Az apám Hatake Kakashi [BEFEJEZETT]

Liliom: Emlék az álomban, mentsvár a valóságban

(Mina)

*Flashback*

Egy napsütéses és kellemes tavaszi napra ébredtünk Kirikumo, Víz országának kis határ falucskája. Itt élek születésem óta az anyukámmal és nagyon boldog vagyok. A boldogságomhoz még az dukálna, ha az apukám is itt lakna velünk. Ő tőlünk egy kicsit messzebb él; pontosabban Konoha-ban, ami Tűz országának Rejtekfaluja. Ebből is következik, hogy ő egy ninja, de nem is akármilyen ninja! Ő Konoha legerősebb ninja-ja; s ebből már sejthetitek is, hogy milyen ritkán találkozhatok vele. De nyugtat az a tudat, hogy ő igyekszik minél többször eljönni hozzánk. Az a baj, hogy anya valami miatt nem teheti be a lábát az országba, így apának kell minket látogatnia. Ő nem hagyhatja ott Konoha-t, mert harcolnia kell, hogy a barátainak az otthona ne essen el a csatában. Nagyon aggódok érte, de... Ő mindig azt mondja, hogy hozzánk mindig vissza fog jönni, történjék bármi. – Ennek örülök, hisz ez azt jelenti, hogy szeret minket. – Ma apával töltöm a napot, hiszen holnap megint el kell mennie. Most csak három napot tudott itt maradni. Annyira szomorú vagyok ilyenkor, de... megpróbálom félretenni a szomorúságomat és jól érezni magamat apával. Most olyan szép időnk van; ilyenkor nem szabad szomorkodni! Ilyenkor vidámnak kell lennünk, mert kitudja, hogy meddig marad ilyen ragyogó a Nap. – Apával kisétáltunk a Kirikumo-i erdőbe ahol van egy nagy és szép tisztás az erdő közepén, ami mellett folyik egy szép és hosszú folyó. Itt általában én a természetet kezdem el felfedezni, a legfurcsább növényeken át, a legérdekesebb bogarakig. Néha megpróbálom meggyőzni apát arról, hogy hadd nézem meg azt, ami az övtáskájában van, de erre mindig az a válasz, hogy: - „Inkább ne, még a végén elvágnád velük a kezed..." – vigyorog aggódó arccal. Néha ilyenkor eljátszom a megsértődött, szomorú kislányt, de általában vállat vonok és találok valami más elfoglaltságot. Amikor kint vagyunk a természetben, apa mindig neki támaszkodik egy fának és úgy figyel engem. Bármerre is vagyok a réten, mindig érzem magamon a tekintetét. De most... Nem rám figyel... Most valami más jár a fejében, tudom... hisz a távolba bámul. Nagyon ritkán szokott ilyen lenni; csak akkor, ha fáradt, de nagyon sokat aludt most, szóval ez nem lehet. Akkor mégis min agyal ennyire? – Hm... Gondolkodhatnék ezen is, de... Meg is ijeszthetném... - gondoltam magamban, majd elkezdtem lopakodni felé. Lassan sétáltam, minél közelebb a talajhoz, s éreztem, hogy a magas fű csikizi az arcomat. Ő még mindig csak bámult a messzeségbe... - Na, most elkaplak! – vigyorogtam magamban, majd a következő lépésnél hirtelen, megbotlottam egy kiálló gyökérben.

- Jaj! – hagyja el a számat egy kis felkiáltás és már arra számítottam, hogy az arcom mindjárt neki esik a kemény földnek; de aztán hamar feltűnt, hogy nem mozdulok semerre. Mintha lebegnék az égen... olyan érzésem van. Az ijedtemben becsukott szemeimet lassan kinyitottam és feltűnt, hogy valaki oldalt guggolt mellettem, s a karjaiban tart. Ez apa volt, kétségtelen. Meglepődve és csodálkozva rápillantok. Hogy vette észre azt, hogy elestem, hogy ért ide ilyen gyorsan?

- Hehe, vigyázz, nehogy eless! – mondja mosolyogva és kedvesen. Imádom, amikor mosolyog, olyan aranyos ilyenkor.

- Ez nem ér! – nevettem el magamat. – Meg akartalak ijeszteni, de nem sikerült! Hogy vetted észre azt, hogy feléd tartok és, hogy értél onnan, ide... ilyen gyorsan? – kérdezem kíváncsian, miközben ő a karjaiba vesz.

- Ninja vagyok... A hatodik érzékem tökéletesen működik. - vigyorodik el. - De... ezen belül az apád vagyok, így tudom, hogy veled éppen mi történik. – kezdünk el sétálni.

- Dehogy tudod! – nevettem ki. – El voltál bambulva, tehát nem rám figyeltél.

- De rád figyeltem, csak úgy tettem, hogy nem figyelek rád, hogy megpróbálj megijeszteni. – elképedek. Honnan tudta? – Néhány lépéssel előtted járok... - kezdi el visszahúzni a maszkját az arcára. Ez meg a másik dolog, amit nem értek... Miért takarja el az arcát, hisz... Semmi baj nincs vele. Az arc az arc, miért kell rejtegetni?