Neighbor Boy[NamJim F.F.](BEFEJEZETT)

18.

-Én....Nekem idő kell.-pillantok félre

Én kedvelem JungKook-ot,de csak,mint barátot. Ő a gyerekkori barátom. Nem járhatok vele,ugye? 

-Rendben. Semmi baj.-mosolyodik el

Ekkor ajtócsapódást hallottam és egy Min YoonGi féle káromkodást. Elmosolyodtam és lefutottam Kookal a nyomomban. Tényleg YoonGi volt az. Hazajött!De mi van a lábával?

-Min YoonGi!-lépked felé látszólag mérgesen Tae-Hol voltál?-emeli meg a kezét

És azt hittük,hogy már megint az a jó kiadós verés jön TaeHyung-tól,de nem. Helyette megölelte Suga-t és sírni kezdett. Olyan aranyosak így együtt. Sokszor mondtam már lakótársamnak,hogy összeillenek de eddig rám se hederített.

-Megijesztettél te barom!-szipog Hyung-Hol az ördögben voltál?

-Itt is meg ott is.-von vállat,mire a tőlem idősebb vállon üti

-Ez nem válasz!

-Ne rinyálj már annyit,asszony!Tudod,hogy szarul vagyok.-nyafog YoonGi

Mi ketten Kookal elnevettük magunkat. Igen,ketten. Mivel Namot nem láttam sehol. Gondolom megsértődött és hazament. Nem is érdekel. Csináljon amit akar!

-JiMin,itt vagy?-csettintget az arcom előtt YoonGi

-Hm?Mi?-nézek körbe

-TaeTae mondta,hogy menj ki a konyhába és segíts neki.-mondja unottan

-Ja. Jó.-bólintok és megindulok a konyha felé

-A nyuszifiút pedig küldd már be.-szól utánam

-Jó.-motyogom

Bementem a konyhába és TaeHyung a tűzhelynél állt,míg Jeon ült egy széken,előtte pedig....NamJoon?Azt hittem hazament.

-Koookie,azt mondta Yoongs,hogy menj be,mert dumálni akar veled.-fordulok az említett felé

-Okaa~-áll fel és egy puszit ad az arcomra

Elpirulok,mire Nam idegesen félrepillant. Most komolyan,mi baja van velem?

-Mizu Hyung?-lépek mellé

-Semmi. Vacsit melegítek.

-Lehet eszek belőle.-mondom a kaját nézve

-Akkor ülj le NamJoon-hoz,mert ő is eszik.

-Akkor viszont kihagyom.-lépek egyet hátra

-Miért?Összevesztetek?-néz Namra

-Valami olyasmi.-morogja

-Oh,értem.-bólint-Mindjárt jövök. JiMin,lezárnád olyan két perc múlva?-pillant rám

-Igen.

-Köszi.-borzol bele a hajamba

Odaállok az edényhez és hozzá sem szólok. Nem akarok vele beszélni. Miért mondott olyanokat JungKook-ra?Nem ártott neki semmit sem. Apropó!Ha már Kook-nál tartok....Mit mondjak neki?Szeretem,de nem úgy. Vagy talán ha adok esélyt magunknak,akkor beleszeretek?Minden szerelmes sztori így van. Akkor az én szerelmi sztorim?Azzal mi lesz?Talán nincs is.

Érzem,hogy valaki hozzám ér. Vagyis csak a karja. NamJoon zárta le a kaját. Ránéztem és Ő csak a gázt nézte. 

-Köszö--

-Merre kalandozol folyton?-kérdezi nyugodt hangsúlyban

-Miért?-döntöm oldalra a fejemet

-Mert vagy hatszor szóltam,hogy le kéne zárni a kaját,mire csak hümmögtél néhányat.

Bakker!Itt süllyedjek el. Nyíljon meg alattam a föld. Mi a francot csinálok?Min vagyok így el?Rajta vagy JungKook-on?Nem értem magamat.

De már megint elkalandozhattam,mert a következő percben már csak ültem a széken és Hyung magyarázott valamit. Azt hiszem a napjáról és hogy mennyire aggódott Suga-ért. Szeretem Tae-t de per pillanat nem érdekelt a baja. Amit sajnálok meg minden,de most valahogy jobban leköt a két fiúról való gondolkozásom. Az egyik szerelmes belém,a másik meg....Ki tudja?Azt sem tudom pontosan hogyan állunk. Barátok?Bár már az sem....Ah,nem tudom!

-Köszi,hogy meghallgattál JiMin.-fejezi be mondandóját Tae

-Szívesen.-mosolygok rá

Este kikísértem őket és míg TaeHyung elindult NamJoon itt maradt az ajtónknál.

-Te nem mész?-kérdezem

-JiMin.-néz rám

-Mi az?

-Te szereted JungKook-ot?-kérdezi kicsit szomorúan

Hirtelen nem tudok mit mondani. Mindenkinek ez a mániája?Rákérdezni kit kedvelek?Mert már rohadtul elegem van belőle.

-Mi közöd hozzá?Mi köze bárkinek is hozzá?-akadok ki-Egyáltalán miért fontos ez?NamJoon,én egyáltalán nem értelek!És ha igen?JungKook legalább tesz valamit értem!Ő szeret engem.-mondom és mielőtt még bármit is mondott volna,rácsuktam az ajtót

Jó,igazából lehet,hogy inkább rácsaptam.

-Mit csinálsz?-teszi fel YoonGi az amúgy full logikus kérdést

Mit csinálok?Egyáltalán miért Namon vezetem le a dühömet?Ő nem ezt érdemli. Csak kérdezett valamit,erre én kiakadtam....

Suga felé fordulok,aki úgy látszik erre várt. Karbatett kezekkel és szúrós szemekkel nézett rám. Kicsit megilletődtem tőle de magamhoz tértem és inkább csak megvontam a vállamat,majd megadtam a valódi választ,miszerint:

-Nem tudom.

Felrohantam a szobámba és az ágyamra vetettem magamat. Vagyis azt hittem,hogy oda. Közben pedig JungKook-ra!

-Au.-szisszen fel alattam-Mi a baj?

-Bocsánat.-mászok mellé-Semmi.

-Biztosan?

-Kook?

-Mondjad.

-M-megcsókolsz még egyszer?-kérdem kicsit félve és már túl halkan is

-Persze.-mosolyodik el

Felém támaszkodik és ajkaimra hajol.

De ugye az embernek egy perc nyugta sem lehet a sötét szobában!Mivel valaki benyitott és felkapcsolta a lámpát....

-Mit csináltok??