Az apám Hatake Kakashi [BEFEJEZETT]

A változás közeledik

(Mina)

Kissé nehezen ébredten fel. A szemhéjaimat a fájdalom és bánat könnyei tartották lent, s ezeknek az érzelmeknek baromi nagy a súlya; és ha ez nem volna elég, még néhány könnycsepp leláncolta a szememet. Bár az akaratom erősebb volt, mint a fáradtságom, így nem sok gondolkodás után, felnyitottam a szemeimet és felébredtem. Az ágyból egyenesen a tükörhöz sétáltan, ami nem messze volt az ágytól; pont az ablak mellett lógott a falon. Amint odaértem és belenéztem a tükörbe megláttam a sötét karikákat a szemem alatt ugyanakkor a vörös ereket is a szememben. Tényleg sírtam éjjel... Ráadásul apa előtt... Olyan szánalmas vagyok! - sóhajtoztam magamban. - Miután túltettem magam azon, hogy úgy nézek ki, mint egy bányarém elindultam ki a konyhába, hogy valami reggelit keressek magamnak. Amint beléptem a konyhába, ahol jelenleg felfordulás van, egyből megpillantottam az asztalon lévő kis cetlit. Apa írta, ki más? - A kezembe vettem a levelet, s elkezdtem olvasni: "Szia, Mina! Ahogy beszéltük tegnap, légyszíves vidd vissza Ayame-nek a kosarat, illetve beszélj Iruka-val a chakra kombinálással kapcsolatban. És... Sakura szeretné, ha meglátogatnád őt. Az itthoni rendetlenség miatt ne aggódj, én majd elintézek mindent! Te csak érezd jól magad ma! U.i: Csináltam neked reggelit, bent van a hűtőben. Szeretlek: apa."

Na, igen, ez tipikus apa. Mindig ilyen, ha a szabadnapjain valami miatt be kell ugrania az ANBU-ba vagy a Hokage központba, akkor folyton hagy nekem egy üzenetet, még akkor is, ha mindent megbeszéltünk. Reggelit viszont nem mindig csinál... Kíváncsi vagyok, hogy ma mivel lep meg! - hamar a hűtőhöz léptem és kinyitottam a frigó ajtaját, s megpillantottam a kis dobozkában, a nekem szánt reggelit. Gyümölcssaláta volt. A kedvencem! - Nagy örömmel vettem ki a hűtőből a reggelimet, s mosolygósan fogyasztottam is el. Imádom! – Apa úgy tűnik, hogy mindent tud rólam... Most már lassan én is jövők neki valamivel... - Ezek után gyorsan elmosogattam és kidobtam a szemeteket a kukába... Igen, tudom, hogy apa azt írta, hogy majd ő takarít meg minden, de... nem bírok magammal. Legalább csak felületesen nézzen ki jól a lakás... Nem?

Amint végeztem a házimunkákkal hamar fel is kaptam a ruháimat... nagyjából ráncba szedtem a hajamat, és végül Ayame kosarával együtt elhagytam a házat. Ragyogó idő volt odakint. A Nap melegen sütött; az ég, amin egy szem felhő sem lebeget, gyönyörű kék volt; a környékbeli fák pedig élénk zöld színben pompáztak. Vidáman sétáltam végig a kissé poros földes úton, s közben éreztem, hogy a testem feltöltődik adrenalinnal, hiszen apa azt mondta, ha képes leszek kombinálni és elsajátítani néhány új elemet, na meg persze, ha le tudom őt győzni, akkor megengedi, hogy beálljak a ninja osztagba. De vajon... tényleg akarom? - kérdezem magamtól. - Tegnap rémes állapotban volt lelkileg... Képes lennék fájdalmat okozni neki, csak azért, hogy ninja legyen belőlem? - Hát nem tudom. Most teljesen elbizonytalanodtam... Talán ezért akar velem Sakura beszélni, na meg persze anyáról... tudom, hiszen este kihallgattam őt és apát. Hát bármit is akar tőlem Sakura, azt csak később mondhatja el, hiszen előtte még beszélni szeretnék Iruka-val... De mindenek előtt először Ayame-nek adom vissza a kosarát.

***

Hamar meg is érkeztem az Ichiraku étteremhez. Minden gondolkodás nélkül beléptem és vidáman köszöntem a bent lévőknek:

- Hola, Mindenkinek!

- Mina, de jó téged látni! - köszön vissza kedvesen Ayame. - Mit szeretnél ebédelni? - kérdezi, miután odaléptem a pulthoz.

- Ebédelni? - döbbentem le egy pillanatra. - Nem rég reggeliztem... Hány óra van?

- Pontosan 11:50. - lépett Ayame mellé Teuchi bácsi.