Az apám Hatake Kakashi [BEFEJEZETT]

Telepítések; Toneri kiszabadítása

(Mina)

A falu épületei teljesen le voltak omladozva; Az egykor gyönyörűen kimagasló történelmi falu helyett, most egy romos kísértet falu áll. Az épületekből sötét fekete füst száll fel, az amúgy is sötét felhők közé, mely, most igazi háborús hatást gyakorol ránk. Nagyon meg voltam ijedve, hiszen ez már tényleg egy igazi háború... Az 5. Shinobi Háború! – Momoshiki-ék ezen támadása, még csak az egyik volt a számtalan csata közül... Még rengeteget fogunk velük találkozni, sajnos...

A falu felett repültem, s rövidesen szembe repült velem egy fekete sárkány, aki nem lehet más, csak is Never. Előttem árnyakká foszlott, majd beleszállt a testembe; Eltűnt belőlem az üresség, hiszen újra éreztem azt, hogy Never a testem része.

- „Örülők, hogy nagyjából egyben visszatértetek..."

- „Hát csak nagyjából..." – sóhajtozok. – „Hova kell mennem?" – kérdeztem Never-t kíváncsian.

- „Apád és Tenzou a Nyugati-kapunál vár minket. Ő majd mindent elmond neked arról, amit tudnod kell!"

- „Rendben" – bólintok. – „Köszönöm, Never!"

Nem telt bele két percbe és elértük a Nyugati-kaput. Egy integető alakot vettem észre a földön a fegyverraktár, félig-meddig leomlott épülete mellett. Tenzou volt az. Bólintottam, majd hátraszóltam a hátamon ülőknek, hogy landolni fogunk. Hamar, ugyanakkor óvatosan értünk földet, amint ez megtörtént, Tenzou jelezte nekem, hogy fussak a raktár mögé, ami nagyjából engem is elrejtett a harcok elől. Apa azonnal ott termett előttem, s a hátamon ülő Konohamaru-hoz szólt először.

- Jól, figyelj rám! – a jonin bólint és feszülten figyel. – Te leszel Mina társa, aki segít neki a kitelepítéseknél. – s ekkor odasétált a fejemhez, s mindkettőnknek mondta egyszerre a mondani valóját. - A célotok az, hogy a Sebes folyó vízesése mögött található barlangon keresztül, eljussatok a Sebes-tó alján lévő rejtekhelyünkhöz. Ide hozzátok el az összes fiatal ninja-t, a sensei-jeikkel együtt, illetve a nem harcoló családtagjaikkal is; továbbá az ide terelt falusiakat is ti viszitek el! Az utolsók, akiket elvisztek, azok a jelenleg is ezt a területet védő jonin-ok. Mina, - ekkor rám nézett határozottan, - a területet védő jonin-ok egy teljes, szabályos körben vannak elhelyezkedve. A Kört végig vágtázva kapjátok fel őket és elhagyjátok a falut!

- Veletek mi lesz? – kérdezem félve, de egyszerre dühösen is.

- Mi itt maradunk és menekítjük tovább a mi területünkhöz tartozó embereket. – magyarázza kissé hadarva. – Első és legfontosabb feladatunk az, hogy kimenekítsük az embereket! Utána, ha egy rövid időre elcsendesedik, minden elmegyünk, majd a fő rejtekhelyre, ahol kitaláljuk, hogy mit tehetnénk...

- Hány részre leszünk osztva? – érdeklődök, miközben érzem, hogy egyre több és több ember mászik fel rám.

- Három. – folytatja apa. – Az egyik te, a másodikat Tenzou, a harmadikat én vezetem; Mivel megosztottam vele a Yin chakra-mat, így tudunk egymással kommunikálni, mi hárman.

- Értem... - kezdtem el toporogni.

- Még valami! – állít meg. – A chakra-dat rejtsd el! Sasuke, Naruto és Sakura feltartja Kinshiki-t! Hál Isten, hogy a másik eltűnt!

- Oké, értem! – bólintottam, majd hátra néztem a hátamon ülő fiatal genin-ekhez és a sensei-ejikhez. – Mindenki kapaszkodjon, rázós út lesz! – és éreztem, hogy belém karoltak. Pár métert vágtáztam, s szárnyra kaptam.