Az apám Hatake Kakashi [BEFEJEZETT]

Harc az Ootsutsuki-k ellen VI. rész: A halandók győzelme

(Naruto)

- KRÁÁÁÁ! – hallunk meg egy hangos sárkány üvöltést Sasuke-vel. Én boldogan elmosolyodok.

- Mina! – hálát adok az égnek, hogy itt van és, hogy időben tért vissza. Hála neki... Boruto megmenekült.

- Túl élte... Hogyan? – ámult Sasuke is. Ledöbbent ő is, pedig nála ritka ez.

- „Shukaku-nak igaza volt!" – hallom meg Kurama hangját. – „Mivel Mina elzárta Never-t a halála előtt, kapott még egy esélyt az életben maradásra, s ő úgy döntött, hogy visszajön hozzánk!"

- „Tán abban a világban járhatott, ahol én találkoztam külön-külön a szüleivel... Biztos azt érzi, amit én is éreztem akkor, hogy „muszáj visszajönnöm, hogy segíthessek!""

- EZ NEM LEHET, HISZEN MEGHALT!- akadt ki Momoshiki előttem.

- Gyerünk, Sasuke! – mondtam határozottan.

- Most véged, Momoshiki! – jött utánam Sasuke.

(Mina)

Elküldtem Boruto-t Naruto-hoz és Sasuke-hoz, hogy segítsen nekik, mert megláttam a szemét! Pontosan ugyanolyan szeme van, mint Toneri-nek... - És itt jön számomra az a kérdés, hogy... Toneri-nek, most van szeme vagy nincs? – Mert amikor Never-rel fent voltunk, akkor láttam, hogy volt szeme, s az Tenseigan volt; de Gaara már azt mondta a Kage gyűlésünkön, hogy „A szemek nagyon sokat számítanak egy Istenek közti csatában; Ilyen téren Toneri hátrányban van." Konkrétan arra utalt, hogy Toneri nem rendelkezik szemekkel.

- „Ez így van." – hallom Never hangját, amin teljesen meglepődök. – „Toneri csak egy illúziót használ azért, hogy ne tűnjön úgy a mi szemünkben, mintha gyenge volna." – hát persze. Never hallja a gondolataimat, ezért válaszolt a kérdésemre.

- „Never, én..."

- „Figyelj, tudom, hogy sajnálod és ilyenek, de most... Koncentráljunk a harcra, és majd mindent megbeszélünk később, oké?" – elámultam. Never... Ennyire figyelmes? Ha belegondolok, hogy régen még azt kívántam, hogy dögölne meg... Legszívesebben pofán csapnám a régi énemet. Annyira örülök, hogy Never itt van és, hogy én visszafordultam, pontosabban, visszafordulhattam.

- Elpusztítalak, te Gyík! – és ekkor a Momoshiki klón nekem rontott és megtámadott. Ez a mondat... ez annyira ismerős.

- „A fene!" – csikorgatta a fogait Never.

- „Ez Urashiki!" – nyílt tágra a retinám.

- El találtad Zeroteru! – kacagott gonoszan. – Ha jól hallom a gondolataidat, akkor most azon agyalsz, hogy „mégis, hogy lehetséges, hogy én itt vagyok?" A válasz egyszerű... - nézett rám gonoszan. – Amikor a földön elpusztítottál, csak majdnem sikerült, ugyanis a Sharingan szemen ott maradt az ujjlenyomatom. Momoshiki Isteni ereje ezt megérezte és ennek hatására Momoshiki újrateremtett engem!

- „Tsk... Na, most benne vagyunk a pácban..." – remegett meg Never.

- „Nem, nincs gáz..." – mondom nyugodtan. – „Le fogjuk győzni, csak bízz bennem!"

- „De, ha megint meg akarsz halni én, nem tudom, mit csinálok veled! Ne, feledd, anyád és apád azt akarja, hogy élj!"

- „Tudom... Most nem lesz semmi baj, ígérem!" – jelentettem ki határozottan.