tekintett rám települt. Amint leugrottam a falról, jobban láttam a szemeket, bár mondjuk csak azokét, akin nem volt maszk; magyarul apáét, Tenzou-ét és Tsunade-jét. Lassan közelítettem feléjük, s közben beszéltem is hozzájuk, de most... leginkább Orochimaru-hoz. – Értem jöttél nem igaz? Akkor őket hagyd békén, ahogy a falut is!

- Hehehe... Nem rajtam múlik kis hölgy... Hanem rajtuk... - mutatott apáékra Orochimaru gonoszan nevetve.

- Mina... Azonnal menj vissza a faluba! – nézet rám apa dühösen és utasított szigorúan.

- Nem! – válaszoltam és áramolni kezdtem magamból a Yin chakra-mat. Teljesen döbbenten állt tőlem nem messze. – Ez a féreg engem akar... Hát most megkap... - és ekkor kivettem egy kardot az egyik ANBU-s ninja kezéből. – Ha le tud győzni!

- Oh, milyen kis határozott lett itt valaki...

- Most röhögsz, de meglátjuk ki nevet a végén... - néztem gonoszan rá Orochimaru-ra a sárkányszerű szemeimmel. Megdöbbent láttam rajta. A pontot az i-re pedig az tette, hogy kiengedtem a sárkány karmaimat és úgy ragadtam magamhoz a kardot. Never chakra-iból is jócskán engedtem fel, hogy érezze, én nem fogok vele vacakolni. A körülöttünk lévő tömeg, azaz apáék teljesen ledöbbentek. – Orochimaru... Csak te és én megküzdünk egymással és itt a tét az életünk, bár én élve kellek neked, ha jól sejtem...

- Egészen jól vág az eszed kölyök... - vonta össze a karjait. – De gondolom, ha te nyersz, akkor megölsz, nem igaz?

- Te sem most jöttél a falvédőről, látom... - vicsorgattam a fogaim.

- Mina, nem tudom, mit forgatsz a fejedben, de azonnal vesd el és tűnj innen!

- Apa! – néztem rá... és ekkor a szemeink kapcsolatot teremtettek. Az ő szeme is hirtelen sárkányszerűvé vált. – „Tudom, mit csinálok... Nem halok meg, mert Never mellettem áll! Együtt harcolunk Orochimaru ellen! Nyerni fogok és megbosszulom anya halálát!"