Az apám Hatake Kakashi [BEFEJEZETT]

Családunk új, kis jövevényei

(Kakashi)

A hajnali órákban Hiraki hangjára ébredtem meg, aki a nem régiben teremtett Bijuu/Yokai/Démon világnak hála kapcsolatban tud maradni velem; - persze ebben az is közrejátszott, hogy a Sors Kristálya mindkettőnket visszahozott a halálból. – A Hatake családhoz tartozó farkas yokai örömteli híreket hozott, miszerint Mina-nál elkezdődött a szülés. Nem is kellett többet mondania, azonnal kipattantak a szemeim és a mellettem alvó Tenzou-t igyekeztem felrázni mély álmából. Kómásan ébredt meg és már készült leszólni, hogy: „Mi az Isten nyiláért ébresztem őt fel, hajnali 5-kor?!" – Persze miután elmondtam neki azt, amit korábban nekem Hiraki... Mintha felrázták volna, olyan sebesen pattant ki az ágyból. Őszintén, kicsit elmosolyodtam, hiszen az elmúlt hónapokban ő sokkal jobban aggódót Mina-ért, mint én. – Nyilván, én is aggódtam, vagy nem is tudom... Inkább izgultam a lányomért, de különösen nem aggódtam, hiszen a Mina egy erős kunoichi! Istenekkel küzdött; démonokat szelídített meg; szóval... Nem hinném, hogy annyira féltenem kéne. Jó a szülés, a családalapítás teljesen más, de ott volt neki Konohamaru, aki mindennél jobban vigyázott rá; az utolsó hónapokban magára sem hagyta; végig vele volt, szóval... Nincs ok a pánikra!

Néhány perces készülődés után Tenzou és én elindultunk a kórház fele, hiszen Hiraki, - továbbra is tájékoztatva engem, - közölte, hogy Mina már ott van, s, hogy ezt Never-től tudja. – „Nos, hogyha Never is ott van Mina-val, akkor végképp nem kell félteni a Kislányt!" – gondoltam magamban. A Yami kláni sárkány nagyon közel került Mina-hoz és nem engedné, hogy bármi baja essen. Ezt a szelíd természetét anno Hanare indította el benne, míg Mina csak befejezte az anyja tervét. Hosszasan lehetne sorolni, hogy most mi zajlik bennem, mint apa, illetve hamarosan már nagypapa, de ez most... Nem rólam szól! Ez Mina és Konohamaru nagy napja; és kívánom, hogy sosem felejtsék el ezt a csodás napot!

***

A kórházba belépve azonnal kiszúrtuk Konohamaru-t, aki úgy ült a kórházi, halványzöld színű széken, hogy konkrétan rázza az ideg és a félelem. Nagyon aggódik, de ez teljesen normális; viszont, az picit vicces, hogy próbálja elrejteni az aggodalmát. – Remegését azzal igyekszik elrejteni, hogy a kezeit szorítgatja, vagy éppen ropogtatja. Így tény... Nem látszódik annyira a remegése, de nagyon feltűnő; de erre még az is rátesz egy lapáttal, hogy csak a vele szemben lévő falat bámulja. Plusz néha-néha mélyebbeket lélegez, hogy megnyugtassa magát. Ilyenkor pár másodpercre tényleg megnyugszik, de utána azonnal folytatódik újra az az izgulós és remegős állapot. Néhány lépés után már előtte is voltunk, s Tenzou, már le is guggolt hozzá, hogy a szemébe tudjon nézni. Egy kis térden veregetés rásegített arra, hogy Konohamaru visszataláljon a Földre, s tudatosuljon, hogy kik vannak körülötte. Zavarodottan pislantott egy keveset, majd ránk pillantott.

- Kakashi... Tenzou... Mióta álltok itt? – Tenzou villant a fiatal fiúra egy molyost, majd kedvesen válaszol neki.

- Pár másodpercre futottunk csak be... - majd elkezdtem hallgatni, ahogy Tenzou próbálja nyugtatni a fiút. – Ne, izgulj! Minden rendben lesz! – eközben én felfigyeltem arra, hogy Boruto és Hinata is itt vannak. Enyhén szólva meglepett az itt létük, s a kíváncsiságom végett rá is kérdeztem, hogy ugyan miért...

- Oi, Hinata, Boruto... Hát titeket mi szél hozott ide? – fordultam feléjük, majd közelíteni kezdtem feléjük. Kicsit távolabb voltak tőlünk, s biztos már itt voltak korábban is, csak nem akartak zavarni. Tán még Konohamaru megnyugtatásán is kísérleteztek... S a látottak alapján, mondhatjuk úgy, hogy ez nem sikerül.

- Kakashi-san... - lépett közelebb a lila hajú Hyuuga fiával együtt, aki ekte visszaidézi Sasuke-t. Büszke vagyok, hisz Sasuke egy olyan Shinobi-vá vált, akire félnéznek. Vele kapcsolatban ez is volt a célom, és örülök, hogy egy olyan Shinobi-nak adja tovább a tudását, mint amilyen Boruto... A fiatal „Támogató Árnyék"! – Sarada-chan szólt Boruto-nak, hogy ma végzi az első „bevetését" a kórházi szakmában az anyja mellett és izgul, mert Mina az első „páciense".- ért végül oda hozzám. Bólintottam, majd enyhén Konohamaru fele figyeltem. Mivel Tenzou elbeszélget vele, így már nem annyira ideges. – Igazából csak amiatt, hogy Mina, a sensei-jének a felesége és nem akarja elszúrni azokat a beavatkozásokat, amikkel az anyja megbízta őt. Tudja... Sarada és Boruto már... - villant felém Hinata egy kissé zavarba lévő mosolyt, mire én ugyanezt teszem. Értem mire akar kilyukadni, s így más azt is tudom, hogy Boruto-ék miért vannak itt.