Az apám Hatake Kakashi [BEFEJEZETT]

Egy érzelmekkel teli éjszaka

(Kakashi)

Az óránk után elindultunk haza Tenzou-val. Látom én, hogy Konohamaru mennyire közelít a lányom fel; és ahhoz viszont nem kell szem, hogy észrevegyem, azt, hogy Mina szintén érez valamit Konohamaru iránt, ami több, mint barátság. Meg hát a tegnap este nyitotta fel igazán szememet, amikor beszélgettünk a szerelemről. Ha Tenzou nem kezdi el cukkolni tegnap este Mina-t, tán sosem bizonyosodok meg biztosra arról, hogy Mina szerelmes Konohamaru-ba. – Mindig is sejtettem, hogy van köztük valami, és miért ne lenne? Mina egy gyönyörű nővé cseperedett az évek alatt... Lélekben már felkészültem arra, hogy hamarosan elfog tőlünk költözni, de... kicsit félek az elválás gondolatától. Mindig is szoros volt köztünk a kapcsolat, s ezt a köteléket senki sem tudja, tudta elvágni; és nem számít, hogy hány éves lesz, ő mindig is az én kis lányom marad. – Ahogy ennek a gondolatnak a végére értem elmosolyodtam és lassan megfogtam Tenzou kezét. Éreztem, hogy megszorította a kezeimet és, hogy közelebb bújt hozzám. Annyira szeretem, amikor a közelemben van és hozzám bújik. Bár hamar belém karolt és a fejét a vállamra helyezte; majd felsóhajtott.

- Hm... Min agyalsz ennyire?

- Nem agyalok, csak elgondolkodtam... - mosolyodok el, majd lehúzom a maszkomat az arcomról.

- Csak nem Mina-n és Konohamaru-n járnak a gondolataid? – kuncog halkan. – Szerintem nagyon aranyosak; és illenek is egymáshoz...

- Hehe, ez igaz... - nevetem el magam halkan. – De nekem csak az számít, hogy Mina boldog legyen... Bárkit is választ...

- Még az sem zavarna, ha... - kezdte halkan Tenzou, de szükségtelen volt befejeznie, mert tudtam, hogy mire gondol. Lassan szembe fordultam vele és a jobb kezemet az arcára helyeztem, míg a bal kezemmel átkaroltam őt a derekánál. Finoman húztam őt magamhoz, s a homlokomat az övéhez érintettem. Észrevettem, hogy enyhén elpirult, s a szemei lágyan tágabbra nyíltak. Hiába vagyunk már több éve együtt, még mindig zavarba tudom hozni.

- Nem. – válaszolok neki halkan. – Hiszen őt sem zavarja az, hogy meleg vagyok... Bárkit választ maga mellé; legyen az fiú vagy lány... én csak azt szeretném, hogy olyan boldog legyen, emilyen most én is vagyok... - s a mondatom végén finoman megcsókoltam Tenzou-t.

Szemeimet behunytam, s úgy élveztem elnyújtott csókunkat. Akárcsak ő, így én is mindent beleadtam, hogy minnél tovább, minél hosszabb ideig érezhessük a másikat. Ajkaink végig a másikéhoz tapadtak; nyelveik csatát vívtak egymással. A nemrégiben felbukkanó Hold ezüstös fénye megvilágította azt az utat, ahol voltunk, s a távolban két szerelmes és boldog ember csókját lehetett látni. Tenzuo-ét és az enyémet. – Miközben zajlik a csók, Tenzou megölel és a kezeit a hátamra helyezi. Ezzel jelzi nekem, hogy már jobban szeretné, ha ölelkeznénk. Az évek alatt feltűnt, hogy Tenzou mindennél jobban szereti azt, ha valaki öleli és szereti őt. Tudom, mit érez, hiszen Hanare halála után, csak az ölelések voltak azok, amik boldogságot tudtak nekem okozni, többek között az övéi. – Ahogy elváltak az ajkaink az arcán lévő kezét, a derekát ölelő kezemhez testem, s ott össze is kulcsoltam a kezeimet. Pár centivel nagyobb voltam nála, így miközben ő a mellkasomra fektette a fejét, addig én finoman és minden nyújtózkodás nélkül képes voltam a fejére helyezni a fejemet. Egy ideig így ölelkeztünk a kellemes nyári meleg éjszakában.

***