Az apám Hatake Kakashi [BEFEJEZETT]

Egy csata végkimenetele... Megkezdődik a háború második nagy csatája

(Konohamaru)

Lassan kezdtem el felnyitni a szemeimet; és igaz, hogy még csak homályosan láttok, de sikerült beazonosítani azt, hogy hol vagyok. A Konoha-i kórház egyik kórtermében fekszek, s ezt onnan tudom biztosra, mert, amint felnyitottam a szemeimet, a falu kórházának jellegzetes és utánozhatatlan, kissé megkopott fehér plafonja tárult elém. Hangokat is hallottam, de csak suttogásokat és mormogásokat. Még nem vagyok képben... Ezért hallok nagyon rosszul! – Gyerünk, Konohamaru! Kellj fel! – noszogattam magamat, s próbáltam felülni és megmozdulni. A mozgolodásomra a kórteremben lévő emberek felfigyelhettek, hiszen egy hangot hallottam meg.

- Nézzétek, magához tért! – sétált felém valaki. Akkor sikerült be azonosítanom alakot, amikor az ágyam mellé ért. Boruto volt az; s, ha ő itt van, akkor a többiek is itt vannak! És tényleg itt voltak! Az ajtóban Mitsuki és Sarada állt, de amint észrevették, hogy magamnál vagyok, már ők is felém sétáltak. – Jól vagy, Konohamaru-nii-chan? – kérdezi a szőke hajú fiú.

- Ah, már voltam jobban is... - mondom neki, miközben felültem és megfogtam a fejemet.

- Nagyon aggódtunk, sensei... - mondta Sarada, miközben Mitsuki-vel ideértek.

- Sajnálom, hogy aggódnotok kellett... - mosolygók rájuk, s ekkor kapok észbe! Mina, nincs mellettem! Ő hol van? Mi történt vele? – Mi... Mina, hol van? – nézek a csapatom mögött álló Shizune orvosnőre. Eléggé húzta a száját és szomorú arccal nyitotta szóra a száját.

- A szomszéd kórteremben van, de... Az állapota kritikus...

- Micsoda? – kérdeztem vissza ijedten. – Mi történt vele? – kezdtem el faggatni Shizune-t.

- Úgy tűnik, hogy Kashin Koji nem Mina tudatát akarta elvenni, hanem Never tudatát. – szólal meg Mitsuki, akinek a szavain nem csak én, de a többiek is meglepődtek. – Nuregami mondta, hogy amikor Mina megvadult, az nem azért volt, mert Kashin Koji az ő tudatát vette el; hanem azért, mert Never tudata veszett oda, és Mina... gondolom gyengébb Never-nél, így nem bírta feloldani Kashin Koji jutsu-ját, melyet a méreggel jutatott be Mina szervezetébe...

- Ez magyarázatot adna arra furcsa és megmagyarázhatatlan dologra, amit Sakura-val vettünk észre a méregben... - gondolkodott Shizune.

- Ez most lényegtelen... - mondom, miközben készülök felállni az ágyról. – Mi van Mina-val?

- Eszméletlen. – válaszolja szomorúan Shizune-san.

- Tsk! Rohadék! – csikorgattam a fogaimat dühösen, majd lábra álltam.

- Konohamaru! Nem lenne szabad felkelned! – szólt rám az idősebb nő.

- Mina-hoz akarok menni! – indultam el kifele lassan a kórteremből. – Miattam került bajba! Az a legkevesebb, hogy mellette leszek addig, amíg magához nem tér! – néztem rá dühösen, majd a fal segítségével elhagytam a kórtermet és át sétáltam a mellettem lévőbe. – „Mina... Annyira sajnálom! Kérlek, térj vissza hozzám! Ne, hagyj el!" – könyörögtem magamban kissé elveszve.

(Boruto)

- Konohamaru! Gyere, vissza! – kiáltott utána Shizune-chan. – Ch! Mi lelte ezt a gyereket? – vonta össze a karjait.

- Azt mondják, hogy a szerelmed fele táplált erő, megsokszorozza az erődet, s olyan dolgokra leszel képes, amire alapból nem. – szólal meg kissé egyhangúan Mitsuki, akinek ezen a megszólalásán nem lepődök meg. Sajnos még nincs nagyon tisztában bizonyos érzésekkel, így azt sem tudja, hogy mit beszél. – Tán ez az erő segített abban, hogy Konohamaru sensei lábra bírjon állni...