Az apám Hatake Kakashi [BEFEJEZETT]

A Chunin vizsga és egy döntés

(Mina)

Ma van a Chunin vizsga, melyet azért rendeztünk meg újra, mert Boruto csalása miatt újra kellett mérkőztetnünk a genin-eket az arénában. A Kage-kkel megbeszéltük, hogy a vizsgát teljes mértékben én fogom felügyelni, ezzel is megelőzve az újabb csalásokat. Hajnalok hajnala van, s mivel tudom, hogy ma ki fogok merülni estére, így inkább reggel sétáltam ki apához a temetőbe. Tenzou még javában aludt, amikor én már felöltözve és napra készen elhagytam a lakásunkat. Akárcsak késő délután vagy éppen este, úgy hajnalban is csendes és üres a temető. Ez nekem tökéletes volt, így miután elégettem az oldalakat, magamban beszélni kezdtem apához.

- „Szia, apa... Remélem nem zavarlak így hajnalok hajnalán, de a mai nap egy kicsit másabb lesz, mint a többi. Kettő, avagy két és fél hónappal ezelőtt kitaláltuk, hogy újra rendezzük a Chunin vizsgát; legfőbbként Katasuke és Boruto húzása miatt, de részben az Ootsutsuki-k is szerepet játszanak ebben a döntésben; plusz, mivel Hangrejtek nem jelent meg a vizsgán, így egyértelműen adódott a dolog. A jó hír, hogy Hangrejtek ma eljön az új Otokage-val, aki nem más, mint maga Log, Orochimaru idősebb fia. Hogy miért jöttem ma reggel? Azért, mert délutánra nagyon fáradt leszek, mivel az egész chunin vizsgán figyelnem kell a genin-ekre, hogy csalnak e vagy sem. Kemény munka, de én ajánlottam fel és vállaltam el, szóval... nem panaszkodok. Egyébként biztosra veszem, hogy Tenzou este ki fog hozzád jönni, hisz mindennap eljön hozzád. Örülök, hogy nem hagyott magamra és, hogy velem van." – mosolyodtam el, amikor Tenzou-hoz érkeztem, gondolatmenetileg. – „Nagyon kedves ember és tudod... Sokat nem tudtam neki segíteni a halálod feldolgozásában, pedig ő... nekem rengeteget segített... Nem tudom, hogy tehetnék érte még többet..." – ekkor az apám sírján lévő vázára esett a szemem. Tegnap hoztunk Tenzou-val friss virágokat a sírra a Yamanaka virágboltból. Finoman megigazítottam egy kicsit a növények, majd rájöttem, hogy anyát nem is igazán látogattam meg. – „Basszus! Anyáról teljesen megfeledkeztem! Ne, haragudj apa, de szerintem megnézem még anyát is... És... Mond meg neki, hogy sajnálom, hogy egy kicsit elhanyagoltam!" – ekkor felálltam és finoman meghajoltam a sírja előtt. – „Akkor, megyek és majd még jövők... Szia!" – azzal anya sírja fele vettem az irányt.

Jóval messzebb volt apától; Ugye apa a temető jobb oldalán volt, míg anya a bal oldali részen. A sírjaik közti távolság, lényegtelen, hisz a lelkük már egy helyen van. Egy rövidebb séta után átértem a baloldalra, azon belül is a sírok 3-4. sorába, ahol anya sírja is volt. Mit ne mondjam, látszik, hogy elhanyagoltam, hisz a feliratot megtámadta a moha a vázában lévő virág már teljesen elhervadt, ami egyszer sem fordult elő, akkor, amikor még apa élt.

- „Ahogy Shikamaru-san mondaná... „Egek... ez milyen kellemetlen..." – mosolyodtam el egy kicsit, miközben egy zsepivel megpróbálom leszedni anya nevéről a mohákat. – „Bocsáss meg anya, hogy nem jöttem hozzád mostanában! Most már kicsit könnyebb, így már fel tudok állítani egy egyensúlyt, hogy mindkettőtöket látogathassalak..." – aztán az elhervadt virágokhoz tévedt a kezem. – Egek! Ezek aztán elhervadtak... - néztem kissé rondán a virágra, miközben ezt mondtam.

- Mina... Mit keresel itt ilyen korán? – hallok meg egy ismerős hangot a hátam mögött. Megfordultam és teljesen meglepve ért, amikor megpillantottam Naruto-t a hátam mögött a Hokage köpenyében. Felálltam, majd a szemeibe néztem.

- Ezt én is kérdezhetném tőled, Nanadaime... – válaszolok neki egyhangúan.

- Meglátogattuk a szüleimet és Neji-t is... - nézet Hinata-ék fel, akik pár sorral mögöttünk voltak. Kisebb növésű napraforgókat tettek ennek a Neji nevű ninja-nak a sírjára. – De gondolom... Te is a szüleid miatt voltál itt... - nézz vissza rám szomorúan.