Az apám Hatake Kakashi [BEFEJEZETT]

A visszaváltozás

(Mina)

Letelt a három nap. Apa chakra készlete feltöltődött, - legalábbis reggel ezt mondta, amikor elindult Tsunade-sama-hoz. – Most nem kamuzik, hiszen érzem az erejét... Tán ezért nem ver át engem; mert tudja, hogy úgy is rájövők, ha hazudik. Amíg apa odavolt Tenzou elmondta, hogy ma megpróbálnak visszaváltoztatni engem. Röviden elmagyarázta, hogy ez az egész, hogyan fog működni:

- „Nem kell félned Mina... Minden rendben lesz... A visszaalakításodon, rajtunk kívül, még Kurenai, Shizune és Tsunade lesz itt. Ők többek között azért, hogyha nem sikerülne a jutsu és visszaverődne apádra, meg tudják menteni az életét; Kurenai pedig azért, hogy téged lenyugtasson, ha arra lenne szükség. Rám azért lesz szükség, mert én könnyítem meg apád dolgát azzal, hogy a fa elemmel biztosítok nektek egy elszigetelt chakra mezőt, ahol elméletileg csak apád Yin chakra-inak kéne majd lennie. Illetve, nem utolsó sorban Never-t is kontrollálom ezzel, hiszen ő is démon, s a démonok, akárcsak a Bijuu-k, elgyengülnek a fa elemtől. Elméletileg ez a Yin stílusú jutsu egy rövid időre leláncolja Never-t, úgy, hogy nem kell aggódnod... Tudom, Kakashi miatt aggódsz igazán... elhiheted én is féltem őt, mert tény, hogy nem lesz könnyű végrehajtania a jutsu-t, de ő képes rá. Meg vagyok ijedve... hisz most csinálok ilyet először, de Kakashi bízik benne, hogy meg fogjuk tudni csinálni a visszaalakítást és tudod... ez nekem bőven elég..."

Na, igen... Jól indul ez az egész eljárás! Tenzou eléggé nyersen közli a dolgokat velem, de legalább őszinte, s nem próbál meg gyermekes hitekkel tömni engem. Ugyanakkor próbálta kicsit megnyugtatni a lelkemet, - hát ez nem sikerült, de legalább próbálkozott; A szándék jó volt, szóval már ezért köszönettel tartozom.

Éppen a tölgyfa árnyékában feküdtem összekuporodva, várva az ítéletet, mire ismerős hangokra lettem figyelmes. Hamar felkaptam a fejemet, s arra fele néztem, amerre Tenzou is: előre. Megláttam apát, a Hokage-vel, Shizune-vel és Kurenai-chan-nal. Már Tenzou apáék fele sétált, mire én felálltam. Lassan battyogtam oda hozzájuk, pontosabban Kurenai-hoz. Igazából Mirai-t kerestem... Azt hittem eljön.

- Sajnálom, Mina, de Mirai otthon van... - nyúl fel a fejemhez. Én leengedem azt, hogy megtudjon simogatni.

- Jönni akart, de nem jöhetett. Egy nagyon veszélyes eljárást hajtanak rajtad végre. Apádnak az a legjobb, hogy minél kevesebben legyünk itt... - sétált Kurenai-chan mellé Shizune, miközben ezeket mondta.

- Krrr... - dörmögöm belesimulva Kurenai-chan tenyereibe.

- Nem kell félned, Mina... - lép oda hozzám apa, majd amilyen közel csak tudott, olyan szorosan lépett mellém. Közvetlenül a szemem alatt simogatott meg mosolyogva. – Nem olyan vészes, amilyennek mondják...

- Legalább a saját gyerekednek ne hazudj! – figyelek fel Tsuande-sama hangjára.

- Látszik, hogy nincs gyereketek... - forgatja a szemét apa. – Ijesszétek meg csak még jobban szegényt... Így is halálra van rémülve. – lép el tőlem apa.

- „Persze, hogy félek, hiszen az életeddel játszol apa!" – szomorkodom magamban.

Rövidesen Tenzou felállította azt a kört a fa oszlopaiból, amiben csak apa és én tartózkodom. Nekem csak egy helyben kell állnom mozdulatlanul, s bármi történik, nem szabad elmozdulnom, különben fújhatjuk az egész jutsu-t. Apa külön kért arra, hogy figyeljek jól az érzéseimre, mert az érzelmek azok, amik képesek megkeverni az árnyak örvényét, s ha ez megtörténik, apa már nehezen veszi vissza felettük az uralmat. Bólintottam, bár nem ígérhettem semmit sem. Nagyon aggódok apáért, de Tenzou-ért is. Most csinál ilyet először... Van vér a pucájában... Tán nekem is példát kell vennem róla...