Az apám Hatake Kakashi [BEFEJEZETT]

Harc az Ootsutsuki-k ellen I. rész: Küzdelem Konoha-ért

(Mina)

A nyári Napunk fényét a félelem sötétszürke felhője takarta, melynek keretében az égkék színben pompázó égbolt szürke szint vett fel. Kellemes nyári szellőnk, ezekre a bajos időkre, erős, hideg északi széllé változott, mely átfagyasztotta a testünket. Gerincünkre jégdarabok fagytak a verejtéke ingből, s éreztük, hogy most kell erősnek és bátornak lennünk, hogy a Nanadaime büszke lehessen ránk. A mögöttem sétáló hatalmas tömeg részben polgárokból, fiatal Akadémiai tanulókból, nyugdíjas ninja-kból és a nem rég vizsgázott genin-ekból, azaz Boruto korosztályából áll. Ők közvetlenül mögöttem vannak, s az ő feladatuk védeni a falusiakat, amíg én és Tenzou előre rohanunk, hogy végezzünk majd az addigra egy helyre terelt Zetsu-kkal. Sasuke-san korosztályába és az én korosztályomba tartozó jonin-ok egy másik helyről... Oldalról közelítik meg a falut, s a kirohant Zetsu szörnyeket két oszlopba terelve várják majd, a végső támadásunkat. Jelenleg a ball oldalamon Tenzou, Sai, Yugao, Soku és Fu; míg a jobb oldalamon Mitsuki és Sumire sétáltak a zöld színét vesztett fűvön, mely a kopár földből próbált újra erőre kapni. Határozottan vonultam előre, s senkihez nem szóltam egy szót se, s ez igen csak feltűnt Tenzou-nak. Már közel voltunk Konoha határához. A Sebes folyói rejtekhelyünktől kezdve, idáig vagy 100 Zetsu-val végeztünk; de ők csak az elő sereget alkották. Ennél sokkal rosszabb lesz, majd a falunál, s nagy valószínűséggel, Torune lesz a vezetőjük. A gondolataimban teljesen elveszve, szinte észre sem vettem, hogy Tenzou hozzám ért... Csak akkor vettem észre a kezét a vállamon, amikor hozzám szólt.

- Mina... Őszintén válaszolj... Halálos a jutsu? – kikerekedtek a szemeim, s láttam, hogy mindenki, aki mellettem és közvetlenül mögöttem volt, az aggodva pillant rám. Elgondolkodtam. Never szerint nem halálos, de Yin-Yang stílusú, ami azt jelenti, hogy nem hibázhatok, mert, ha hibázok, meghalok. De... Tenzou miért kérdezi ezt... - Tudom, hogy bűntudatod van Kakashi halála miatt, és azt is tudom, hogy vele szeretnél lenni... Ezt a jutsu-t azért használod, hogy meghalj és vele legyél vagy...

- A jutsu nem halálos... - vágok a szavába, miközben határozottan lépek előre. – A gondolataimat eltaláltad, de... Never nem engedi, hogy meghaljak, így... nem is fogja hagyni...

- „Még, jó, hogy nem, hisz baszki... Az én életemmel nem játszhatsz!" – neveti el magát, kissé erőltetetten.

- Csak tudod... - szorítja ökölbe a kezét, miközben közelebb jön hozzám. – A gyász időszakában olyan dolgokat akarunk tenni, amit sosem tennénk meg akkor, ha tisztán gondolkodnánk...

- Egy ideig még nem mehetek el... - sóhajtottam. – Ez a hibám büntetése: az élet és a lelki kínzatás!

- Csak tud, ha te is öngyilkos leszel, én is az leszek! – jelenti ki határozottan. Erre a kijelentésére meglepődve fordítottam felé a fejemet, s láttam rajta, hogy komolyan beszél. – Kakashi-t már elvesztettem... Téged nem akarlak! A családom tagja vagy, s ha te is elhagysz... nem lesz értelme az életemnek!

- He'...- fordulok előre, majd elmosolyodok. – Viszont, ha te leszel öngyilkos, készülj arra, hogy megyek utánad... A családom tagja vagy Tenzou... Nem bírnám ki, ha te is elmennél!

- „Betegek vagytok, Mina!" – fogja a fejét Never. – „Valaki éppen mellettünk haldoklik, ti pedig az öngyilkosságról beszéltek... Emberiségből jeles..." – tapsol gúnyosan.

- „Még az életed mindig az én kezemben van, szóval vigyázz, hogy mit mondasz..."

- „Tudod, hogy ez valamilyen szinten el nyomásnak számít, igaz?"