Az apám Hatake Kakashi [BEFEJEZETT]

Csendes hétköznapok

[KakaYama momentek; NINCS 18+ XD]

(Kakashi)

Egy hét telt el, amióta Mina ANBU-s és megkapta az első küldetéseit a Hanta csapattal. Ro röviden tájékoztatott a küldetésekről. Természetesen mindegyik sikerrel zárult, de... kiemelte Fu és Mina viszonyát. Nagyon nagy köztük a feszültség, ami nem jó, hiszen ez két táborra oszthatja a Hanta csapatot. De megjegyezte, hogy Mina-val nem lesz semmi gond a későbbiekben, hiszen a kislány nagyon tehetséges. Elhittem Ro-nak ezt, hiszen a csapat legbölcsebb tagja, de én is tudtam, hogy Mina-val nem lesz gond. Sokkal inkább Fu-tól féltem: nagyon nehezen viseli a változást és ő még tényleg a régi ANBU stílusra van ráállva, hogy „ne gondolkodjuk, mert hát minek azt; csak végezzük el a parancsot és kész!" Tipikus Gyökéri ANBU logika, de nem tehet róla... Danzou jól behálózta szegényt. Rá pár órára Yugao hozta a hivatalos jelentések a küldetésekről. Most csak én voltam az irodába, így nyugodtan kikérhettem az ő véleményét is Mina-ról; de ő is Ro-éhoz hasonló választ adott a kérdésemre.

- Mina nagyon is tehetséges és értelmes. Gondolkodik és nem öl meg ártatlanokat... vagyis úgy értem, hogy el tudja dönteni, szinte azonnal, hogy a ninja-knak milyen az igazi szándékuk: felborítani a békét, vagy csak szimplán lopni. Az A-s küldetéseken például nem ölte meg a ránk támadó portyázókat, hanem csak genjutsu alá helyezte őket, vagy begyógyuló sérüléseket okozott nekik. Na, itt vesztek össze nagyon is Fu-val.

- Sejthettem volna, hogy ez lesz... - sóhajtottam. – Mina Never és a Zeroteru-s dolga végett csak olyanokat öl meg, akik tényleg a béke ellen vannak.

- Így van. – bólintott határozottan Yugao. – Az S küldetésen, a puccsoloknak nem kegyelmezett; azonnal megölte mindet.

- Értem... - hunytam be a szemem, majd utána elkezdtem nyugtázni a Yugao által behozott papírokat.

- Mi bántja a lelkét Kakashi-san? – kérdezi Yugao enyhe mosolyt csalva az arcára.

- Áh, csak azon agyalok, hogy jó e az, hogy Mina úgy gyilkol, mint én... Könyörtelenül... Mindig is azt akartam, hogy ne legyen olyan, mint én... Erre itt van a csapatomban és Ro elmondása alapján, teljesen olyan, mint én...

- Hát... Szerintem Mina ilyen akart lenni... mármint... - zavarodott össze egy kicsit. Azt hitte rosszat mondott, de én nem szóltam semmit sem. – Mina a példaképének tart téged, ami nem meglepő. Meg igazából... Béke időnek nézünk elébe... tán nem is kell többet ölnünk, de Kakashi-san, ne feledd, hogy ő egy ninja... Nem egy törékeny kislány, amilyennek gondoltad, mint apa. Mina nagyon is tökös gyerek... - kacsintott felém Yugao.

- Hehe... Lehet... - mosolygók végre. – Köszönök Yugao mindent!

- Igazán nincs mit Kakashi-san! – int nekem búcsút.

***

Eltelt egy év. Mina-t beosztottam mindenki mellé, hogy a lehető legtöbb dolgot megtanulhassa az ANBU-ról, a lehető leg rövidebb idő alatt. Úgy tűnik, hogy kezd minden egyenesbe jönni, hiszen Fu megbékélt Mina-val és Mina is elkezdett Fu felé nyitni. Számomra ez volt a legnagyobb fellélegzés, de erre már csak az tett rá egy lapáttal, hogy egyre kevesebb az S szintű küldetés, ami tényleg azt mutatja, hogy a béke valóban elkezdődött. A Hanta csapat sem megy már nagyon együtt bevetésre, hiszen... Nincs olyan durva küldetés, ami miatt megéri elhagyni közösen a falut. Kettő fős csapatokra osztottam az egységet, lehetőleg úgy, hogy akik mindig is együtt dolgoztak azok együtt legyenek. Ro mindig Soku-val ment küldetésre; Torune pedig Fu-val; míg Mina mellé Yugao-t osztottam be. Az elmúlt egy évben nagyon jól összebarátkoztak, aminek nagyon örültem. Én mindig Tenzou-val mentem, ha mentem, de néha cseréltünk, hogy néha mehessek Mina-val is. Olyankor Tenzou maradt a bázison a papírmunkákkal együtt és Sai ment küldetésre Yugao-val. Egyszóval összefoglalva most mindent: minden jó és happy!