(Konohamaru)
Lassan kezdtem el felnyitni a szemeimet; és igaz, hogy még csak homályosan láttok, de sikerült beazonosítani azt, hogy hol vagyok. A Konoha-i kórház egyik kórtermében fekszek, s ezt onnan tudom biztosra, mert, amint felnyitottam a szemeimet, a falu kórházának jellegzetes és utánozhatatlan, kissé megkopott fehér plafonja tárult elém. Hangokat is hallottam, de csak suttogásokat és mormogásokat. Még nem vagyok képben... Ezért hallok nagyon rosszul! – Gyerünk, Konohamaru! Kellj fel! – noszogattam magamat, s próbáltam felülni és megmozdulni. A mozgolodásomra a kórteremben lévő emberek felfigyelhettek, hiszen egy hangot hallottam meg.
- Nézzétek, magához tért! – sétált felém valaki. Akkor sikerült be azonosítanom alakot, amikor az ágyam mellé ért. Boruto volt az; s, ha ő itt van, akkor a többiek is itt vannak! És tényleg itt voltak! Az ajtóban Mitsuki és Sarada állt, de amint észrevették, hogy magamnál vagyok, már ők is felém sétáltak. – Jól vagy, Konohamaru-nii-chan? – kérdezi a szőke hajú fiú.
- Ah, már voltam jobban is... - mondom neki, miközben felültem és megfogtam a fejemet.
- Nagyon aggódtunk, sensei... - mondta Sarada, miközben Mitsuki-vel ideértek.
- Sajnálom, hogy aggódnotok kellett... - mosolygók rájuk, s ekkor kapok észbe! Mina, nincs mellettem! Ő hol van? Mi történt vele? – Mi... Mina, hol van? – nézek a csapatom mögött álló Shizune orvosnőre. Eléggé húzta a száját és szomorú arccal nyitotta szóra a száját.
- A szomszéd kórteremben van, de... Az állapota kritikus...
- Micsoda? – kérdeztem vissza ijedten. – Mi történt vele? – kezdtem el faggatni Shizune-t.
- Úgy tűnik, hogy Kashin Koji nem Mina tudatát akarta elvenni, hanem Never tudatát. – szólal meg Mitsuki, akinek a szavain nem csak én, de a többiek is meglepődtek. – Nuregami mondta, hogy amikor Mina megvadult, az nem azért volt, mert Kashin Koji az ő tudatát vette el; hanem azért, mert Never tudata veszett oda, és Mina... gondolom gyengébb Never-nél, így nem bírta feloldani Kashin Koji jutsu-ját, melyet a méreggel jutatott be Mina szervezetébe...
- Ez magyarázatot adna arra furcsa és megmagyarázhatatlan dologra, amit Sakura-val vettünk észre a méregben... - gondolkodott Shizune.
- Ez most lényegtelen... - mondom, miközben készülök felállni az ágyról. – Mi van Mina-val?
- Eszméletlen. – válaszolja szomorúan Shizune-san.
- Tsk! Rohadék! – csikorgattam a fogaimat dühösen, majd lábra álltam.
- Konohamaru! Nem lenne szabad felkelned! – szólt rám az idősebb nő.
- Mina-hoz akarok menni! – indultam el kifele lassan a kórteremből. – Miattam került bajba! Az a legkevesebb, hogy mellette leszek addig, amíg magához nem tér! – néztem rá dühösen, majd a fal segítségével elhagytam a kórtermet és át sétáltam a mellettem lévőbe. – „Mina... Annyira sajnálom! Kérlek, térj vissza hozzám! Ne, hagyj el!" – könyörögtem magamban kissé elveszve.
(Boruto)
- Konohamaru! Gyere, vissza! – kiáltott utána Shizune-chan. – Ch! Mi lelte ezt a gyereket? – vonta össze a karjait.
- Azt mondják, hogy a szerelmed fele táplált erő, megsokszorozza az erődet, s olyan dolgokra leszel képes, amire alapból nem. – szólal meg kissé egyhangúan Mitsuki, akinek ezen a megszólalásán nem lepődök meg. Sajnos még nincs nagyon tisztában bizonyos érzésekkel, így azt sem tudja, hogy mit beszél. – Tán ez az erő segített abban, hogy Konohamaru sensei lábra bírjon állni...
YOU ARE READING
Az apám Hatake Kakashi [BEFEJEZETT]
FanfictionA ninja-k élete nem könnyű... pláne úgy, hogy még családja is van az illetőnek. 12 évvel ezelőtt Kakashi ismételten találkozott Hanare-vel, s vele megtalálta a boldogsághoz vezető útat; De, ahogy lenni szokott, az élet kegyetlenül közbe szólt! - Han...