Az apám Hatake Kakashi [BEFEJEZETT]

Mina az ANBU-ban

(Mina)

Nagyon izgultam, hiszen ma lesz az első napom az ANBU-ban, mint ANBU tag; és ráadásul a Hanta-jok között vagyok, akik egész Tűz országának a legkiválóbb Shinobi-jai. Mosolyogva sétálok a földalatti bejárat fele, miközben apa és Tenzou mögöttem beszélgetnek. *Tenzou nagyon haragudott apára és rám az ANBU vizsga után. Apát konkrétan fülénél fogva húzta haza, míg rám szigorúan tekintett. Nagyot nyeltem, hiszen még sosem nézett így rám; bár, ahogy apát elnéztem, ő konkrétan élvezte, hogy Tenzou haragos rá és dorgálja őt. Amint hazaértünk Tenzou bekötötte mindkettőnk karját és lábszárát, - bár apával begyógyítottunk magunkat, de mindegy... - És megkaptuk a magunk „büntetését": apa egy lightosabb ütést kapott oldalról a vállába, miközben Tenzou jól kiosztotta őt, hogy hogy lehetett ennyire elvakult a harcunk közben. Hogy engedhetett el engem olyan messzire, hogy saját magamban tegyek kárt, csak a vizsga miatt. S eztán jöttem én: 3-4 erősebb pöckölést kaptam a homlokomra, majd utána engem is kiosztott. Hogy miért mentem el csak a vizsga miatt addig, hogy konkrétan levágjam a karmaimat. Normális vagyok e? Féltem, hogy ennek a történésnek a következményben a kapcsolatunk megromlik, de apa telepatikusan azt mondta nekem, hogy Tenzou nem haragszik ránk, csak féltett minket és mivel eléggé durván harcoltunk, ezért enyhe késztetést érez az iránt, hogy ezt szóvá tegye nekünk, de az gyenge sokk miatt ez haragosan jön ki belőle. – Erre rá pár percre megnyugodtam, mert éreztem, miközben tekerte ránk a fáslikat, hogy mennyire óvatos és figyelmes; továbbá láttam Tenzou tekintetében az aggodalmat, azt, hogy félt minket. Örülök, hogy aggódik értünk; hogy félt és szeret minket; hogy számítunk neki...*

Már bent voltunk az ANBU-ban, s közben még csatlakozott hozzánk a második főparancsnok is: Sai. Velünk együtt sétált, közvetlenül apáék mellett. A főtárgyalóteremhez vezettek engem, ahol általában az ANBU és az egyéb fontos és titkos gyűlések szoktak lenni. Nagyon izgultam, de már vártam, hogy megismerjem a csapatot és elkezdjük az első közös küldetésünket. –„Mina... Fogd vissza magad! Ne legyél túlságosan tapadós, akaratos és felpörgött. Ők idősebb és komolyabb Shinobi-k... Lássák rajtad, hogy igen is megérdemled azt, hogy itt legyél!"- Ahogy benyitottunk már a Hanta tagok bent ültek a nagy körasztal székein. Felálltak és illedelmesen köszöntötték apát, Tenzou-t és Sai-t. Igen... Az ANBU-sok nagyon is illemtudóak; nekem is teljesen azzá kell válnom. Apa megemelte a kezét és erre a tagok leültek.

- Örülök, hogy itt vagytok. – kezdet bele mondanivalójába apa. – Nos, mint tudjátok bővültünk egy új taggal. Szeretném, ha megismerkednétek egymással és elvégeznétek ezt a 3 A-s és 1 S-es küldetést az elkövetkező egy hétben. – tett le egy sárga borítékot az asztalra apa. – Első sorban azt szeretném, ha Torune, Soku és Mina vinni a vállán a küldetéseket, hogy fejlődhessenek. – mind bólintottunk. – Tenzou, Sai és én végezzük el a többi S küldetést a héten. Arra kérlek benneteket, hogy írásban foglaljátok nekem össze Mina eredményeit, hogy lássuk, mit kell még fejlesztenünk nála.

- Hi! – mondták egyszerre.

- A többi ANBU-st mi intézzük... - mutatott magára, Tenzou-ra és Sai-ra apa. - A héten a csapatban Ro lesz az irányítotok; amit ő mond, az szent, értitek? – kérdezte apa, mire mindannyian bólintottunk. – Oké... Akkor egy hét múlva találkozunk! – indult el kifele apa Tenzou-val és Sai-jal. – Yugao kijönnél egy percre?

- Igen, uram! – állt fel a lilahajú lány. Apáékkal együtt kilépett a tárgyaló ajtaján. Én addig helyet foglaltam a hozzám legközelebb eső székre. Egy barna hajú lány és egy kissé ijesztő srác mellett ültem. A srácnak láttam teljesen az arcát, hiszen egy furcsa maszk eltakarta a homlokát és a szemeit. Baromi creepy...