Az apám Hatake Kakashi [BEFEJEZETT]

Mina, mint ANBU vizsgáztató: Az első lépések

(Mina)

Ma van az a nap, amikor a barátaim tanítványait, - akik ANBU-sok szerettek volna lenni. Bevallom ez a generáció számomra ismeretlen, hiszen az életem nagy részét az ANBU-ban töltöttem. Nagyon keveset figyeltem a nálam fiatalabb Shinobi-kat; még a háborúban sem láttam teljesen az erejüket... Pedig egymás mellett harcoltunk. Hát, kíváncsi vagyok, hogy mit alkotnak; Plusz arra is kíváncsi vagyok, hogy én mit fogok alkotni Never nélkül! – Ez lesz az első olyan csatám, amit Never hiánya nélkül vívok meg... Nem félek, hiszen 17 elem van a birtokomban, a chakra készletem hatalmas, a harci érzékeim kíválóak; egyedül a túl agyalás, ami hátrányt jelent nálam. Ezt általában Never kompenzálta nálam... - Mondjuk, itt nem én számítok, hanem azok a tanulók, akik felvételiznek ma az ANBU-ba. Még ezelőtt pár héttel megkértem a Hanta csapatot, - ezzel együtt apát is és Tenzou-t is, - hogy jöjjenek el és értékeljék a felvételizőket. Külön kihangsúlyoztam azt, hogy a mostani és a közeljövői kort figyelembe véve értékeljék a felvételiző Shinobi-kat, hiszen a Shinobi-k korszaka nagyon is a végéhez közeledik. – Apa szerint a változás olyan gyorsan fog történni, hogy időnk sem lesz arra, hogy felfogjuk. – Természetesen a Hanta csapat tagjai erre rábólintottak és egyértelműnek tekintették ezt a tényt. – Amikor beszélgettünk erről, többször is elmosolyodtam rajtuk és egy csomó emlék visszajött velük kapcsolatban. Annyi kalandot és küldetést tudtunk le egyszerre... Nagyon boldog vagyok, hogy ennek a közösségnek a tagja lehettem, de... Itt az ideje kialakítani a saját csapatomat, mely a modern világ Shinobi-jai-t fogja védeni.

***

Az izgalom a tetőponton van, legalábbis bennem biztos; akkor vajon a felvételizők mennyire izgulnak? – Hát biztos nagyon! Remélem, nem esnek olyan túlzásba, amilyenben én esek most! Nekik fontos, hogy nyugodtak legyenek és ne parázzanak, hisz az idegesség nagyon hamar képes lehúzni téged a mélybe! Éppen apával sétálok az ANBU folyosóin; én már az ANBU szettemben vagyok, míg ő csak a maszkját hozta el, hiszen az ő és a Hanta ANBU feladatköre sokat nem változott a régi vizsgarendszer óta. – Pont most érkeztünk meg az aréna felsőpáholyi lelátójának bejáratához. Egy ideig csak álltunk egymás mellett, majd apa lépet először! Megsimogatta a fejemet, majd vidáman szólt hozzám:

- Biztos minden remekül fog alakulni! – próbál biztatni. – Never nélkül is hatalmas erőd van, ezt ne feledd!

- Tudom, de nem is ez a baj! – nézek rá. – Ismersz, hogy harc közben mennyire el tud kapni a hév... Tudod, hogy milyen hidegvérrel tudok harcolni. – nézek rá kissé elszomorodva. – A barátaim sosem láttak még így... Nem tudom miért engedtem meg, hogy eljöjjenek... - tanácstalanodtam el teljesen. Apa persze tudta jól, hogy mit kell tennie, hogy segítsen rajtam. Odalépett hozzám és megölelt. Ugyanúgy, mint régen, most is éreztem, hogy mennyire óvna és védne mindentől; s bevallom... Most jól esik az ölelése! Nagyon sokat segít most ez nekem, hiszen Konohamaru-t megkértem, hogy ne jöjjön el. Ez az ANBU vizsga nyitott, de csak azoknak, akiknek a tanítványai itt felvételiznek. Boruto, Sarada és Mitsuki sokkal nagyobb célra hivatottak, mint az ANBU; Rájuk máshol lesz, majd szüksége a közeljövőben!

- Ez részben az én hibám, hiszen én puhítottam a szabályokon... Amikor ANBU vezető lettél, valamilyen szinten az én „parancsaimat" teljesítetted a szabályzat alapján...

- Ne vegyél mindent a válladra! – ölelem vissza. – Ez az én „hibám" volt, hiszen nem gondoltam volna, hogy ennyire zavarni fog majd a barátaim jelenléte...

- Figyelj, ők is tudják, hogy az ANBU más! Nem hinném, hogy emiatt elítélnének téged...

- Igen tudom! – mondom mosolyogva, majd kimászok az öleléséből. – Még egyszer köszönöm, hogy itt vagytok! Sok minden visszajön, így a régebbi időkből...